Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Mit tanulhat az író a képregényrajzolótól?

A cikket ajánlom íróknak, illusztrátoroknak és kifejezetten képregényrajzolóknak is. A Framed Ink című könyv legérdekesebb, leghasznosabb állításait dolgozom fel egy cikksorozatban, melynek ez az első része. A könyvet Marcos Mateu-Mestre írta, aki már 25 éve foglalkozik illusztrációval, képregényekkel, filmekkel, ő vezette például az Asterix-rajzfilmek vagy a Hogyan neveld a sárkányodat 2. rajzolását.

1. Jól néz ki?

“Egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy az olvasód leragadjon egy képkockánál csak azért, mert a rajz klassz, a háttér jól néz ki, minden cél nélkül.”
Ez az írásra is igaz: ha a jelenet vagy a mondat vagy a költői kép csupán szép, de ha kivennéd a szövegből, az nélküle ugyanúgy megállna, nem lenne az olvasónak hiányérzete, akkor jobb, ha nem szerepel a könyvben, történetben.

2. Érezniük kell!

“Ragadd meg a hangulatot, és add vissza. Ne elmondd a dolgokat. Azt érd el, hogy az olvasó a bőrén érezze!”
Mind hallottuk már a “mutasd, ne mondd” tippet, nos, ez a rajzolásban is ugyanúgy igaz, mint látjuk. El kell repítenünk az olvasót a könyv világába!

3. Légy konzisztens!

“A képélmény nyújtsa ugyanazt, az első képtől az utolsóig.”
Az írásban is fontos, hogy már az első oldal alapján az olvasó lássa, milyen lesz a könyv hangulata, milyen érzés lesz ezt végigolvasni.

4. Egyszerűen!

“Az egyszerűség a barátod, használd az árnyékokat és a csöndet.”
Az írásban szerintem remek tanács, hogy mindig számít az, ami nincs. Például ha egy szereplő a teljes könyvben kerüli a szülői léttel, az ő saját anyjával kapcsolatos beszélgetéseket, ha a nincs a lényeg, akkor ott bizony van valami titok, van valami az árnyékban. Vagy ha valaki kérdez valamit, de a másik nem válaszol, ha csönd van – az mindig jelez valamit!

5. Van körvonal?

“A vonal, ami soha nem is létezett” – így hívja Mateu-Mestre azt a jelenséget, hogy amikor rajzolunk, akkor a ceruzával vonalat szoktunk húzni, holott egy kép soha nem vonalból áll, a dolgoknak valójában nincs körvonala. Nézzük meg alaposan a világot, és akkor látjuk majd, hogy felszínek vannak, azaz foltok. 
Ezt a jelenséget a vázlat és a kész mű összefüggésében szeretem értelmezni. A vázlat a vonal: az, ami akár lehetne is, de nincs. Nem a terv a lénye, hanem hogy ezt hogyan valósítottuk meg mi lett az összkép. 

6. Honnan nézed?

Mateu-Mestre sok példát mutat a szereplők rajzolására. Mikor látjuk a szereplőt életnagyságban, ahol szinte összenyomja őt a háttér, a környezet, és mikor látunk kifejezetten közeli képet, mondjuk egy kézfogásról vagy a homlokon legördülő izzadságcseppről? Ezt a technikát az írásban is érdemes alkalmazni, más hangulata lesz annak az írásnak, ami a teljes test mozgását mutatja be, mint annak, ami apró mozdulatokat.
A perspektívát is használd. Honnan nézi a narrátor a szereplőket? Éppen szemmagasságból? Békaperspektívából? Madártávlatból?

7. A főszereplő elhelyezése

Az is érdekes jelenség a képregényekben, hogy a lerajzolt hősök merre néznek: a lényeg felé. Akárhová tekint, illetve tart a hős, az olvasó is így cselekszik majd, az lesz az olvasás iránya, ez határozza meg az általános kompozíciót. De nemcsak az számít, a hős merre pillant, a rajzon látszik a felhők, a házak, az árnyékok iránya. A kérdés az, a szövegben ezt tudjuk-e alkalmazni és hogyan? Érdemes vele kísérletezni!
A rajzon látod, ki a legfontosabb szereplő: a többiek is őrá néznek. A szövegben könnyebb ezt érzékeltetni azzal, hogy többet beszélsz a főszereplőről, mint a többiekről, hogy a többiek őt kérdezik, keresik, hozzá beszélnek.

A rajz azt is elmondja, melyik szereplő őszinte: akinek látszanak az arcvonásai. Nálad a szövegben ez hogy jelenik meg? Lehet, hogy te is tudod érzékeltetni ezt azzal, hogy az ellenlábas, az antihős az árnyékban marad, szó szerint, nem csupán képletesen.
Az is fontos, hogy a rajzon ki mekkora: egymáshoz viszonyítva ki magasabb, ki alacsonyabb? Ez az írásban is fontos: egymáshoz viszonyítva sokkal jobban le tudod írni a szereplőidet, mert nem számít, ha valaki ügyes, ha van valaki, aki nála is ügyesebb és a történet végére ő nyeri el az állást vagy a királylány kezét.

További Mateu-Mestre-tippekkel jelentkezem még, mert van mit tanulnunk tőle! 

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .