Egyre több kéretlen, téves tanács kereng a neten a szerkesztésről – nem csak az írásról. Korábban írtam már róla cikket, mivel foglalkozik a szerkesztő, a korrektor, a tördelő, ezt itt találod. Tegyük tisztába: a szerkesztő, különösen az irodalmi vagy dramaturgiai lektor az a személy, akihez az író fordul, ha azt szeretné, hogy a kézirata jobb legyen.
A szerkesztő aztán véleményez, szöveget javít. Számára annak kell az elsődlegesnek lennie, hogy a regény vagy szakkönyv a lehető legjobb legyen. Aki arra vágyik, hogy dicsérjék meg, remekül ír és ebben nincsen semmi javítanivaló, ne küldje a szövegét szerkesztőnek.
Ha esetleg te is belefutottál már a következő kijelentésekbe, és elbizonytalanítottak, fordulj-e szerkesztőhöz, akkor megnyugtatlak. Az alábbi, kérdésként feltett állítások valótlanok. A szerkesztő a te jobbkezed, mentorod és pompomcsapatod egyszemélyben!
1) A szerkesztő nem írhat bele a szövegbe?
Nos, sokféle szerkesztő létezik, de alapvetően amikor a szerkesztő szót kimondjuk, akkor kifejezetten arra a személyre gondolunk, aki szerkeszti a szöveget, azaz alakítja, beleír, gördülékenyebbé teszi.
Más kérdés, hogy van, amikor az az ember, aki szerkesztőként dolgozik, véleményt mond a kéziratról – valóban, ekkor ő nem ír bele az anyagba. Vagy csak megjegyzéseket ír a szövegszerkesztőben, szövegbuborékban. Vagy a kinyomtatott anyagra ír rá tollal és ceruzával.
Szóval a szerkesztő beleír, beleírhat a kéziratba. De mit is jelent az, hogy „beleír”? Javaslatot tesz. Például, ha szóismétléssel, vagy oda nem illő szóval, kifejezéssel találkozik, akkor másikat keres, olyat, ami illik a szöveg és a szerző stílusához. Ezt az író megtarthatja, ha tud vele azonosulni, vagy keres helyette másikat. A cél az, hogy lássa, oda más szót kéne találni.
A másik eset, amikor a szerkesztő jelzi a szövegben, hogy az értelmezéshez bővítésre lenne szükség. Ilyenkor ugyanígy belekerülhet a sorok közé néhány leíró mondat, vagy párbeszéd, hogy a szerző lássa, milyen jellegű részlet hiányzik. Előfordul, hogy a szöveg vége felé már csak megkülönböztető jellel, esetleg egy-két szóval jelzi a szerkesztő, hogy itt bővítésre lenne szükség, de példa nélkül, hiszen az író már érti a bővítés okát. A szerző ebben az esetben is mérlegeli a javaslatokat.
És persze előfordul, hogy a szerkesztést végző személynek eszébe jut egy frappáns javaslat, reakció, amit beleír a szövegbe, hátha inspirálja vele a szerzőt. Az író ilyenkor is megfontolja a javaslatokat, mielőtt letisztázza a kéziratot. A „beleírás” tehát javaslat, jelzés, nem írói alkotói munka.
2) A szerkesztő tarthatja a markát jogdíjért, és követelheti a társszerzőséget?
A szerkesztő megbízással dolgozik, amiért megkapja a díjazását, semmilyen egyéb követelése nincs. Attól még, hogy javaslatokat tett, a szöveg az íróé, hiszen azért fogadta el a javaslatot, mert magáénak érezte. Én még nem találkoztam olyannal, hogy egy könyves idézet alatt jelezte volna a szerkesztő, hogy azt a mondatot ő írta bele a könyvbe. Ha mindenki, aki szóban vagy írásban ötletet adott, jogdíjat vagy társszerzőséget követelhetne, igen bonyolult lenne az elszámolás.:)
A társszerző egyenrangú írói fél, akinek a munkáján ugyanúgy dolgozik majd szerkesztő, hiszen a befejezett kéziratot együtt küldik az írótársak szerkesztésre. A szerkesztést végző személy már csak azért sem lehet társszerző, mert a munkafolyamatok egy másik fázisában dolgozik a szövegen, nem az írás és a tisztázás szakaszában.
3) A szerkesztő nem mondhatja meg, múlt vagy jelen időben írj?
Ha hagyományos kiadónál jelenik meg a könyved, akkor a szerkesztő bármit megmond. A kiadó egy üzleti szereplő, és ha ő látja, hogy az érdekei azt kívánják, múlt, vagy éppen jelen időben írt könyvet dobjon piacra, akkor természetesen megmondhatja. De ne ijedj meg, nem szokta. Az fontos, hogy ha a kiadószerkesztő kéri, akkor bizony tedd meg – és persze nyugodtan kérdezd meg az okot, beszéljetek erről a témáról, biztos vagyok benne, hogy sokat fogsz megtudni.
Ha magánkiadásban jelenik meg a könyved, akkor a szerkesztő nem fog neked semmit megmondani. Ő elmondja a véleményét, és te azt változtatsz a kéziratodon, amit csak akarsz. Nem áll melletted korbáccsal, hogy márpedig ha nem változtatsz, baj lesz. Javaslatot kaptál, nem csak úgy légből, érdemes tehát megfontolnod, a saját könyved sikere érdekében.
Én kifejezetten azt javaslom az ügyfeleimnek, a tőlünk kapott lektori véleményt tekintsék étlapnak. Mi tudjuk, hogy szakmai szemmel az lenne az ideális, ha az író minden javaslatunkat megfogadná – de tekintsen ezekre mégis úgy, hogy mi az, amiben igazán látja önmagát, és azt az irányt, ahová a kézirata, története nőni, fejlődni szeretne? És azokat a javaslatokat fogadják meg, amelyekkel az előrelépést élik meg – legyen élmény a kézirat átírása!
4) A szerkesztő nem mondhatja meg, milyen műfajban írj?
Ha a hagyományos kiadókat tekintjük, akkor sokkal erősebb a válasz: dehogynem! Sőt, a hagyományos kiadókra kifejezetten jellemző, hogy ha egy írónak jól áll egy adott zsáner vagy korosztály, széles az olvasóközönsége, akkor nem szeretik, ha összevissza ír.
Kifejezetten azt fogják például kérni, igen, a következő könyved is legyen romantikus regény a kora 30-as korosztálynak. Nem egy íróról hallottam már, aki amiatt hagyta ott a kiadóját, mert pontosan egy megadott típusú regényt vártak tőle, és ő szeretett volna másfélét is írni.
Teljesen másról van szó akkor, ha friss íróként indulnál a piacon, és azon gondolkodsz, mi ma keresett műfaj vagy téma. Te magad is kutakodhatsz, vagy beszélgethetsz egy szerkesztővel. Én például rendre olvasok piacelemzéseket, beszámolókat, hogy tisztában legyek a trendekkel, és ha az ügyfeleim megkérdeznek, akkor érdemben tudjak válaszolni. Azaz nyugodtan kérdezd meg a szerkesztőt, mi ma a keresett téma, toposz, műfaj, korosztály, és dönts ennek fényében, milyen könyvet is szeretnél írni, mennyire veszed figyelembe a piaci trendeket.
5) A szerkesztő nem mondhatja meg, E/1. vagy E/3. személyben írj?
Ez a kérdés hasonló a múlt vagy jelen idejű fogalmazás témájához.
Minden történet, minden szöveg esetében van olyan írói hely, ami jobb, mint a többi. Én arra bátorítom ügyfeleimet, gondolják végig, E/1. jelen, E/1. múlt, E/3. jelen, vagy E/3. múlt a legjobb írói hely-e. (Vagy esetleg másik. E/2., T/1., T/2. nézőpont is létezik.) Egy jó szerkesztő ebben is tud tanácsot adni az írónak – és szokott is.
Ha ez a kiadód szerkesztője, akkor bizony nekifogsz, és átírod az anyagodat. Ha szabadúszó szerkesztő, azaz magánkiadásban jelenik meg a regényed, akkor meghallgatod az érveit, végiggondolod, és döntesz.
A múlt és jelen, E/1. és E/3. személyű írást kifejezetten érdemes gyakorolnod, külön novellákkal vagy regényrészletekkel. Sokkal nagyobb hatást érsz el, ha tudatosan választod meg az írói helyedet!
Ilyen kérdésekről egyébként a Novel Schoolon is beszélgetünk – ha szeretnél te is többet tudni róla, gyere el.
Visszatérve a tévhitekre… még egy szabadúszó szerkesztőről sem hallottam, aki utasította volna az ügyfelét, mit írjon. Megnyugodhatsz 🙂
Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide! Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót. Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! --- Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapata - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.