A Kis Kékorrú-mesekönyvek bevezetik az olvasó gyermekeket a repülés lenyűgöző világába. Miközben átéljük az izgalmas élményeket, megismerkedhetünk a főszereplő, Kis Kékorrú repülős családjával, pompás személyzetével, egy ügyes szerelővel és egy megbízható irányítóval is. A hihetetlen kalandok során a magyarországi látnivalók és történelmi emlékek, balatoni mondák megismerése mellett eljutunk a világ számos pontjára, ahol újabb, félelmetesebbnél félelmetesebb legyőzendő akadályok magasodnak a főszereplők elé.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni az első kötetet és előrendelni a további két kötetet karácsony előtt!
A Kis Kékorrú kalandjai, A Kis Kékorrú újabb kalandjai, A Kis Kékorrú karácsonya
A közös munka
Slihoczki László nyáron keresett fel minket a mesekönyvek kéziratával. A köteteket Csepeli Veronika lektorálta, és az volt a legfőbb javaslata, hogy találjon ki minden kötetnek egy központi témát, ami az egyes mesékben megjelenik, így még jobban össze tudja fűzni a kalandokat. Ezen kívül kiemelte a mentorszerep fontosságát, hiszen a mesékben fontos, hogy a kis főhősök mellett álljon egy támogató felnőtt, aki nem mondja meg, mit kell tenniük, hanem csupán útmutatást ad, a kis hősökre bízva a döntést. És ez a hős, akivel az olvasó azonosulni fog, maga oldja meg a problémákat.
Laci ezután átdolgozta a meséket, majd a második és harmadik kötettel ismét nálunk landolt, így azok szerkesztését és korrektúráját a csapatunk végezte, Prónik Judit és Andor Kata dolgozott vele Verával karöltve. Biztosra vesszük, hogy a Kis Kékorrú kalandjait nemcsak a gyerekek fogják élvezni, hanem a felnőttek is, hiszen számukra is számos érdekességet rejtenek a kötetek! Reméljük, Laciban maradt még lendület, hogy további félelmetes és izgalmas utakra repítse el az olvasókat.
A szerző így élte meg a közös munkát
Amikor belevágtam a mesekönyvek megírásába, nem is gondoltam arra, mekkora fába vágtam a fejszémet, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki a műveit magánkiadásban szeretné megjelentetni. Egy kedves író kolléga tanácsára fordultam Nádasi Krisz nagyszerű csapatához. Életem egyik legjobb döntése volt, mert így biztos lehettem abban, hogy a végeredmény olyan színvonalú kiadványok megjelentetése lesz, amilyent megérdemelnek a repülést szerető, vagy az iránt érdeklődő fiatal olvasók, de a szüleik, nagyszüleik is, akik reményeim szerint a közös olvasás során lesznek részesei a csodás, izgalmas kalandoknak. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplőm, a Kis Kékorrú is tett egy hatalmas tiszteletkört a csapat munkahelye felett, büszkén billegetve meg a szárnyait.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele az első kötetbe!
A Kis Kékorrú végre magához tért a döbbenettől. Martint ő is imádta. Azonnal indult volna, és azt is tudta, hogy ma még a gonosz, alattomos Nyírószél sem állíthatja meg. A beszállítás gördülékenyen ment, és a kairói járat tíz perc múlva már a levegőben volt, útban a Földközi-tenger felé. A japán professzort szállító Air Samurai járat Dubaj felé közeledett, a Kis Kékorrú pedig éppen Görögország tengerpartját hagyta maga mögött, amikor villogni kezdett a hosszúhullámú rádió lámpája. Richard kapcsolta a hívót.
– Kéksólyom 220-as járat, itt Kairó irányítás. A repülőtérhez masszív homokvihar közelít a Szahara felől. Pont akkor éri el a repülőteret, amikor önök is érkeznek. Javaslom, módosítsák a repülés tervüket. A döntésükről kérem, értesítsenek.
– Kairó irányítás, itt Kéksólyom 220-as. Vettük. Elkezdjük az áttervezést.
– Mi legyen? – kérdezte Alexa Richardra pillantva. Richard csak egy pillanatig gondolkodott.
– Lehetne egy forgalmas görög szigeten, Krétán, Korfun a kitérő, de szerintem most Cipruson Larnaca a legjobb választás. Hívd az ottani irányítást, oda megyünk. Én tájékoztatom az utasokat, meg Ferihegyet. A többit majd meglátjuk.
– Rendben, kapitány! – Alexa bólintott, Richard kezébe vette a mikrofont.
– Kedves utasaink, itt a kapitányuk beszél. Egy időjárási probléma miatt megszakítjuk az utunkat, és leszállunk Larnacán. Amint az időjárás megjavult, folytatjuk utunkat. Az utasfülke irányából csalódott moraj volt a válasz, de a Kis Kékorrú is iszonyú dühös lett. Ez is biztosan a gonosz Nyírószél műve.
– Az utasok rendben. Mi ez a kitérő, Richard?
– Homokvihar. Sajnos abba még a Kis Kékorrú sem tud belerepülni anélkül, hogy a hajtóművei ne sérüljenek meg a gyémánt keménységű homokszemek miatt.
– Martinnal mi lesz? – kérdezte a fülkébe éppen akkor belépő Júlia aggódón.
– Ez a vihar általában fél, legfeljebb egy óra alatt elmúlik – válaszolta Alexa. – Majd hazafelé behozzuk a késést.
A japán járat közben megérkezett Dubajba. A professzort és a gondosan becsomagolt orvosi gépet gyorsan átvitték a katonai repülőhöz. A kutató-mentő repülő fedélzete már tele volt műszerekkel, gyógyszeres kartonokkal, műszeres táskákkal, és orvosokkal, akik az oldalt lévő székeken ültek. A repülőgép egyébként Herkules volt, a Kéksólyom flottából a Kis Kékorrú testvére. Csak Kairóig tudta elvinni a Martin megmentésére küldött orvost és a különleges gépét, mert utána azonnal indult tovább az afrikai Casablancába, ahol éppen nagyon sokan betegedtek meg egyszerre és sok-sok gyógyszerre, orvosra volt szükség. A larnacai repülőtér állóhelyén a Kis Kékorrú pilótafülkéjében a személyzet türelmetlenül várta a híreket. Alexa nem bírta tovább, és felhívta Adrient.
– Van valami új híred?
– Martin állapota továbbra is stabil. Stramm kis kölyök. Kérdezte, hogy mikor értek vissza.
– Sajnos egyelőre Larnacán várakozunk, Kairót elérte egy homokvihar.
– Jaj, ne! – hallatszott a telefonban egy csalódott hang. – Mikor tudtok… – Ám ebben a pillanatban megszólalt a fedélzeti rádió.
– Kéksólyom 220-as járat, itt Larnaca torony. Kairó repülőtér újra fogad.
Indulhatnak, gurulás, felszállás engedélyezve. Csak siessenek, mert nagyon sok járat szeretne landolni, és a reptér korlátozta az érkezők számát.
– Köszönöm, Larnaca, száguldunk! – válaszolta Richard, mire Alexa is elbúcsúzott a Ferihegyen várakozó kolléganőjétől. A Kis Kékorrú halogatás nélkül, azonnal megkezdte a gurulást, majd egy perc múlva már sebesen hasította a kék eget. Irány Kairó, a hatalmas fáraók és csodás, gigantikus piramisok városa. Leszállás után, a szabad állóhely mellett a Kis Kékorrú örömmel vette észre Herkulest.
– Herkules! – kiáltott fel örömében a meglepett kis repülő. – Nem lehet igaz, hogy te is segítesz ebben az akcióban. Miért nem viszed el Ferihegyig a küldeményt?
– Nem lehet. Mentőfelszerelést szállítok Casablancába. Ott is nagy baj van. De már indulok is, majd otthon találkozunk. Te hová sietsz?
– Van egy kis barátom, Martin. Bajban van, orvosi segítség kell neki. Én viszem a japán professzort, akit idáig hoztál.
– Akkor siess te is!
– Nagyon vigyázz magadra, Herkules, jó utat! – Azzal a gyönyörű, propelleres gép lassan kifordult az állóhelyről. A Kéksólyom járatán ezalatt gyors beszállítás kezdődött, majd azonnal megkezdték a gurulást, felszállást, a fedélzeten a kissé fáradt, de roppant udvarias japán professzorral. Éppen feltűnt a görög tengerpart, amikor megszólalt a rádió.
– Kéksólyom 220-as, itt Ferihegy torony, Simon vagyok. Egy üzenetet továbbítok a cargós Adrientől. Martin állapota romlik. Mikorra érkeztek?
Alexa lenézett a fedélzeti számítógép képernyőjére.
– Várhatóan reggel hat órára. De ha növeljük a Kis Kékorrú sebességét, talán hamarabb is.
– Tegyetek meg mindent, sziasztok!
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
