Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Ármány és cipők – erotikus regényt szerkesztettünk

N. Simon Barbara: A szerelem üzlete

Nincs azon szégyellnivaló, ha te is szívesen elolvasol egy erotikus regényt, netán írsz is ilyen történetet. Ha nem lenne szex a világon, te sem olvasnád ezt a cikket, és én sem írnám meg!

Hadd ajánljam figyelmedbe a minap megjelent erotikus regényt, az elsőkönyves és sok tervvel rendelkező N. Simon Barbara tollából, melyet a KNW lelkes csapata szerkesztett!

Dániel elismert ügyvédként dolgozott, mielőtt volt üzlettársa át nem verte. Karrierje véget ért, és a bukását nem tudta feldolgozni. Apja magyarországi cipővállalat vezetője, aki szeretné a fiának átadni a vállalat irányítását, Dániel azonban semmit nem tud a kereskedelemről és a cipőkről. Kénytelen az egyik üzletben az alapoktól kezdve megismerkedni a szakmával. Segítségére a céltudatos, határozott üzletvezető – Zsófi – lesz, aki annak ellenére, hogy pontosan tudja ki Dániel, nem kíméli a fizikai munkától. Kemény leckét ad neki tiszteletről, kitartásról, alázatról. Zsófi és Dani a közös munka alatt közel kerül egymáshoz, ám olyan események követik egymást, melyek örökre elszakíthatják őket egymástól.

Felkeltette az érdeklődésed? Itt tudod beszerezni a könyvet.

A közös munka

N. Simon Barbara 2019-ben keresett meg a regénye kéziratával. A lektori véleményben azt javasoltam neki, hogy szője szorosabbra a regény szálait. Az írói ígéret szerint romantikus regényre számíthattunk – de a két főhős a regény közepén már egymáséi lettek, és itt fordult át a regény valami másba, innentől indult a rejtély, a nyomozás, ekkor érte csak utol Dánielt a múltja. Így a legfontosabbnak azt tartottam, hogy ez rendeződjön. Azt javasoltam, vagy legyen ez két regény, vagy szője bele Barbara már a regény elejébe az intrikát – ő ezt választotta, és remekül megoldotta!

A kéziratot 2021 nyarán szerkesztettük, az utolsó pillanatig egyeztetve még rá-ráerősítettünk bizonyos információkra, nyomokra, hogy az olvasó még teljesebb élményt kapjon. Még a helyesírás ellenőrzésének fázisában is tartottunk röpke telefonkonferenciát, mi hogy legyen pontosan – ekkorra ugyanis már az is körvonalazódott, miről szól majd Barbi következő regénye, és ehhez is hozzáigazítottuk a szöveget.

A gyönyörű borító Faniszló Ádám munkáját dicséri, a könyv kapható minden nagyobb könyvesboltban, meleg szívvel ajánlom, ha kellemes borzongásra vágysz!

A szerző így élte meg a közös munkát

N. Simon Barbara

„Kriszt először lektorálással kapcsolatban kerestem fel. Szükségem volt egy szakmabeli véleményére, és őt találtam a legjobbnak ezen a területen. Javaslatokat tett a változásra, felhívta a figyelmemet olyan dolgokra, amiket én nem vettem észre. Miután a javaslata alapján átírtam a történetet, nekiláttunk a szerkesztésnek. Az első változat elolvasásakor meglepődtem, milyen sok rész, mondat kiesett a történetből, amit én fontosnak gondoltam. Amikor átolvastam a kész regényt, nagyon örültem annak, hogy ennyit törölt, meglepődtem, milyen feszessé és izgalmassá vált, milyen könnyen fogyasztható regényt kapnak az olvasók. Amióta láttam, milyen a szerkesztési folyamat, már nem félek tőle, sőt alig várom, hogy újra elkezdjük és egy szuper könyvet hozzunk létre.

A legjobban azt szerettem a Krisszel való munkában, hogy ugyanolyan odaadással és precizitással dolgozott a szövegen, mintha a sajátja lenne. A maximalizmusa és figyelmessége volt az, amiért biztosan a következő regényemnél is hozzá fogok fordulni.”

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! 

Olvass bele!

A hálószobám csendes magányában próbáltam nyélbe ütni egy üzletet, hogy végre sínre tegyem az életem, amikor meghallottam apám hangját a nappali felől.
– Dániel. – Apám idegesnek tűnt, úgyhogy gyorsan magamra húztam egy pólót. A szobámból kilépve, a galériáról már láttam apa rosszallóan ingó fejét.
Az előző esti kalandom a vendégszobában aludt, neki sem jutott eszébe összepakolni a heves éjszaka után. A nappali és a konyha csatatérre emlékeztetett, a rendmániás apám biztosan emiatt is neheztelt rám. Lerobogtam a lépcsőn, hogy még azelőtt véget vessek a találkozónak, hogy az elkezdődne.
– Szólhattál volna, hogy jössz. – Felkapkodtam néhány ruhadarabot a kanapéról, hogy helyet szorítsak neki, ha esetleg tovább maradna a kelleténél.
– Azért van kulcsom a házhoz, hogy ne kelljen figyelmeztetnem téged. Harminchárom vagy. Én két éve nem láttam azt a férfit, akivé neveltünk anyáddal.
Ilyen korán nekem ehhez alkohol kellett, így lemondóan sóhajtva az italos szekrényhez léptem. Éreztem, hogy tekintetével követi minden mozdulatomat, és a gyomrom megtelt az apámmal való találkozásokra jellemző idegességgel.
– Örökké a padlón akarsz kuporogni, siratva a múltat, vagy összeszeded végre magad, és élsz egy kicsit, mielőtt belefulladnál a sok piába?
Kinyitottam a szekrény ajtaját.
– Kérsz egy whiskyt? – Apám az ajtóra tette a kezét, ezzel megakadályozta, hogy sarkig kinyissam. Épp úgy éreztem magam, mint kölyökkoromban, amikor a figyelmeztetése ellenére megpróbáltam felmászni az utcánk legmagasabb fájára, de a második ágnál leestem, és eltörtem a lábam. Akkor láttam utoljára ezt az aggódó, egyben szigorú tekintetet.
– Korán van egy kicsit az ivászathoz, nem? – kérdezte.
– Tudod, ki korán kel, korán iszik. Felnőtt férfi vagyok. – Mielőtt elmérgesedett volna a helyzet, visszafogtam magam. Apám tudomásul vette, és elengedte a bárszekrényt.
Magamhoz vettem a palackot. – Ha váratlanul nyitsz rám, kellemetlen helyzetekben lehet részed. Mindkettőnk érdekében azt javaslom, inkább hívj fel.
– Tízszer hívtalak. Meguntam, hogy téged nem lehet elérni.
Apám mellém lépett, miközben a borostyán színű italt a poharamba töltöttem.
– Biztosan halaszthatatlan dolgom volt – mondtam.
– Te fogod átvenni a cég vezetését, és fogalmad sincs arról, mi az a dandy. Az italt a nyelvemmel ízlelgetve, hümmögtem.
– Valami italfajta?

N. Simon Barbara: A szerelem üzlete

Apám láthatóan nem volt vevő a poénomra, így inkább hellyel kínáltam a kanapén.
Leültem a fotelba vele szemben, és az ujjammal megkocogtattam a poharat.
– Nem vagyok rá alkalmas, tönkretenném a céged. Egyszerűen nem érdekelnek a cipők, apa.
– A pénz viszont érdekel, nem? Évi harmincmilliárd forint bevételt hoz.
– Miért én? – csattantam fel őszinte értetlenséggel.
– A szorgalmad, a kitartásod és határozottságod miatt akarom, hogy te vidd tovább a céget. Mert tudom, hogy képes vagy rá. Te vagy az egyetlen ember, akinek a kezében a cégem virágzását látom, és nem a hanyatlását.
Ez elszomorító volt. Főleg hogy a nővérem, Rebeka már évek óta neki dolgozott. Ittam egy kortyot. Ő folytatta.
– Tudod, másnak milyen keményen kell dolgoznia azért, amit én tálcán nyújtok
neked? Visszás, hogy azért könyörgök, fogadj el egy olyan pozíciót, amiért mások évekig vért izzadva dolgoznak.
A maradék italomat egyszerre húztam le. Igaza volt. Bárki másnak ajánlaná ezt fel, azonnal rábólintana.
Csakhogy én nem bárki más vagyok.
– Anyád aggódik, hogy még mindig nem állapodtál meg.
A másik kedvenc témám.
Felpattantam, és a városra néző ablakhoz léptem. Alkaromat az üvegnek támasztottam és a budapesti panorámát bámultam.
– Ti neveltetek az igényességre – jegyeztem meg inkább magamnak, mintsem neki. – Válogatós lettem.
– Ha túl sokat válogatsz, azt veszed majd észre, hogy őszülő hajjal egyedül ülsz a verandán, és senkinek nem foghatod meg a kezét életed alkonyán.
– Arra még nem gondoltatok, hogy talán én így érzem jól magam?
– Ha jól éreznéd magad, nem fojtanád italba a bánatod. Kezdem azt hinni, alkoholista vagy. Az embert csak egy dolog tartsa függőségben. A boldogsága.
Apa bölcs megjegyzése hosszú pillanatig ott lógott a levegőben, mielőtt nagyot sóhajtottam és újabb kifogással rukkoltam elő.
– Ha látnád a korombeli nők Facebook-profilját, te is inkább a magányt választanád.
– Rossz helyen keresgélsz.
– Én nem állok bele olyan kapcsolatba, amiben még reményt se látok. Az én köreimben a nők karrieristák, a legtöbb ügyvédnő meg jogász többet dolgozik, mint egy férfi.

Én egy családanyára vágyom, akire rábízhatom a gyerekeimet, és nem kell attól félnem, hogy egész életükben csak a laptop hátulját látják az anyjuk feje helyén. Aki meg nem ilyen, az a másik véglet, erkölcstelenül mutogatja magát fűnek-fának, és egy kis pénzért cserébe bármire hajlandó. Eddig ezzel a két kategóriával találkoztam. Nem hiszem, hogy bármelyiket szívesen fogadnátok mint az unokátok édesanyját. Ha találok egy számomra megfelelő nőt, bemutatom nektek.
– Akkor itt az ideje, hogy más körökben mozogj. Erről jut eszembe – eszmélt fel apám, majd felpattant a kanapéról. – Szeretném, ha megismernéd a vállalatot, mielőtt átveszed. Az egyik üzletemben fogsz dolgozni.
– Te is ittál egy pohárral, mielőtt idejöttél? Mert kezdesz félrebeszélni – állapítottam meg elhűlve, de apám komoly arcát látva elnevettem magam. – Azt akarod, hogy eladó legyek?
– Azt akarom, hogy tanulj. Kényszeredetten ismét felnevettem.
– A te alkalmazottaidtól? Mégis mit tanulhatnék tőlük?
– A legjobbak lesznek melletted, mindent megmutatnak, amire szükséged lehet.
Csípőre tettem a kezem. Nem hittem el, hogy apám arra kényszerít, hogy egy olyan helyen dolgozzam, ahová bárki beléphet. Én csak az elittel üzleteltem, és eszem ágában sem volt ennél lejjebb adni.
– Nem hinném, hogy erre van szükségem –válaszoltam. – Bemegyek majd alkalomadtán a központba, ott a munkatársaid mindent elmagyaráznak. Ha már ragaszkodsz az ostoba ötletedhez, akkor ebbe beleegyezem, de biztos, hogy nem szolgálok ki embereket.
Főleg nem prolikat.
– Azokból az emberekből élünk – vágta rá apám. – Ugyanolyan fontosak, mint azok, akikkel eddig dolgoztál.
El is felejtettem, milyen agresszíven védi állandóan a vásárlóit, mindegy, milyen társadalmi rétegből származnak.
– Bízz meg valami mással. Kérlek!
– Nem hagysz más választást, fiam. Ha nem leszel az üzletben hétfőn reggel kilenckor, leállítom 5 a jutalékodat, és visszaveszem a lakást meg az autót.
A jutalék a vállalat nyeresége utáni részesedésem. Ezért én semmit nem tettem, apám keresi a pénzt kemény munkával, mégis az én bankszámlámat duzzasztja. Apa ugyanis minden gyermekének járadékot fizet a bevételek után. Amíg ügyvéd voltam és jól kerestem, nem volt rá szükségem, hogy apám dotáljon, de miután az adóhatóság mindenemet elvitte, ez lett az egyetlen bevételi forrásom.

– Kitennéd a saját fiadat az utcára?
– Nem. Az élet döntések sorozata, és te dönthetsz úgy, hogy az utcára kerülsz, vagy dönthetsz úgy, hogy átveszed a cégem.
– Ez zsarolás, a törvény bünteti, csak szólok. Apám bizalmaskodva közelebb hajolt.
– Ismerek egy remek ügyvédet, aki mellettem fog állni, ha beperelnél. Anyámra utalt.
Apa kihúzta magát.
– Olykor kemény döntéseket kell majd hoznod, és te egy erőskezű vezető lehetsz, aki meg tudja hozni ezeket. Bízom benned.
– És meddig kell csinálnom ezt a hülyeséget?
– Három hónapig. Zsófia mindenről beszámol majd, és ha nem vagyok megelégedve a hozzáállásoddal vagy a teljesítményeddel, kizárlak az örökségből és visszaveszek mindent, amit eddig adtam. – Az ajtó felé indult. – A hétvégén szedd össze magad. Hétfő reggel kilenc.
Szégyent hoznál rám, ha már az első nap elkésnél.

Tetszett a részlet? Ha szívesen olvasnád tovább, akkor rendeld meg most!

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne maradj le egy cikkemről se!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.