Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Csongrád megye kincsei – kalandos mesekönyvet lektoráltam

Löffler Zsuzsanna: A napsugaras ház rejtélye

Löffler Zsuzsanna: A napsugaras ház rejtélye

A könyv egy kincskeresés története: néhány gyerek egy napsugaras ház padlásán egy titkos naplóra bukkan; a naplóban talált feladványok egy elrejtett kincshez vezetik a kis csapatot. A történetbe számos adat van beleszőve Csongrád-Csanád megye múltjáról, így a kalandot végigizguló gyerekek szinte észrevétlenül tanulhatnak olvasás közben. Azok, akik szeretnének minél több információhoz jutni, számos ismeretterjesztő oldalt is találnak a könyvben.

Ha szívesen olvasnád, a Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzattól ingyenesen igényelhető. Telefonszám: 0620/201-6775.

A közös munka

A csongrádi Móra Ferenc Múzeum szándéka az volt, hogy a helyi gyermekeknek kiadjanak egy olyan mesekönyvet, ami felhívja a figyelmüket az otthoni tájak érdekességeire, a Múzeum kincseire. A mese megírásával Löffler Zsuzsanna meseírót bízták meg.

Zsuzsi ismét fordulatos, izgalmas könyvet írt, noha meglehetősen kötött volt a keze pl. a szereplő gyermekek számát tekintve. Az egyik javaslatom pedig éppen az lett volna, hogy a terjedelem betartása plusz a nagyobb részletezettség érdekében csökkentsen a szereplők számán. Persze ahogy szoktam, a lektori véleményben alternatív megoldásokat is adtam, hol máshol lehetne szűkíteni a cselekményen, hogy a kellő helyeken nagyobb alapossággal mesélhessen, és a terjedelmi korlátot is betarthassa. Javasoltam a főszereplő gyermekek üldözőinek szálának erősítését, és Zsuzsival leveleztünk róla, mi lenne az ideális végső kincs, mi legyen a napsugaras ház rejtélye.

Remek meseregény született, ötletes illusztrációval, és további erénye, hogy a helyi Önkormányzatnál ingyenesen átvehető, csupán el kell érte fáradnia az olvasóknak!

A szerző így élte meg a közös munkát

Löffler Zsuzsanna, A napsugaras ház rejtélye szerzője

“Első meseregényem megjelenése előtt – amely Az elvarázsolt testvérek és az utolsó boszorkány címen került a könyvesboltokba – már dolgoztam együtt Krisszel, ezért ahogy megbíztak A napsugaras ház rejtélyének megírásával, azonnal tudtam, hogy őt szeretném felkérni lektornak. Lektori véleménye ez alkalommal is nagyon hasznos, mindenre kiterjedő és alapos volt. Egy meseregénynél nagyon fontos, hogy a történet a célkorosztály számára érthető és követhető legyen – ami nem jelenti azt, hogy nem lehet rejtélyes és izgalmas –, így számomra Krisz dramaturgiai javaslatai jelentették a legnagyobb segítséget: hol lenne szükség feszültségoldó jelenetekre, mely részeket kellene jobban kifejteni, melyeket lerövidíteni stb. A tanácsai alapján elvégzett változtatások gördülékenyebbé tették a történetet. Csak ajánlani tudom mindenkinek a Krisszel való munkát, kezdő szerzőknek pedig egyenesen kötelezővé tenném! 🙂 “

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

„Másnap Zsófi a könyvtár bejáratában várt rájuk.

– Gratulálok, hallottam, hogy megvan az első két nyom! Őszintén bevallom, hogy legalább annyira várom a harmadik feladványt, mint ti! Hogy gyorsabban haladjunk majd, egy térképet előre kikésztettem Csongrád-Csanád megyéről. Simi, felolvasnád nekünk a rejtvényt?

Harmadik rejtekhely:

Keresd azt a helyet, mit határol Tarkő lánya, hol az egyik legnagyobbat az eperfa árnya várja. Övé a százrétű, mely királyt véd a csomától, sok helyhez közel van, de a Szentföldtől igen távol. Ha megFORDultál benne, lépj át a leányon, az első lakott helyig lábad meg ne álljon! Itt a törökmecset, mit ha körös-körül jársz, meglátod majd rögtön az erdőtől a fát!

– Jaj! – foglalta össze tömören Luca a gondolatait. – Ezek a feladványok egyre zavarosabbak!

– Talán könnyebben érthetőek lennének, ha Judit nem akarta volna mindenáron rímbe szedni őket! – mondta kaján vigyorral az arcán Zalán.

– Szerintem így sokkal rejtélyesebben hangzik, mintha simán leírta volna, hogy menj ide vagy oda! – védte meg Juditot Emma.

– Két kiindulópontunk azért van – mondta Zsófi –, az egyik a Tarkő név. Be is ütöm keresőbe, hogy „Tarkő lánya”. Ó, nézzétek, ez egy legenda!

– Milyen legenda? – lesték a képernyőt a gyerekek.

– Maros és Olt legendája. Tarkő tündér az anyjuk volt, apjukat a tündérkirály a Fekete-tengerhez száműzte. Hogy apjukat megkereshessék, anyjuk folyóvá változtatta őket. Mégse tudták elérni a tengert, mert elfáradtak, így végül Olt a Dunába, Maros pedig a Tiszába, s vele együtt szintén a Dunába ömölve érte el a tengert. Ahol a Duna a Fekete-tengerbe torkollik, meg is látták apjukat, de megszólítani már nem tudták, mert elnyelték őket a hullámok. Mivel az Olt nem Magyarországon folyik, így a mi folyónk a Maros lesz!

– Tehát egy Maros melletti települést keresünk – csapta fel az atlaszt Simi. – Nézzük, mik jöhetnek szóba!

Mindenki a térkép fölé hajolt, és a Maros vonalát kezdte tanulmányozni.

Oldalpár Löffler Zsuzsanna: A napsugaras ház rejtélye c. könyvéből

– Nagylaktól Szegedig bármelyik település lehet a mienk – vizsgálódott Simi –, hacsak a „határolja” nem azt jelenti, hogy közvetlenül a partján van, mert akkor csak Apátfalva és Makó lehet a nyerő!

– Nektek mi tűnik fel először a szövegben? – kérdezett közbe Zsófi.

– Hogy a megfordul szóban nagybetűvel írták az, hogy FORD! – vágta rá azonnal Emma.

– Így van, ez nekem is rögtön megütöttem a szemem! – helyeselt Zsófi. – De vajon mire gondolhatott Judit, a Ford autókra?

– De mi köze van Magyarországnak a Fordhoz? – nézett Zalán csodálkozva a lányra.

– Mindjárt kiderítjük! Kezdjük a két legvalószínűbb településsel. Beírom, hogy „Apátfalva Ford”. Lássuk, mit mutat!

– Ezzel nem sokra megyünk, hacsak nem akartok használt autót venni! – kuncogott Luca, ahogy a találatokat olvasgatta. – Ugorjunk a következőre!

– „Makó Ford” – pötyögte be Zsófi ismét a gépbe, és az eredmények láttán őszintén meglepődött. – Ezt nem hiszem el, Makón van egy Ford-fal!

– És miért? – rökönyödött meg Áron is.

– Várj, keresem! Aha, a következő találatok kellenek nekünk igazán! Azért van Ford-fal, mert Galamb József, a Ford-T modell megalkotója egy makói születésű gépészmérnök volt. Makón maradt testvéreinek Ford traktorokat küldött haza, hogy segítse a munkájukat, akik végül egy lerakatot nyitottak Makón, ami 1944-ig működött. Autókat és traktorokat is árultak.

– Megáll az eszem, hogy mik derülnek ki! – tátotta a száját Zalán is. – Juditnak igaza lesz, lassan annyi mindent tudunk a megyéről, hogy könyvet írhatnánk!

– Attól azért még messze vagyunk – hűtötte le barátját Luca –, de igazad van, ez a keresés egyre érdekesebb! Ha egyezik a Maros és a Ford, mi van még? Miért van például Makó távol a Szentföldtől? Vagyis miért pont Makó?

– Mert messze van, mint Makó Jeruzsálemtől! – nevetett fel Áron. – Te is hallottad már ezt a mondást, nem igaz?

– Hallani hallottam, de sosem gondoltam bele, messze van és passz, ennyi. De könyörgöm, miért pont Makó? Miért nem Kübekháza, Mórahalom vagy Ásotthalom?

– Ezt én sem tudom – vallotta be Áron. – Lássuk, mit mond az internet!

Rövid keresgélés következett, ez alatt a gyerekek csak ennyit hallottak Árontól, hogy „Nahát!”, és „De érdekes!”, és persze „Ezt nem is tudtam!”, amit persze gyorsan meguntak, és a választ követelték.

– Képzeljétek el, ez nem csak az egyik legismertebb, de az egyik legrégebbi magyar szólásunk, az első ilyen jellegű magyarországi gyűjteményben, amit 1598-ban adtak ki, már szerepel. Egy magyarázat szerint, 1217-ben egy Makó nevű vitéz beállt II. András keresztes hadába, de amikor Dalmáciába értek, kicsit többet ivott a kelleténél a helyi borokból, és Spalató, vagyis a mai Split városának számos tornyát látva azt hitte, hogy Jeruzsálemben van, ezt a tévedést örökíti meg a szólás. Egy másik anekdota szerint a keresztes hadakat gyűjtő királynak felelték a makóiak, hogy ők nem mennek, mert Makó igen messze van Jeruzsálemtől. Van olyan leírás, miszerint az izraeli Akkó nevű kikötőhöz köthető, ahonnan a zarándokoknak már gyalog kellett megtenniük az utat Jeruzsálemig, ők mondogathatták, hogy „messze van, mint Akkó Jeruzsálemhez”. Az Akkó és a Makó könnyen összekeverhető, talán ebből alakult ki a magyar szólás. Ahogy láttam, ezeken kívül még számos magyarázat létezik!

– Jó, de melyik az igazi? – kérte rajta számon az igazságot Emma.

– Ugyan ki tudja? – tárta szét a kezét Áron.

– Tehát egyezik a Tarkő lánya, a Ford és a szólás is, akkor megegyezhetünk abban, hogy Makóról van szó? – próbálta gyorsítani a keresést Simi.

– Megegyezhetünk, de a „százrétű” és a „csoma” nekem még mindig homályos, ezekre van valami ötletetek? – szegezte a kérdést Luca Zsófinak és Áronnak.

– A százrétűre van, mert Makóról mi jut eszébe először mindenkinek?

– A hagyma! – válaszolták egyszerre a gyerekek.

– Úgy van, a hagyma – vette át a szót Zsófi –, nekem pedig a csomára van egy ötletem, mert ezt a szót már olvastam nemegyszer, mégpedig Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regényében. Mindjárt hozom!”

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzattól tudod ingyenesen megrendelni a könyvet. Telefonszám: 0620/201-6775.

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .