Imádom a meséiteket. A könyvesboltban barangolva, könyvtárban válogatva rendre elkámpicsorodom, amikor a meseszekcióhoz érek: rengeteg a bárgyú szöveg, a felnőtteknek imponáló illusztráció, a mondanivaló tökéletes hiánya, és akkor még a giccsről nem is beszéltem.
Ezért örülök nagyon, amikor mesével keresnek fel az ügyfeleim, mert ti mindig jobb sztorikat küldtök a postaládámba, mint amit házon kívül látok.
Csenge tündérkertje
Kőszegi-Arbeiter Anita is egy végletekig kedves, pozitív üzenetű kézirattal keresett fel.
Az óvodás Csenge nagyon szereti a tündéreket, ezért az anyukájával készítenek egy tündérkertet. A kislány azt kívánja, hogy igazi tündérek költözzenek bele, és láss csodát, teljesül a kívánsága, három tündér jelenik meg náluk: Levendula, Menta és Akác.
Az tetszett ebben a kéziratban, hogy valós vágyakról szól: a gyerekek igenis hisznek a tündérekben, szeretnének maguknak pici barátokat, akikről ők gondoskodhatnak. Ezért gyűjtik és hozzák haza nekünk a csigákat, siklókat, sőt, leveleket és makkokat. Nem volt kérdés tehát, hogy elvállalom Anita meséjét!
A mesekönyv már kapható, sőt, az első kiadásból már alig van néhány példány, így ha te is ismersz valakit, aki örülne egy ilyen mesének, gyorsan rendeld meg!
A szerkesztésről
Két fontos ötletem volt a mese kapcsán: az egyik, hogy Csenge kapjon benne picit nagyobb szerepet, az anyuka pedig vonuljon háttérbe. A gyerekek ugyanis azt szeretik viszontlátni a könyvekben, hogy a kicsiknek vannak világmegváltó ötleteik.
A másik javaslatom az volt, hogy legyen tündérfiú is a mesében, ne csak kislány – és nagyon örülök, hogy Anita ezt az ötletet is elfogadta, ugyanis azóta kisfiúk hada jelenti neki lelkesen, hogy Akác, a tündérfiú a legklasszabb karakter a mesében, és ők mind rá akarnak hasonlítani.
A szerző így élte meg a közös munkát:
„Mivel elsőkönyves író vagyok, először el sem tudtam képzelni, hogy mit is csinál egy szerkesztő. Sokan tanácsolták, hogy mindenképp keressek valakit, aki átnézi a kéziratot és segít tökéletesíteni. Ezért felkerestem Kriszt, akinek akkor már olvastam a könyvét, ami annyira hasznos és különleges volt, hogy mindenképp szerettem volna vele dolgozni. Kicsit félve kerestem meg, hiszen kezdő voltam, a menetét is csak elviekben tudtam a könyvkiadásnak. Krisz tanácsai nélkülözhetetlennek bizonyultak. A lektori vélemény nem csak tanácsokat és javaslatokat tartalmazott, hanem dicséreteket is, a jó dolgokat is kiemelte. Neki köszönhetően a sok lány karakter közé csempésztünk fiúkat is, és én is jobban odafigyelek már írás közben, megfogadva a tanácsait. Neki köszönhetően sikerült egy minőségi és gyerekek számára különleges mesekönyvet kiadni. Nem csak a kézirat kapcsán, hanem sok más kérdésben is kaptam tanácsot Krisztől, amiért mind a ma napig hálás vagyok. Nagyon szerettem a közös munkát, már alig várom, hogy a folytatáson is együtt dolgozhassunk.”
Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet!
Olvass bele a mesébe!
Csenge alig várta a másnapot. Ahogy felébredt, már szaladt is a tündérpalotához, és reggeli után nekiálltak a munkának: a palota rózsaszín lett, a tetőt és a virágokat lilára festették, a levélkéket zöldre, az ajtót és az ablakokat barnára. Csenge elégedetten szemlélte a kész művet.
– Hová tegyük? – kérdezte anya.
– A virágládába – mondta a kislány. – Hátha a virágoknak is megtetszik, és akkor kinyílnak.
Együtt kisétáltak a kertbe, és elhelyezték a tündérkék új otthonát a rügyező nárciszok közé.
– Anya, kint maradhatok kicsit játszani? – kérdezte Csenge.
– Persze, drágám – mosolygott anya.
A kislány lehuppant a földre és várta a tündéreket. Nem is kellett sokat egyedül ücsörögnie, hamar előröppent mind a három tündérke.
– Tetszik? – kérdezte őket Csenge a palotára mutatva.
– Gyönyörű! – lelkendezett Akác.
– Milyen szép virágokat festettetek rá! – ámuldozott Levendula. – Imádom a virágokat. Ó, de itt nálatok egy sincs.
– Sajnos nincs – mondta Csenge szomorúan. – Anyával mindig ültetünk, de nem nyílnak ki.
– Azt hiszem, ezen segíthetünk – csilingelte Levendula, és körberöppent a teraszon, csillámport szórva maga után. És láss csodát, a nárciszok szirmot bontottak.
Csenge örömében összecsapta a kezét.
– Köszönöm – nevetett a tündérekre, majd elszaladt anya után, hogy elmesélje neki, milyen csodát tettek a gondoskodás és a szeretet.
Ha tetszett a részlet, ne habozz! Rendeld meg Anita mesekönyvét innen!
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
