Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Megjelent az Érted-sorozat második része – erotikus regényt szerkesztettünk

N. Simon Barbara: A szerelem ára

N. Simon Barbara: A szerelem ára (Érted-sorozat 2.)

A vadóc Karola és az elegáns Péter két teljesen különböző személyiség, az élet mégis egymás mellé sodorja őket. A céljuk egy: bejutni a magyar elit színfalai mögé, és visszavenni mindazt, amit azok jogtalanul elvettek másoktól.

Karola rendezvényszervezői munkát vállal Péter klubjában, segítve a férfi kémkedési tevékenykedését is. Tetszik neki Péter, ám magának sem meri bevallani, azt hiszi, a férfi vagyona vonzza. Péternek esze ágában nincs egy ilyen kezelhetetlen, impulzív nővel összejönni, akinek alkoholista az apja, drogos az öccse. Csak arra van szüksége, hogy Karola kitalálja az ügyfelek kívánságait és fantáziadús bulikat, vacsorákat szervezzen. Vagy mégsem?

A közös munkavégzés alatt mindketten rájönnek, hogy bár teljesen más világban élnek, rengeteg köztük a hasonlóság.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

A közös munka

Barbi tavaly keresett meg a második regényének ötletével és kéziratával. Először az ötletről beszéltünk, majd Barbi ennek alapján befejezte a kéziratot. A szerelem árát először véleményeztem, külön odafigyelve arra, hogyan hiheti majd el az olvasó, hogy két ennyire különböző személyiségű ember egymásra találhat.

Barbi ezen regényében rengeteg hekkertrükköt vonultat fel, így a kézirat szerkesztésre való leadás előtt szakirányú segítséget is igénybe vett. Érdekes volt hallgatni a külön elmesélt történeteket arról, hogyan lehet ügyesen pénzhez jutni! A kedves olvasók tehát bízhatnak a háttér valódiságában.

Csepeli Veronika és jómagam szerkesztettük és korrektúráztuk a könyvet, a végső kéziratot Somogyi Klára tördelte. A nyomdai leadás előtti napokban is gőzerővel dolgoztunk, hogy Barbi könyve megjelenhessen még karácsony előtt – hogy a rajongói fája alatt lehessen!

N. Simon Barbara, A szerelem ára szerzője

A szerző így élte meg a közös munkát

“Krisszel ez már a második közös munkánk volt, és most is csak azt tudom mondani, amit korábban. Elképesztő a precizitása és a maximalizmusa. Szeretem, ahogy terel az úton, és ahogy ösztönöz, hogy jobb és jobb legyek. Felkészült és nagyon segítőkész, nem tudom, mihez kezdenék nélküle. Szerintem minden írónak kijárna egy Nádasi Krisz.”

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Néhány órás alvás után ordító rockzenére ébredtem. A fejemre húztam a párnát, és magamban morogtam, amiért azt a meggondolatlan utasítást adtam Karolának, hogy kora reggel lásson neki a munkájának. Nem gondoltam volna, hogy esze ágában sincs tiszteletben tartani, hogy mások esetleg pihenhetnek még ebben az időben, és ordítva hallgatja a borzalmas, egész lakást megrezegtető zenéjét. A dobszólótól majdnem szétrepedt a dobhártyám. Kipattantam az ágyból, és az emeleti táviránytó segítségével lehalkítottam a hangszórókat. Gyilkos pillantással meredt rám az alsó szintről. Amikor a dolgozószobámba ért, felkeltem, átöltöztem és én is odamentem, leültem a bőrszékbe, és az asztal mögül a mozdulatait figyeltem. Nem zavartatta magát, táncolt, és dudorászott. Olyan kis szeleburdi, életvidám volt, mint mindig, tetszett, hogy nem érdekli, ki látja. Hetek óta először kúszott mosoly az arcomra, öklömet a szám elé tettem, hogy eltakarjam.

Ártatlan arckifejezéssel állt meg előttem, a portörlő rongyot gyűrögetve.

– Mi késztet arra, hogy csak itt ülj és engem bámulj?

– Csak gondolkodom, néha egész jót tesz. Kipróbálod? – válaszoltam jóval tapintatlanabbul a kelleténél.

– Az életet élni kell, nem gondolkodni rajta – felelte, lecsapva a magas labdát.

– Ha folyton csak éled az életet, mikor foglalkozol a belső világod építésével? – mondtam, immár ügyelve a hangsúlyra.

– Szerintem te már kész vagy – vágta rá.

– Az ember sosincs kész. Legfeljebb egy röpke pillanatra… aztán új lehetőséget kap a fejlődésre.

Karola vállat vont, majd kiment. Az asztalomon heverő fehér mappa után nyúltam, amely Karola virtuális életét foglalta össze. Nem bírtam kiverni a fejemből az ötletet, hogy Karolát kérjem fel Emma helyettesítésére. Folyamatosan pro és kontra érveket állítottam egymás mellé, míg végül odajutottam, hogy Karola egyetlen hátráltató tulajdonságán lehet csiszolni. És persze van az a pénz, amiért Karola is hajlandó becsukni a száját és a szemét, ahogy a többiek. Összecsuktam az irattartót.

A mosókonyhában találtam rá, nekem háttal állt.

– Csinálok kávét, kérsz? – szóltam oda neki.

Karola ijedtében nagyot ugrott.

– Jesszum pepi! – sikkantott idegesen. – Muszáj ilyen halkan osonnod mögöttem?

Karola felém fordult, majd rendezte dühödt arcvonásait. Keresztbe fontam magam előtt a kezemet.

– Biztosíthatlak, hogy a rossz lelkiismeretedhez semmi közöm. Egyébként nem lehet mindenki olyan hangos, hogy az ember arra gyanakszik, elefántok vágtatnak keresztül a lakásán – jegyeztem meg epésen a legutóbbi találkozásunkra utalva.

– Na szép – csattant fel. Elengedte a kezéből a felmosót, amaz nagyot csobbant a vödörben. – Tudod, mit? Nem akartam elfogadni, de most csak azért is kérek.

Megjátszott gyermeki duzzogással robogott ki mellettem a konyhába, és levetette magát az asztalhoz. Rendben, akkor csinálok az alkalmazottamnak egy kávét

Letettem elé az egyik csészét, és helyet foglaltam vele szemben. Ahogy a kávéért nyúlt, elővillant az egész alkarját díszítő farkastetoválása.

– Mi a foglalkozásod? – tettem fel az első, számomra legfontosabb kérdést.

– Miért kérdezed? – vágta rá sértődötten. Már nehezen tudtam eldönteni, hogy a feszült hangnemét az iménti riadalma okozta, vagy egyszerűen ilyen a természete.

– A munkáltatód vagyok. Beengedtelek a lakásomba, és szeretném megismerni a személyt, akit alkalmazok. Ámbár van egy igazán jó informatikusom, aki még azt is kideríti, kivel voltál tegnap éjjel, mégis tőled akarom hallani a válaszokat a kérdéseimre.

– Miért, érdekel, kivel voltam? – szegezte nekem a kérdést, mondandóm leglényegtelenebb részét kiemelve.

– Ne akadj fenn jelentéktelen dolgokon.

– Hmm… – Karola bárgyú vigyorral az arcán dőlt hátra. – Csak érdekes, hogy mégis ezt használtad példaként.

Haját egyik oldalról a másikra húzta, feltárva előttem hosszú nyakát. A szemhéját lassan rebegtette, önkéntelenül a haját csavargatta.

– Szóval, mi érdekel? A foglalkozásom, vagy a jelenlegi munkahelyem?

– Lehetne is-is.

– Ha azt mondom, tanítónak tanultam, elhinnéd?

– Nos, éretlen viselkedésedből következtetve jól kijöhetsz a gyerekekkel – válaszoltam meg a kérdését őszintén. – Miért nem dolgozol a szakmádban?

– Mert a fizetésemből nagyjából az albérletemet tudtam volna kifizetni, de olyan sok elfoglaltsággal jár, hogy mellette nem tudtam volna mellékállást vállalni. Amíg fősulira jártam, a Fashionshoesban dolgoztam részmunkaidőben. Néha vigyázok Zsófi fiára, meg van egy dekorvállalkozásom, csak nem megy valami jól – magyarázta.

– Akkor most nem dolgozol?

– Nem. A dekorokat meg a kutya se veszi. Rendelhetnél tőlem, olyan ez a lakás, mint egy hullaház. Semmi személyes tér a dolgozószobádon kívül.

A szerelem ára c. romantikus könyvben több szereplő szemszögéből olvashatjuk a szerelem kibontakozását.

Előredőlt, hogy előhúzza a farzsebéből a telefont, ezzel betekintést engedve dekoltázsába. Elismerést váltott ki belőlem, hogy ámbár említésre méltó a teste, mégsem tette közszemlére. Legalábbis a felsőtestét. A kockás fekete nejlonharisnya, és a rövid, fekete farmer nem hagyott sok mindent a képzeletemre.

Feloldotta a telefonját, majd átnyújtotta. Átlapoztam, megcsodálva néhány alkotását, mintha nem láttam volna már korábban.

– Remélem egyszer sikerül olyan vevőkört találnom, akit érdekelnek az ilyesmik. Addig pedig súrolom a vécédet. – Őszinte lemondás csengett a hangjában. Tény, hogy az élet igazságtalan, de nincs az a mélység, amiből ne lehetne felállni.

– Most te jössz. Én is tudni akarom, ki alkalmaz.

– Emlékszel arra az estére, mikor először találkoztunk? – kérdeztem.

Ezen elcsodálkozott. – Én igen, de irtóra meglep, hogy te is.

– Ó, még életemben nem láttam annyira szétcsúszott nőt, mint ahogy te festettél akkor, úgyhogy ezt az emléket muszáj volt megőriznem – élcelődtem.

– Minek teszel fel kérdéseket, ha utána csak sértegetsz? Inkább mindenki menjen a dolgára, és csináljuk azt, amiért fizetnek.

– Kiváló hozzáállás. Csak azt akartam mondani, hogy akkor hosszan ecseteltem, milyen bárom van, és kik járnak oda – emlékeztettem, annak ellenére, hogy tudtam, az az éjszaka nagy valószínűséggel teljesen eltűnt számára. – Ezzel kapcsolatban lenne számodra egy munkaajánlatom.

– Mármint a vécésúroláson kívül? 

– Az elitréteg tagjainak szervezek bulikat, és az asszisztensem felmondott. Keresek valakit, aki kreatív, képes megszervezni egy egész rendezvényt akár néhány óra alatt és pont olyan karakán, mint te.

Felcsillant a szeme.

– Tényleg? És sokat fogok keresni?

– Igen.

– Vállalom.

– Szerintem azért ne siessünk ennyire előre. Jobb lenne, ha előbb megnéznél egy ilyen elitpartit, és utána döntenél. Hétvégén épp lesz egy Szadán. Elkísérhetnél.

– A helyzet az, hogy nincs mit felvennem. – Karola megrebegtette a szempilláját, és én igyekeztem pókerarcot vágni.

– Oké, megoldjuk. De előtte alá kell írnod egy titoktartási szerződést az estével kapcsolatban.

– Miért, valami hírességhez megyünk?

– Igen.

– Jaj, már most imádom ezt a munkát.

– Remek – szóltam kételkedve. – De előbb megmutatom neked, hogy bulizik nálam a magyar elit.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .