A Limcsi ügyvédsztori-sorozat második kötete Londonba visz el!
Pocak, a sármos, de kissé szerencsétlen fiatal ügyvéd ezúttal egy választottbírósági jogvitát vállal el.
Visszatér Tócsni, a szeleburdi ügyvédtárs és Berta, az akkurátus jelölt. Nem maradhat ki a minden titkot kiderítő Sanyi, a magánnyomozó sem. Az olvasó betekintést nyer az ügyvédek és választottbírók mindennapi életébe. Mindezt Géza bácsi, a nyugalmazott bíró karikaturisztikus humorral meséli!
Fondorlatok, összeesküvések, rejtélyek forgataga – rengeteg humorral elmesélve. Rejtélyes háttérmegállapodások és cselszövések, ágas-bogas szerelmi szálak tarkítják.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
(a borító és a grafika Tankó Anita munkája)
A közös munka
Sándor István elsó könyve idén tavasszal jelent meg. A Limcsi ügyvédsztori című jogi kalandregény-sorozat első része, A fecni sikerén felbuzdulva István arra kért minket, a második kötet szöveggondozásával haladjunk, amilyen tempósan csak tudunk, hogy még idén karácsonyra a boltokba kerülhessen. Így is lett!
A lektori véleményben azt kértem Istvántól, tompítson a bírósági ügy bonyolultságán, ugyanis túl komolynak tűnt a laikus olvasó számára. Egyrészt sok szakkifejezés szerepelt a regényben, másrészt amikor a bírók és ügyvédek leültek, az ő megbeszélésüket István nem írta le, mondván, nem lenne érdekes. Pontosan azt kértem tőle, ezt tegye meg, és az illetékesek beszéljenek úgy az ügyről, hogy az olvasó megérthesse, jogilag ez miért egyszerű, használjanak nem szakmai szavakat a mondandójukban.
Javasoltam azt is, fonódjanak össze szorosabban a rejtély szálai, viszont legyen kevesebb a szerelmi szál. A szerkesztésre kapott anyagban István ezt remekül megoldotta, és az olvasónak sem kell aggódnia, marad még romantika bőven! Pocak viszonya (vagy nem is viszony ez?) folytatódik Jankával, és a választottbírók szerelmi élete sem marad említés nélkül.
Sokat beszéltünk még a szereplők nevéről. István nagy mestere a rejtett poénoknak, a nevekben is szárnyalt a fantáziája. Csepeli Veronika kolléganőmmel azt kértük tőle az ütemterv egyeztetésén, adjon lehetőleg létező, névszerű neveket a hőseinek, és igazán kellemeset ötleteltünk együtt!
A lektori vélemény alapján István nyáron átírta a regényt, ősszel Vera szerkesztette, majd korrektúráztuk, tördeltük, A borító ismét a tehetséges Tankó Anita alkotása, a nyomdai munkákat az Innovariant végezte. A regény megjelenését teljes mértékben a KNW csapat menedzselte.
A Limcsi ügyvédsztori minden része önmagában is megálló jogi kalandregény!
A szerző így élte meg a közös munkát
Ismét együtt dolgoztunk Krisszel és csapatával a sorozat második részén, ami ugyanolyan kellemes és hatékony volt, mint az első alkalommal.
Köszönet a szakszerű lektorálásáért, korrektúráért, és tördelésért, valamint a borítótervért! Bízom benne, hogy hamarosan ismét lesz lehetőségünk együttműködésre a harmadik kötet kapcsán.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
A magyar jogászok szállójának jelentős pozitívuma az volt, hogy reggelit is adtak. Nem is akármilyet. Az angol konyhának ez a csúcsa – és ezzel mindent elmondtunk róla. Aki akar, az talál a fogára valót, nem csak éhenhalás ellen. Még egy olcsóbb motelben is tényleg a helyén van, minden szempontból: sült szalonna, kolbász, tojás többféleképpen elkészítve, zöldségek, paradicsomos bab, feketetea és minden, amit csak szem-száj kíván. Nem lehet betelni vele, csak amikor az ember már mozdulni sem tud. A nagymama nyári szünetekben adott reggelijére emlékeztette a jogászokat.
A választottbírósági tárgyalás napján az immár nem is olyan kis alperesi ügyvédcsapat kilépett a motel kapuján, hogy taxit fogjon. Ködös, enyhén szitáló eső és barátságtalan utcakép fogadta őket. Ha esetleg elfelejtették volna, akkor is rögtön felrémlett bennük, hogy Shakespeare földjén kalandoznak, és a fejükben meg is fordult a hamleti gondolat.
– Azt tudtad, Pocak, hogy az időjárás szempontjából háromféle időszak létezik Angliában? – kérdezte Tócsni, csak hogy oldja a feszültséget.
– Vacak, jó és közepes?
– Nem. Eső előtti, eső közbeni és eső utáni.
Aznap reggel meglehetősen hideg lévén, Pocak orra meglevesedett, tenyere aljával szolidan törölgette. Közben az járt a fejében, hogy milyen csinos ez az Eleonóra. És már nem is csodálkozott rajta, hogy egész éjjel csak a hátán tudott aludni. Berta izgatottan várta a reggel tíz órára kitűzött tárgyalást, Eleonóra nyugodt és elképesztően csinos volt. Mint mindig.
Egy fekete, kívülről elegáns, belülről egy halárus szállítóeszközének a szagával vetekedő autóba szálltak be. Londonban a taxik eléggé hasonlítanak a halottaskocsihoz, fordult meg Pocak fejében. Végignézve az útitársain megnyugodott, nyilván ez sem véletlen, elég nagy a valószínűsége, hogy elsősorban fontos tárgyalásra igyekvő ügyvédek miatt tervezték ilyenre.
Távolságra nem is oly messzi, azonban az utazás időtartamát nézve a forgalom miatt egy örökkévalóságnak tűnő fuvarral jutottak el egy modern irodaház bejáratához. Kikecmeregtek az autóból, majd bejelentkeztek a recepción, és egy szempillantás alatt a felhőkarcoló legfelső emeletére jutottak.
Érezhetően nem a Pesti Központi Kerületi Bíróságon volt jelenésük, és talán még honvágyuk is támadt a jó öreg, a korát állapotával is egyértelműen tükröző épület, na meg a hazai páternoszter iránt. Az idézésen megjelölt tárgyaló előtti folyosón egy asztalkán lepakoltak és elkezdtek ráhangolódni a fellépésükre.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
