Sok könyv található a piacon, ami az esküvőszervezésben nyújt segítséget, ám eddig egyetlen olyan sem volt köztük, ami az esküvővel kapcsolatos illemszabályokat írná le. A kötet segít eloszlatni a menyasszonyban és a vőlegényben felmerülő kétségeket, megmutatja mit és hogyan illik. Emellett sok érdekesség is olvasható benne, például régi magyar hagyományokról, melyektől színesebb lehet egy modern esküvő is.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka
Margaritovits Adél szenvedélye az etikett, ezzel a témával foglalkozik, és első könyve az esküvői etikettről szól. Adél még a koncepcionálás időszakában keresett fel, megbeszéltük a könyve célközönségét, tartalomjegyzékét, és a kéziratot készülés közben véleményeztem. A szerkesztést Becz Dóri kolleganőmmel végeztük, és a kötet a 2023-as Esküvő kiállításra meg is jelent. A folyamatban a legérdekesebb momentum az volt, amikor Adél elgondolkodott rajta, van-e létjogosultsága az etikettkönyvben a népszokásoknak, és ha igen, mennyire kell a listának teljesnek lennie. Végül a könyvbe érdekességként bekerült néhány igazán izgalmas népszokás, melyet akár a mai menyasszonyok is feleleveníthetnek!
A szerző így élte meg a közös munkát
Amikor megfogalmazódott bennem hogy könyvet szeretnék írni, egyből el is bizonytalanodtam, vajon lesz-e piaca és létjogosultsága. Elkezdtem keresgélni az interneten, így bukkantam Kriszre. Hiszek a sorsszerűségben, szerintem nincsenek véletlenek, és az élet igazolta, hogy valóban így van.
Krisz már az első találkozás alkalmával megerősítőleg támogatta az ötletemet. Ellátott rengeteg hasznos tanáccsal, sok dologra még az írás megkezdése előtt felhívta a figyelmemet. Ennek külön örültem, hiszen nem kellett duplán dolgozni, átírogatni az esetleg rosszul fogalmazott kéziratot. Egyből irányba állított. Még ott az első konzultáción megvettem Nádasi Krisz: Írj könyvet arról, amihez értesz! című könyvét, ami óriási segítség volt. Ebben lépésről lépésre le van írva, hogy mi a könyvírás és a könyvkiadás menete. Tele van gyakorlati tanácsokkal. Olyan kérdésekre kaptam válaszokat, amik meg sem fogalmazódtak bennem. Óriási kapaszkodót jelentett.
Az első konzultációt továbbiak követték, ahogy haladtam a kézirattal. Krisz javítgatott, ösztönzött, javaslatokat tett, ötleteket is adott. Végig fogta a kezem. A szerkesztést és a korrektúrázást is rábíztam. Nagyon gördülékeny volt a kommunikáció, az előre egyeztetett időpontokat mindig tartotta. Döbbenetes volt számomra, hogy a javítások ellenére megmaradt az egyéniségem, az én gondolataim köszöntek vissza, de kerek lett az egész mű, gördülékeny, olvasmányos. Kollégái is támogattak, lelkesítettek, amikor majdnem feladtam.
Ha újra könyvet írnék, ismét őt választanám. Lehet hogy fogok is…
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Ti már biztosan többször találkoztatok a párotok szüleivel, de előfordulhat, hogy az örömszülők még nem ismerik egymást. Ez esetben egy személyes találkozás során mutassátok be, ismertessétek meg őket egymással még az esküvő előtt. Így illik, a jó érzés ezt diktálja. Kellemetlen, sőt kínos, ha az örömszülők csak a ceremónia napján, a templomban vagy a házasságkötő teremben látják egymást először. Az a pillanat és helyszín nem alkalmas az ismerkedésre, és biztosan feszengeni fognak az érintettek. Ott ti lesztek a figyelem középpontjában, azok a pillanatok rólatok szóljanak majd.
Amikor a szülőket bemutatjátok egymásnak, figyeljetek arra az alapszabályra, miszerint a férfit kell bemutatni a hölgynek, nem pedig fordítva. A gyakorlatban: “Édesanyám, szeretném bemutatni Anna édesapját, Nagy Józsefet.” Vagy pedig: “Juli néni, engedje meg, hogy bemutassam az édesapámat.” Ennek az az oka, hogy mindig a fölérendeltnek mutatjuk be az alárendeltet, és ez esetben a nő a fölérendelt, tehát őneki mutatjuk be a férfit.
A bemutatás történhet egy étkezéssel egybekötött alkalom során, vagy egy délutáni tea, kávé, sütemény mellett, ahol alkalmuk nyílik a beszélgetésre. Biztosan jólesik majd nekik, ha megosztotok velük néhány részletet, elképzelést is az esküvővel kapcsolatban. A beszélgetés során tegező viszonyt csak akkor használjatok, ha felajánlották. Ezzel kapcsolatban is vannak szabályok. A tegezést kizárólag a nő ajánlhatja fel a férfinak, vagy idősebb a fiatalnak, ugyancsak az alá és fölérendelt viszony miatt. Még véletlenül se kövessétek el azt a hibát, hogy ti ajánljátok fel a szülőknek a tegeződést.
Rendezhettek eljegyzési bankettet is erre az alkalomra. Ez általában ebéd vagy vacsora. Külső helyszínen, szűk családi körben tartják és jelentik be hivatalosan az eljegyzést. Dönthettek úgy is, hogy nem mentek étterembe: kedves gesztus, ha az otthonotokban látjátok vendégül a szülőket. Ez sokkal meghittebb és fesztelenebb ismerkedésre ad lehetőséget, emellett pénztárcakímélő is. Amikor bemutatjátok egymásnak a szülőket, akkor arra mindannyian készüljetek, adjátok meg a módját, még akkor is, ha otthon látjátok vendégül őket. Ne házi ruházatban fogadjátok a vendégeket, öltözzetek fel szépen, alkalomhoz illően, korotoknak és alkatotoknak megfelelően. Kérjétek meg a szüleiteket, hogy ők is így készüljenek. Ne feledjétek, ez lesz a szülők számára az első benyomás egymásról! A legelső és legmeghatározóbb vélemény ekkor alakul ki bennük az első találkozás során.
A gyűrűt nem most fogja a vőlegény menyasszonya ujjára húzni mindenki előtt. Ez már megtörtént, amikor a választottatok igent mondott. Ma már nem jellemző a lánykérés, de szívmelengető és garantáltan jól fog esni a lány szüleinek, ha a vőlegény megkéri mátkája kezét az édesapjától. Még ha manapság ez már nem is divat, és ti már eldöntöttétek, hogy egybekeltek, de mindenképpen kedves gesztus, így bevonjátok a szülőket az eseménybe. Ezzel a leendő após és anyós is kifejezheti, hogy elfogadja a vőlegényt.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!