Alkoss mindennap tizenöt percet! – szakmai könyvet szerkesztettem

Mucsi Tina: Az alkotó nő

Aki valaha is vágyott rá, hogy alkosson, annak el kell olvasnia Mucsi Tina füveskönyvét. A szerző, aki maga is művész és kreatív oktató, segít, hogy az alkotás új szokásunkká, majd az életstílusunkká váljon. Megmutatja, miként találhatunk rá könnyedén a rejtett erőforrásainkra és a kreatív, kiegyensúlyozott énünkre. Eközben pedig végig fogja a kezünket, hogy megtaláljuk, mi minden rejlik még bennünk, mire vagyunk képesek, amiről nem is tudtunk.

Felkeltette az érdeklődésed? Itt tudod megrendelni a füveskönyvet.

A közös munka

Mucsi Tina szeretett volna összeállítani a blogposztjaiból egy könyvet, kiegészítve oly módon, hogy a gondolatai irányt kapjanak és kerek egésszé olvadjanak. Kiindultunk egy adott struktúrából, melyhez új ívet javasoltam a lektori véleményben, és Tina e kettő ötvözetéből írta meg azt a fantasztikusan inspiráló szakkönyvet, amelyet aztán a KNW csapata szerkesztett és korrektúrázott.

Ebben a könyvben az a csoda, hogy már a legelső verzió olvasása közben a legszívesebben nyúltam volna valamely kreatív hobbimhoz… a végleges verzió olvasása közben szerintem ezt senki nem fogja tudni megállni!

A szerző így élte meg a közös munkát

„Nádasi Krisz „nem viccel”: amikor hozzá fordultam lektori segítségért, az első markáns emlékem a közös munkánkról, hogy egy részletes, hosszú listát, talán 8-10 oldalt kaptam vissza tőle arról, hogy mit kellene átírnom, átstrukturálnom a magam részéről akkor már késznek hitt kéziratomban. Az első sokk után átírtam, kiegészítettem – majd utána jött a második sokk, amikor a stilisztikai ellenőrzés után tele lett piros jelölésekkel minden egyes oldal…
Egy szó mint száz, nála szigorúbb, alaposabb, precízebb, profibb segítséget biztosan nem találtam volna. Igényes, minőségi munkát kaptam vissza tőle minden esetben és tökéletes volt az együttműködésünk. Csak azoknak ajánlom, akik a fentiekre vágynak és igénylik a tökéletes végeredményt! „

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

Három tragikus tévhit a kreativitásról

Évek óta tapasztalom és vallom, legyen szó a saját rajziskolám vezetéséről, a rajzolásról, a festésről vagy az útinaplózásról – sőt, jöhetnek a kövek, de néhány házimunkáról is –, hogy a kreatív kibontakozás egyértelműen és nagyon gyorsan növeli az életminőséget, vagy ha úgy tetszik, a boldogságunk mértékét.
Van viszont néhány tévhit a kreativitás körül, amelyek még tanfolyamokon is elő-előbukkannak a beszélgetéseink során. Így mielőtt továbblépünk az alkotásra szánt idő megteremtéséhez, mindenképpen szeretnék kitérni ezekre és eloszlatni ezeket a félreértéseket, mert már az utunk elején elvehetik a kedvünket az alkotói léttől.

1. tévhit: Nincs időm kreatívnak lenni.
Az első számú kifogás, bármikor, bármire.
Minden évben többször is megkérdezem a tanítványaimat a programok során, hogy mi okozza nekik a legfőbb problémát, amikor kikapcsolódásról, önkifejezésről, alkotásról van szó. A „nincs rá időm” évek óta az egyik vezető nehézség a számukra.
Ha valamire azt mondjuk, nincs időnk rá, azzal valójában azt mondjuk, nem annyira fontos ez nekünk, hogy időt szánjunk rá. Ezért is szeretem nagyon, amikor valaki úgy érkezik hozzám, hogy most már csak azért is szán rá időt, mert ezzel az első, legfontosabb lépés máris megtörtént a sikerélmény és a feltöltődés felé. Az, hogy az illető eddig nem fordított erre időt, azt jelenti, hogy sok minden van a felszín alatt, ami már alig várja, hogy kiszabaduljon, kiáradjon – ez pedig mind-mind gyönyörűséges nyomokat hagy majd a vásznon és a papíron.
Legyen fontos a saját magunkkal töltött idő legalább annyira, mint amennyire mások igényeinek a kielégítése! Erről még a következőkben részletesen mesélek.

2. tévhit: A kreativitás művészeti tevékenységet jelent, én nem vagyok művész, tehát kreatív sem vagyok.
Mindenki kreatív.
Míg a stresszes, agresszív, negatív, destruktív gondolatok és érzések, a panaszkodás, az ezekre való fókuszálás és ezek folyamatos ismételgetése megnyomorítják a lelket, addig a pozitív, felemelő gondolatok, a feltöltő és sikerélményekre való törekvés, így például a kirándulás, séta a zöldben, sportolás, rajzolás, az elcsendesedés, mint a meditáció vagy egy kellemes zene hallgatása, a társas kapcsolatok ápolása, a hála gyakori és tudatos megélése viszont felemelnek, a teljesség érzetét keltik bennünk, és így automatikusan beindítják a kreativitást is.
Minden, ami boldoggá, felszabadulttá tesz minket, az kreatív energia és kreatív cselekedet is egyben, és mindnyájan képesek vagyunk rá.
A kertészkedés, a főzés, a testmozgás, a tánc – minden, amiben kifejezzük magunkat és teljességünket, abban egyben megéljük a kreativitásunkat is.

3. tévhit: Már millióan csináltak hasonlót előttem, így ez nem egyedi, és semmi köze a kreativitáshoz.
Az, hogy milyen formában nyilvánul meg a kreativitásunk, másodlagos: az elsődleges, hogy mi magunk vagyunk benne a főszereplő, rólunk szól. Minden alkotás önarckép – ez a művészetterápia fontos alaptézise, ebben bátran bízhatunk. Nem lesz soha semmi, ami a kezeink közül kikerül, ugyanolyan, mint másé, nem utánozhat minket senki egy az egyben.
Persze rengetegen komponáltak már darabokat előttünk, írtak verseket, rajzoltak portrékat, festettek akvarellképeket és sütöttek meggyes pitét – de itt és most te vagy az, akin keresztül valami megnyilvánul, a te lelked lenyomata lesz benne, és így soha nem volt és nem is lesz még egy ugyanilyen tevékenység vagy alkotás, mint ami itt és most általad születik. Kizárólag te magad vagy az, aki különlegessé teszed a saját tevékenységeidet, a saját élményeidet, a saját műveidet, és ezeken keresztül a napjaidat és az egész életedet is.

Ha tetszett a részlet, rendeld meg most!

A posztban szereplő fényképek szilvifoto.hu munkái.

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne maradj le egy cikkemről se!