Kiss Edina: Étertánc

„Ha azt mondanánk, novellákat olvashatunk az Étertáncban Kiss Edina írónő tollából, igaz is lenne, meg nem is. Igaz, hiszen esztétikusan megfogalmazott, lebilincselő kis történetek tárulnak fel a lapokon. És mégsem teljesen igaz, mert ha mélyebben elmerülünk a szövegben, ha nyitott szívvel olvassuk, ha megengedjük, hogy belénk hatoljon tartalma, akkor egyik-másik novella észrevétlenül tanítássá, terápiává, szellemi útmutatássá válik.

Bepillantást kapunk generációkon átívelő családi sorsmintáink működésébe, a természetfeletti erők mindennapi hatásaiba, szerelmi és kapcsolati konfliktusaink mély rétegeibe, a testünkkel, szerveinkkel való kommunikáció lehetőségeibe, a grafológia világába, a módosult tudatállapotok természetébe és így tovább. Pszichiáterként így gondolom: annak, aki egészségesebb, boldogabb, gazdagabb életet szeretne élni, elsősorban az önismerete elmélyítésére érdemes fókuszálnia. Minél inkább feldereng, kik is vagyunk valójában, annál kevesebb a felesleges dráma, szenvedés, zsákutca. Ehhez pedig nem feltétlenül kell szakkönyv, önismereti csoport, terápia. A művészet is tudja ezt: szembesít, megtisztít, átlendít – ha hagyjuk. Ezek a novellák is tudják ezt. A szerző pszichológiai és spirituális háttértudása, élettapasztalata és írói tehetsége a garancia erre.” Dr. Buda László

Ha felkeltette az érdeklődésed, akkor ide kattintva tudod megrendelni.

A közös munka

Kiss Edina az Égszínkék című novelláskötetének sikere után új munkába kezdett. Ezúttal nem a kész novellákat küldte lektori véleményre, majd szerkesztésre, hanem mentori rendszerben írta rövid történeteit. Ez azt jelentette, hogy kéthetente elolvastam egy vagy két újabb írását, és ezeket megbeszéltük. Dramaturgiai, fogalmazási szempontból, keresve a mondanivaló ideális tálalási formáját. Edina átdolgozta az írásokat, majd újraküldte, és ha még a szöveg ezt igényelte, újra beszéltünk róla, de ha készen volt, eltettük szerkesztésre.

A szerkesztést Csepeli Vera kolleganőmmel végeztük, majd az anyagot korrektúráztuk is, mielőtt a Publicity Aim kiadónál megjelent. A kötet illusztrátora ugyanúgy Kisteleki Dóra volt, mint az Égszínkék esetében.

A szerző így élte meg a közös munkát

„Második novelláskötetemet is Nádasi Krisz szerkesztette. Fel sem merült bennem, hogy mást keressek. Krisz emberi és művészi érzékenysége olyan szakmai profizmussal párosult, hogy a szövegek kinyíltak a kezei alatt. Legjobban a kérdéseit szerettem, melyek gyakran olyan irányba kalauzoltak a szöveg szerkezetében, amelyre egyedül tán sosem merészkedtem volna. Nincs kérdés. Ha lesz következő kötet, ismét együtt fogunk dolgozni. Márpedig lesz.”

Ha téged is érdekel a mentori rendszer vagy a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

„Kassziopeia királyné a mitológia szerint azzal dicsekedett, hogy ő még a nimfáknál is szebb. Poszeidón, a tengeristen erre éktelen haragra gerjedt, hiszen felesége néreida volt, tengeri nimfa, és a sértés megtorlásául Kassziopeia királynénak és férjének megparancsolta, hogy kötözzék ki lányukat, Andromédát egy tengerparti sziklához; majd egy tengeri szörnyet küldött a megsemmisítésére. Szerencsére a hős Perszeusz éppen arra repült Pégaszosz hátán, és megmentette a lányt. De Kassziopeia királynőt az istenek mégis megbüntették hiúságáért; a Sarkcsillagról fejjel lefelé lógatva kikötözték az égboltra. Így láthatjuk őt azóta odafent, trónjához kötve öt fényes csillagával, ahogy beragyogja az éjszakai égboltot.

Ez a Kassziopeia csillagkép eredeti története.

De a férjem máshogy meséli. Szerinte én vagyok Kassziopeia királyné, és évezredekig vártam rá kikötözve az égbolt közepén, amíg végre abban a szeptemberi házibuliban, kilencszázkilencvenkettőben meghallotta kiáltozásaimat, és egyből segítségemre sietett. Egy varázslatos tánccal, majd egy hosszú csókkal feloldozott az átok alól, megszabadított láncaimtól.

Ez a történet minden évben elhangzik a Balatonon, az augusztusi csillagnézés alkalmával. Péter mindig is úgy tudott mesélni a csillagképekről, hogy sokáig féltékeny voltam az összesre, ahogy a nevüket a szájára vette. A gyerekek ugyanúgy hittek ebben a történetben, mint a Télapóban, sok évbe telt, mire lehullott a lepel, és rájöttek, hogy ez egy családi legenda.

A mi családunké.”

Ha tetszett a részlet, akkor ide kattintva tudod megrendelni.