Te hogyan találod ki a történeted szereplőit? A blogon már több ötletet is adtam rá, hogyan alkosd meg őket. Ott van például a jellemrajz, amit ajándékba kapsz, amikor feliratkozol a honlapomra. De írtam már cikket arról is, hogy jó ötlet interjút készíteni a hőseiddel, vagy hogy kiindulhatsz a foglalkozásukból is, mert az ember szakmája mindig elképesztően jellemző rá. Ennél is több ötletem van, ezeket a blog „szereplő” címkéjére kattintva végigolvashatod, de ez még nem minden.
Kitalálhatod a hőseidet úgy is, hogy kasztingot rendezel!
Mi az a kaszting?
Filmek, színdarabok esetében használják ezt a módszert: több színészt is behívnak, és mondatnak velük néhány dolgot, beszélgetnek velük, így döntik el, alkalmasak-e erre a szerepre.
Ha neked sztoriötleted van, és ehhez keresed a megfelelő karaktereket, akkor a te módszered a kaszting. Tegyük fel, hogy azt a sztorit akarod megírni, amiben egy kislány, amikor igazán mérges lesz, képes felgyújtani dolgokat, és a történet végére megtanulja kordában tartani e képességét (ezt a történetet már megírták mondjuk, de példának jó lesz).
Hogy állj neki a kasztingnak?
Először is kell neked egy főszereplő.
Egy kislány. Nos, aki tüzet gyújt, aki gonosz belül, az jó, ha csúnya kívül. Képzelj hát el egy csúnya gyereket: boglyas a haja, koszos a ruhája, túl kövér vagy túl sovány, sunyi a tekintete. Hívd ki a színpadra és beszélgess vele.
Nos, ez a karakter nem fog működni, döbbensz rá azonnal. Ugyanis nem szimpatikus. Ha ő a főszereplő, az olvasók nem fogják szeretni a könyvedet, neked bizony egy szerethető figura kell.
Oké, akkor legyen egy cuki, szöszi kiscsaj. Vörösesszőke, mert tűzről van szó. A gonosz tekintet megmaradhat, még akár kicsit kócos is lehet, hisz rosszcsont. Hívd be őt is és kérdezd meg: milyen érzés volt, mikor meggyulladt a függöny? Ő azt fogja felelni, pompás, és azonnal felgyújtaná az egész házat, ha megtehetné. És akkor te rájössz, hogy ez a kislány túl agresszív: ha kigyullad a ház, akkor a szülei is bennégnek, márpedig úgy képzelted, hogy a történet konfliktusa tulajdonképpen az, hogy csak a szülei állnak a kislány mellé, mindenki más elzáratná.
Szóval egy kedvesebb, simulékonyabb gyerek kell neked, aki megijed, amikor véletlen tüzet gyújt. Legyen inkább tiszta ruhában, és ha nem is alaposan kifésülve, de mondjuk göndör azért lehetne a haja. Ő majd azt mondja el neked, hogy azonnal az apukájához szaladt segítségért, amikor kigyulladt a függöny.
Remek. Megvan a főszereplőd!
Kérdezgesd őt nyugodtan tovább, mert lehet, hogy mégsem pontosan ő kell neked, de haladj tovább ezen a vágányon.
Kasztingolj mellékszereplőt is!
Ott van például apuka, akihez a kislány szaladt, amikor tüzet gyújtott. Hívj be a színpadra egy harmincas, mackós, szakállas, apuka típusú férfit, és kérdezd meg, hogyan viselkedett, amikor ezt meghallotta.
Apuka kifakad, ez a gyerek folyton marhaságokat csinál, na majd ő jól leteremti!
Ajjaj. Te tudod, hogy a kislány ettől megijedne és talán valami más is tüzet fogna, tehát tudod, hogy ez az apuka nem lesz jó, valaki olyan kell neked, aki szerető, megértő, elfogadó.
Hívj be inkább egy művészlélek apukát, aki mondjuk szabadidejében tájképeket fest. Ő meg fog nyugtatni, hogy az ilyen furcsa helyzetben az apának vigasztalni kell a gyereket. Aztán hozzáteszi, hogy ő megérti a kislányt, neki magának is élénk a fantáziája.
Puff, ez az apuka sem hisz a lányának. Akkor legyen inkább egy reálisabb figura, mondjuk újságíró vagy informatikus…
Ilyen szemmel gondold át, a történetedhez milyen szereplők kellenek, illetve egymáshoz milyen személyiségek illenek. Lehetnek egy-egy szerephez előre megírt kérdéseid, de az is tökéletes, ha hátrahajtod a fejed, behunyod a szemed és elképzeled magad előtt ezeket az embereket. Vigyázz arra, hogy fiktív karaktereid időnként akár be is csaphatnak, szóval légy résen, amikor beszélgetsz velük!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!