Írástechnikai tanácsokat olvasva talán a te fejedben is megfordult már, hogy „de ez nem is így van”. Mivel személyesen és virtuális világban is megy a csatározás az írás igazságairól (bár valljuk be, inkább ez utóbbi a nagy veszekedések porondja), szeretnék neked ezzel kapcsolatban is segíteni.
Mert a valóság az, hogy a fogalmazással, regényírással, kreatív írással kapcsolatban mindenféle tippet olvashatsz – és ennek pontosan az ellenkezőjét is.
Kezdő írók vitatkoznak arról, jobb-e a múlt vagy a jelen idejű fogalmazás. Díjnyertes szerzőktől hallhatsz olyan kijelentéseket, hogy az E/1.-ben írt történet béna, sosem szabad ilyet nyomtatásba adni. Olvashatsz cikket arról, hogyan forgasd a szinonimaszótárat, míg egy másik cikk azt fogja tanácsolni, felejtsd el a szinonimaszótárat úgy, ahogy van.
Egy idő után már azt sem tudod, hol áll a fejed, amikor írástechnikai cikkeket olvasol.
Ugye?
Nem csoda. Tényleg mindenki mond mindenfélét, és az a helyzet, hogy ennek ellenére sokszor igazuk van. Igenis folyton előfordul, hogy egy-egy tanács egy adott szerzőnek, egy adott műre vonatkozóan nem segít, vagy nem érvényes. A kreatív írás ugyanis kreatív: amikor egy kormányhivatali folyamatról beszélünk, ott kidolgozott lehetőségek vannak, és ezektől nincs eltérés. A te lakcímkártyád nem lehet kék, csak azért, mert ez a kedvenc színed – még akkor sem, ha te vagy a polgármester. Mert ott konkrét szabályok vannak, melyeknek betartása mindig fontos valamely ok miatt.
De az írás nem sztenderdizálható.
Az írás nem sztenderdizálható
Minden cikket, könyvet és tanácsot, amit olvasol, fordíts le magadnak. Az én könyvemre, az én történetemre érvényes ez? Ha nem, ne foglalkozz vele tovább. Nincs értelme azzal foglalkozni, hogy aki a tanácsot adja, mennyire tapasztalt – az is lehet, hogy egy mezei olvasóval van dolgod, aki szuper tippet fog neked mondani, vagy egy könyvkiadói munkatárs mond olyat, amitől legszívesebben kifutnál a világból. Ne tedd. Ne azon dohogj, hogy a szerzőnek, vagy a tanácsot adó embernek mennyire nincs igaza, mert könnyen lehet, hogy igaza van, csak nem a te esetedre vonatkoztatva. Az írás egy alkotó tevékenység, nem lehet egzakt szabályokat megfogalmazni. Semmit se. Gondolj csak bele, ott van a gimnáziumi irodalomkönyvben, hogy a novellának mindig van története, eleje meg csattanója – aztán ott van Örkény egypercese, ami egyszerűen a buszjegy hátuljára írt instrukciókat ismétli szóról szóra.
Ha tehát olyan ötleted vagy megoldásod van, ami nem hétköznapi, ami más, mint a többi, az még lehet, hogy jó. Grecsó is írt olyan regényt, amiben a magyar szereplők beszélgetései angol központozással szerepelnek. (Erre mondhatod, hogy Grecsó megteheti, és egyébként egyet is értek veled.) A lényeg, hogy a kreatív írásban, fogalmazásban is van sok olyan tipp, ami a legtöbb könyvre, történetre igaz, és nem árt, ha ezeket ismered. De ha mindent betartanál, úgy járnál, mint a kereskedő meg a fia a szamárral…
Ehelyett okosan nézz körül és gondolj át minden tanácsot, amit kapsz.
Kicsit olyan az írás, mint a táplálkozás: ugye, milyen sokan mondanak mennyi mindenfélét? Meghízol, ha ezt eszel, lefogysz, ha azt eszel… ahelyett, hogy a hibát keresnéd az írástechnikai tanácsokban, inkább azt keresd, ami neked hasznos!
A történeteddel a fejedben szűrd le, minek veszed hasznát, és ami előrébb visz, azt építsd be a regényedbe, novelládba, ami pedig nem releváns, azt tedd félre.
Ha nem tudod eldönteni, kinek van igaza, akkor pedig próbálkozz. Ha például nem tudsz dönteni a múlt és jelen idejű, vagy E/1. és E/3. megfogalmazás között, akkor ahelyett, hogy elolvasnál egy erről szóló huszadik cikket is, inkább ülj le az asztalodhoz, fogj egy jó jelenetet a könyvedből, és írd át jelenbe és múltba, meg E/1.-be és E/3.-ba is. Közben figyeld az érzéseidet: melyiket írod szívesebben? Majd tedd félre a változatokat egy időre, mondjuk két hétre. Aztán vedd elő őket és olvasd el: melyik tetszik jobban? Melyiket érzed a regény stílusához illőnek? Melyik idézi elő benned azt a hangulatot, amit el szeretnél érni?
Odaadhatod persze a részleteidet valaki másnak, elkérheted az ő véleményüket is, de ne feledd, hogy a könyvet te írod majd meg. Ha magadra erőlteted bárki más véleményét, lesz kedved végigírni a könyvet? Talán igen, talán nem.
Kezdő íróként érdemes meghallgatni az öregeket, fontos tisztában lenni olyan elvekkel, ami valóban gördülékenyebbé teszi a szöveget, érdekessé a cselekményt. De tudd, hogy ezeket az elveket kreatívan is alkalmazhatod: elvégre erről szól az alkotói szabadság! Megteheted, hogy a kiadóra bízod, kiadja-e azt a könyvet, ahol mondjuk a kérdések előtt is van kérdőjel, spanyol módra. Lehet, hogy a kiadó is úgy dönt, áthárítja a felelősséget az olvasókra: ha megveszik, mindenki boldog lesz. Az olvasó, mert jó könyvet kap, a szerző meg a kiadó azért, mert több a bevételük, nagyobb az ismertségük.
De – és ez nagyon fontos – ha egy ilyen könyv a piacon sikeres lesz, attól még a magyar helyesírás nem fog változni, és neked továbbra is minden író, szerkesztő és olvasó azt fogja tanácsolni, ne rakj kérdőjelet a kérdő mondataid elé. Ha olyan ötleted van, ami szembe megy az írástechnikai tanácsokkal, de úgy érzed, ez a lényeg, ez a történet esszenciája, akkor nyugodtan tedd félre azt a tippet, azt a szabályt, azt a cikket. A fontos az, hogy a könyved önmagában egész legyen, és minden részlete a teljes képet szolgálja!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
