Biztosan te is hallottál már több írói tanácsot, hogyan érdemes írni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek mindig az adott ember véleményét tükrözik. Az, amit leír, az ő módszere – ami neki működik, esetleg több ismerősének működik, mint ahánynak nem. Voltál már úgy vele, hogy úgy érezted, ez a tanács marhaság? Hogy ez neked nem megy, hogy akkor belőled sosem lesz író? Az a jó hírem, hogy nem akkor lesz belőled jó író, ha lemásolod mondjuk Stephen King, Nemere István vagy James Patterson módszerét.
Találd meg te magad a saját módszered!
Ebben szeretnék segíteni a mai cikkel. Nézzünk meg néhány fontos módszertani tanácsot, és hogy te hogyan viszonyulsz ezekhez!
Írj minden nap!
Kezdjük ezzel a tanáccsal.
Te képes vagy mindennap írni? Ezzel kezdeni a napodat, vagy minden ebédidődet erre számod, vagy minden este írsz, amikor a család,a világ elcsendesedett körülötted?
Vagy… úgy érzed, hogy ez lehetetlen?
Minden rendben van veled, ha ez utóbbi opciót választod. Mindennap írni rettentő nehéz, mert az életünkben van egy sor egyéb tennivaló is. Hiába hallod, hogy elég reggelente 500 szó, neked még ennyi sem megy?
Nem baj.
Próbáld meg helyette például az alábbiakat:
- Legyen írós napod. Jelölj ki minden hónapban mondjuk két teljes napot, amikor írsz – elvonulsz a családtól, egyedül vagy és reggeltől estig csak a szövegeddel foglalkozol.
- Törekedj arra, hogy legyen rendszer a heteidben. Ha mindennap nem is tudsz írni, tűzd ki mondjuk célul, hogy vasárnap reggeltől kettőig írsz, vagy szerdán és csütörtökön vacsora után. Mindegy, mikor – az a lényeg, hogy hetente legalább egyszer legyen egy megadott időpont, amikor leülsz írni.
- Mondd ki, hogy szeretnél mindennap írni, de előre tudod, hogy ez nem feltétlenül reális. Készíts egy naptárat az előtted álló hetekre, és minden nap, amikor írsz, jegyezd fel a szószámot. Figyelem: plusz 5 szó is szó! Ha azt látod, hogy a szószámláló naptáradban sok napon sikerült bejegyzést tenni, az bizony motivál!
Egyszerre egy történeten dolgozz!
Biztosan veled is megtörtént már, hogy ugyan lapult a füzetedben vagy a winchesteren egy fél történet, neked annyira viszketett az ujjad egy új ötlettel, hogy úgy érezted, muszáj megírnod. Aztán lelkiismeret-furdalásod lett, hisz mindenki azt mondja, ne kezdj újba, mindig folytasd a régit, különben ott fogsz állni ezer megkezdett kézirattal, és sosem fejezel be semmit.
Nos, még mindig ezen a véleményen vagyok, de amikor új ötleted támad, próbáld ki az alábbiakat:
- Írd meg az új ötletedet novellaként. Írj belőle egy ötven-, vagy százszavas, esetleg két-, vagy tízoldalas történetet, ami – és ez a titok – be is fejeződik ebben a terjedelemben! Legyen vége! Igen, ez nem a teljes regényötlet, szeretnél belevinni még két másik szereplőt, meg van egy másik csavar és a többi, de koncentrálj a regényötleted azon részére, aminek van (vagy lehet) egy érdekes csattanója. Ha egy-két napig ezzel a novellával foglalkozol, és nem a regényeddel, akkor kifogtad a szelet a vitorlából: új regénybe sem kezdtél, de a hirtelen jött ötletet is megírtad.
- Az új történetötletet tedd be egy “ötletek” nevű mappába, úgy, hogy írj le róla mindent, ami eszedbe jut. Ha ez egy jelenet, vagy a regény eleje, az sem baj, a titok annyi, hogy ezt dokumentálásnak fogd fel, ne pedig úgy, hogy elkezdtél egy új sztorit. Ne foglalkozz vele többet, mint néhány nap – utána rögtön vedd elő a jegyzeteidet a korábbi regényhez, olvasd el az eddig megírt kéziratot – hidd el, visszarázódsz a korábbi regénybe. (Ha ez nem történik meg, és nem érdekel a korábbi ötleted, akkor talán engedd el, fogadd el, hogy ez most nem a te utad, és foglalkozz helyette az új ötlettel. Az is lehet, hogy a régi ötletedből érdemes írni egy vagy több novellát!)
Írj reggel!
Sok helyen olvashattad, hogy ülj le reggelenként és írj egy órát.
Neked megy?
Lehet, hogy nem vagy pacsirta típus, reggel nem fog az agyad – akkor ne erőltesd. Próbáld ki az esti írást! A délit, a délutánit, az éjszakait! Mindet! Próbáld ki többször, és ami a leginkább tetszik, annál maradj, ne törődj vele, hogy mások mit mondanak!
Ugyanis mindnyájunknak más a napirendje és a bioritmusa. Ha felszolgáló vagy egy étteremben, és estig dolgozol, mondjuk hajnalban érsz haza, valószínűleg nem fogsz hétkor kelni, hogy három óra alvás után írj. Lehet, hogy felpörög a kreatív éned, mire hazaérsz, és te az éjszaka és hajnal határán alkotsz, majd ágyba zuhansz. Lehet, hogy délben kelsz és evés után kényelmes az írás.
Ha napközben dolgozol, este meg a családdal vagy, akkor talán az éjszakai írás lesz számodra ideális, amikor mindenki más alszik.
A lényeg, hogy ne ragaszkodj a konvenciókhoz, és előítéleteid se legyenek magaddal szemben! Én magam például igenis reggel írok, pedig a bioritmusom szerint nem logikus, ugyanis nehezen kelek fel reggelente, függetlenül attól, mikor bújok ágyba. Ha ki sem látok a szememen, de leülök a számítógép elé, a mondatok mégis jönnek, fogalmam sincs, honnan.
Előbb legyen meg a vázlat, csak utána írj!
Ezt a tanácsot is sok helyütt hallod, én azonban kicsit kitekerem: írj nyugodtan, de ha megakadsz, mindenképp készíts vázlatot. A vázlat nem szükséges az elkezdéshez. A vázlat a folytatáshoz szükséges. Szerintem kétféleképpen írunk:
- Először véggigondoljuk a sztorit és lejegyzünk róla dolgokat, ezután állunk neki az írásnak. Ez a tervezés, azaz vázlatolás.
- Elkezdjük a történetet, és csak akkor jegyzünk le bármit, ha összezavarodunk, ha ez a továbbíráshoz szükséges. Egy novellához például általában egyáltalán nem kell vázlat az írás semelyik pontján (de néha igen, már a kezdés előtt is). Egyesek akár egy regényt is megírnak vázlat nélkül, jegyzetek nélkül, mert sosem jön el aza pont, amikor képtelenek továbbírni enélkül. Az is rendben van, ha neked ez sikerül, ne gondold, hogy baj van veled!
Írj zenére!
A zene felszabadítja a kreatív ént, különösen az instrumentális zene.
Persze, de te lábrázást kapsz a jazztől, a klasszikus zenétől meg a spirituális klimpírozásoktól, és kínzásnak éled meg, ha ilyesmit kell hallgatnod – akkor ne tedd!
A zenére írás is csupán egy lehetőség, amit próbálj ki, de ha nem írsz így jobban, kreaívabban, nem érzed magad jól, akkor írj csendben (vagy írj zajban, ahogy jobban tetszik)!
Írj kávézóban!
Főleg amerikai cikkekben tanácsolják sokan, hogy kávéházban írni jó. Igen, meg átjáróházban és bolondok házában és a nagymamánál a húsvéti rokonlátogatás kellős közepén – ja, nem.
Ha te utálod a zajt, ha már az is idegesít, hogy a párod bekapcsolja a kávéfőzőt, akkor zárkózz be egy hangszigetelt szobába (a fürdőszoba is egy remek hely), és írj ott.
Átírni tilos! Csak akkor szerkeszd, ha már készen vagy!
Aha, persze – gondolod. Mert te képtelen vagy az üres sortól folytatni, szereted visszaolvasgatni a soraidat, mindig találsz rajta javítanivalót.
Tudod, mit mondok? Nem baj.
Természetesen célszerűbb a leírt fejezeteket nem átnézni és nem javítani, hanem csak írni tovább. Rengeteg időt megspórolsz vele. De ha ez neked nem megy, miért kínoznád magad? Az írásnak aza lényege, hogy jól érezzük magunkat – ha nem szorít a határidő, akkor bármikor átnézheted az írásod. Ha például nem tudod, hogyan folytass egy jelenetet, hogyan oldj meg egy konfliktust, akkor nyugodtan olvasd át, amiket eddig írtál. Persze észreveszel majd benne kisebb hibákat, és ezeket javítod – de lehetőségeket is felfedezhetsz, amelyek mellett elsiklottál a lendületes írás közben.
Mi az az írói módszerre vonatkozó tanács, amit te képtelen vagy megfogadni? Mi az, ami helyette bejött neked?
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
