Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Bántalmazó kapcsolatról szóló könyvet szerkesztettem

Dr. Szántó Szilvia: Túlélésből kitűnő című, mentori rendszerben készült szakmai könyvét már bemutattam itt a blogon. A mentálhigiénés szakember ezúttal egy igen súlyos témáról írt – regényt. A főhős, Jázmin életén keresztül mutatja be egy bántalmazó kapcsolat működését, és a családi gyökereket is, ahol rendszerint jelen vannak a bántalmazás csírái. A könyv fő erényének azt tartom, hogy őszintén megmutatja, milyen egy arrogáns, sármos férfi – hogy azt a típust, akiről rengeteg szerelmesregény romanticizálva szól, bizony nem lehet megváltoztatni. Ha nem félsz a valóságtól, ez a te könyved!

Dr. Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy ágyon, Igaz történet alapján – 1. rész

Dr.Szántó Szilvia: A nárcisztikussal egy ágyon

A könyv a hamis remények keltette illúzióról szól, egy lelkileg és testileg megterhelő kapcsolatról, ahonnan nehézkes és lassú a kiszakadás. Olyan ez, akárcsak egy hipnotikus álom, amely eltakarja a valóságot, emiatt az olvasás váratlan módokon érintheti meg az olvasót.

Jázmint sármos orvos fogadja, amikor bemegy a kórházba kezelésre.
Ám Anton nős.
A lány nem akar belemenni ebbe a kapcsolatba, mégis viszonyuk lesz. Amikor kiderül, hogy a férfi szexualitása nem mindennapi, Jázmin nem ijed meg. Van valami, ami vonzza ehhez a férfihoz. Hamar eljut oda, hogy úgy érzi, nem élhet a férfi nélkül, akkor sem, ha a férfi személyisége is, működése is sajátos.

Vajon Jázmin és Anton tényleg hasonlítanak egymásra? Mennyiben azonos a múltjuk? Melyikük realitása igaz? Miért tartják fogva egymást testileg és lelkileg? Mekkora esélyük van kiszabadulni a vonzalmuk hálójából?
Jázmin semmit nem ért. Sokszor azt sem látja, milyen kérdéseket kellene feltennie, de szerencséjére ott vannak a barátai, akik még pszichológust is ajánlanak neki. Az ő segítségükkel az életben talpraesett Jázmin csak azért is kideríti, miért engedi meg Antonnak, hogy uralkodjon rajta.

A regény kulcskérdése, hogy a gyermekkori traumákon átesett Jázmin hogyan szabadul ki az elnyomó és méltatlan kapcsolatból, és hogyan ébred rá arra, hogy miért került ilyen helyzetbe.
Az igaz történeten alapuló, hiteles regény a trilógia első része.
Figyelem! Felnőtt tartalom!

Ha érdekel a könyv, itt tudod megrendelni!

A szerkesztésről

Szilvia évekkel korábban kért lektori véleményt ezen regény első változatáról. Noha a stílusát dicsértem, látszott rajta, hogy Szilvia szokott írni és sokat olvas, a dramaturgiában sok változtatást javasoltam, kezdve a teljes történet idővonalával és időzítésével. Szilvia inkább egy szakkönyv megírásába fektette energiáit, majd eljött a Novel Klub írótanfolyamra, és azonnal időpontot is foglalt, hogy mentori rendszerben készítse el ennek az őt feszítő történetnek az új változatát, melyet ő is és az olvasók is szeretni fognak. Miközben találkoztunk és megbeszéltük, kik legyenek a szereplők és mi történjen velük pontosan, hogy izgalmas legyen a történet dinamikája, Szilvia a fejezeteket is írta – és írás közben persze változott is a cselekmény, bár nem sokat. Odafigyeltünk például a mellékszereplőkre, hogy mindig mindenki jó helyen legyen, és még az utolsó pillanatokban is történtek változások – így került a sztoriba Zoé, aki elmagyarázza a főszereplő Jázminnak a BDSM mibenlétét.

Azt hiszem, mindketten élveztük a folyamatot, ahogy a felhő szépen lassan testet öltött és letisztult. És nemcsak maga a regény lett remek, nekem kedvencem a gyönyörű borító is, Gebei Viki munkája!

A szerző így élte meg a közös munkát

Dr. Szántó Szilvia

“Krisszel ez a második együttműködésünk, így már voltak előzetes ismereteink egymásról és ez megkönnyítette a mostani közös munkát is. Krisz ismét dúlája, bábája volt a könyvgyermekemnek, magas szakmai tudással, elkötelezettséggel, kreativitással, nyugalommal, megbízhatósággal és humorral kísért végig azon az úton, amíg megszületett a regény. Hálás vagyok érte és a trilógia további részeinél is folytatjuk a közös munkát, amit várok.
Ilona, aki a könyvet tördelte, szintén megbízható munkát végzett, Kriszen és rajta is végig azt éreztem, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy olyan legyen a könyv, amilyennek megálmodtam. Köszönöm!”

Ha téged is érdekel a mentori rendszer, erről itt olvashatsz többet, a szerkesztésről pedig itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

– Hívlak majd – mondta Anton a folyosón, homlokon csókolta a lányt, és elviharzott a lift felé.
Jázmin nagyot sóhajtott. Örömmel töltötte el, hogy a férfi kívánja őt, és hogy ő képes a speciális vágyait teljesíteni. Úgy érezte, ez lesz a jó irány, mert így tud egyre közelebb kerülni a férfihoz, aki majd egyszer őt fogja választani, és kilép a házasságából.
Amint kilépett a kórházból és magába szívta a délután frissítő levegőjét, elővette a telefonját és üzent Bencének: „Jobban vagyok, injekciót kaptam. És szerinted ki volt az ügyeletes? Ő elérte, amit akart, én meg odaadtam valamit, amit igazából nem is akartam. Vagy elvette, nem is tudom.”
„A gyógyítók olykor mágikusak. A lényeg, hogy jobban vagy” – válaszolta a fiú.
Jázmin gyalog indult el a vasárnap délutáni élénk forgalomban, úgy döntött, lesétál egy metrómegállót, hogy jobban fel tudja dolgozni a történteket. A főútvonalon haladó autókat követte tekintetével, miközben fejben visszapörgette az eseményeket. Egyrészt zavarta, hogy úgy tűnhetett, szándékosan akkor ment be, amikor Anton az ügyeletes. Másrészt felmerült benne, hogy tudat alatt pontosan így cselekedett, hogy a tünetei azért jelentek meg, hogy valamilyen indokkal bemehessen a férfi munkahelyére. Ennek véget kellett vetnie. Hiszen abban sem volt biztos már, hogy Anton képes őt objektívan kezelni és gyógyítani. Mire felszállt a metróra, meghozta a döntését.
Másnap Jázmin nyugodtan, magabiztosan hívta fel a férfit.
– Szeretném, ha más lenne az orvosom. Úgy gondolom, hogy ha a tüneteim esetleg mégiscsak pszichoszomatikus jellegűek, és akár hozzád is köthetőek, akkor jobb, ha megszüntetem annak a lehetőségét, hogy ha beteg vagyok, akkor téged keresselek fel.
A férfi egy pillanat késéssel, habozva válaszolt.
– Megértem, lehet, hogy én is ezt tenném a helyedben – mondta. A lány biztosra vette, hogy megsértődött.
– Nem akarom, hogy keveredjenek az orvosi és egyéb dolgok – folytatta Jázmin békülékenyen.
– Világos.
– Hogy vagy egyébként?
– Én még mindig az együttlétünk bűvkörében élek – válaszolta a férfi tőle szokatlanul halkan.
– Ó.
Jázmin megkönnyebbülten tette le a telefont. Örült annak, hogy nem ingott meg a döntésében.
Az is jó érzéssel töltötte el, hogy Anton megemlítette az utolsó találkozójukat.

Mivel kórházat váltani nem akart, Anton munkatársai közül kellett választania. Egy pályakezdő, lelkes orvoshoz kért időpontot. Amikor a kezelést egyeztették, egymással szemben ültek az egyik rendelőben, a magas, kopasz férfi segítőkésznek bizonyult, és tegeződést ajánlott. Már mindent megbeszéltek, amikor Dr. Borbát hozzátette:
– Ugyanakkor nem értem, miért hagysz ott egy tapasztalt, jó hírű urológust.
– Mert viszonyom van vele.
A férfi bal szája széle felfelé rándult, megingatta a fejét, de egy szót sem szólt.

Hétvégén Jázmin Márkkal, egykori tréninges kollégájával találkozott. Ugyan már évek óta nem dolgoztak együtt, tartották a kapcsolatot. A férfi néha felhívta és ha ritkán is, de rendszeresen összefutottak, és megbeszélték a híreket. A kellemes tavaszi időben úgy döntöttek, hogy felsétálnak a Gellért-hegyre. A hegy lába, a villamosmegálló volt a kiindulási pont; a találkozóra Jázmin ért oda előbb. Amíg a bárányfelhők alakját csodálta az égen, felidézte magában, hogy Márkkal milyen jó volt közös tréningeket tartani, vele mindig flottul ment minden. Amit megbeszéltek, ahhoz tartották magukat, soha nem rivalizáltak egymással,
az volt a cél, hogy támogassák egymást. Bezzeg az új tréningcégénél jellemző volt egymás méricskélése.
Jázmint a villamos érkezése zökkentette ki az emlékeiből, és rögtön felfedezte Márkot a leszálló utasok között. Megállapította, hogy a férfi alig változott, bár kissé őszült, de ettől még sármosabb lett. Most az éppen aktuális divat szerint hosszabbra növesztette a szakállát, a haja kicsit kócos volt. Puszival üdvözölték egymást, amit Márk inkább a levegőbe adott, Jázmin viszont a férfi arcára.
– Jó újra látni – mondta Márk, miközben indultak a hegy felé. A szemébe sütött a nap, hunyorogva fürkészte a lányt. – Elfoglalt vagy, sok a tréning?
– Akad, de ismersz annyira, hogy nem fogok pitizni azért, hogy én kapjak meg egy megbízást. Ha kapok, örülök, ha nem, akkor meg úgy jó.
– Igen, ismerlek – mondta Márk mosolyogva, kapkodta a levegőt a hegynek felfelé –, és meg is értelek, mert én sem vagyok az a kampányolós fajta.
Jázmin biccentett.
– De azért még mindig szeretsz tréningeket tartani, ugye? – kérdezte a férfi.
– Igen, imádom, akkor megszűnik a világ, csak a résztvevők vannak, a feladat és a cél, amin dolgozunk. És az olyan jó érzés, ha a végén elégedettek.
– Pontosan. Vannak dolgok, amelyek nem változnak.
Egymásra mosolyogtak.
– Magánéleti fronton mi újság? A szüleidnél voltál mostanában?
Jázmin megtorpant a kérdés hallatán, és csak pár lépés után válaszolt:
– Nem, ritkán találkozunk… évente csak párszor.

– Pedig Óbuda nem olyan vészes távolság.
– Tudom, én… És te friss jegyesként hogyan érzed magad?
– Szokatlan még – nevetett Márk –, de úgy érzem, itt az ideje, hogy megállapodjak és a családalapításra gondoljak.
– Nagyon szerelmes vagy Hannába?
– Jól megvagyunk, sokat beszélgetünk, vele mindent szóba lehet hozni. Nagyon szeretem.
Mindig elámulok azon, hogy milyen gyorsan telik az idő, ha vele vagyok. – Márk hangja ellágyult. – Nálad mi a helyzet a magánélet terén?
A lány tömören elmesélte az Antonnal való kapcsolat legfőbb állomásait, majd a végén megjegyezte: – Összességében alakul, de azért zavar, hogy kicsit egyoldalúnak tűnik.
– Ha így van, szerintem nem kellene ezt az egészet folytatnod. Az egyik legvonzóbb nő vagy, akit ismerek. Nem értem, hogy miért mennél bele egy ilyen kapcsolatba.
– Én sem tudom. Talán élvezem, hogy olyasmit nyújtok neki, ami különleges.
– Arra számítasz, hogy elválik a feleségétől?
– Talán.
– Jázmin, te is tudod, hogy ez nem így megy.
A lány vállat vont.
– Lehet, hogy meglépi. Tudod, van abban valami egyszerű és vonzó, hogy egy férfi megmondja, mit csináljak… ha érted, mire gondolok.
Márk elnevette magát.
– Az igaz, mindig is olyan jókislányos voltál. Amikor együtt dolgoztunk, akkor is észrevettem, hogy mennyire szabálykövető vagy és arra törekszel, hogy minden menedzseri vagy vezetői instrukciót kövess.
Jázmin bólintott.
– Nem is jut eszembe más opció – mondta. Majd folytatta: – Meg aztán hiszek abban, hogy a feltétel nélküli szeretet jót tesz mindenkinek, és aki kapja, az egyszer vissza is adja.
– Szerintem ez hülyeség, Jázmin! – Márk megállt, maga felé fordította a lányt, és a szemébe nézett.
A férfi sötétbarna, szinte fekete szeme szúrósan nézett Jázminra. Ahol a lány máskor melegséget talált, ezúttal szigort fedezett fel.
– Az emberek nem így működnek, ne ámítsd magad – mondta Márk.
Továbbmentek.
Felértek egy magaslatra. Csodás panoráma nyílt a Dunára és a pesti oldalra.
– Imádom ezt a várost – sóhajtotta Jázmin, és közben azon elmélkedett, hogy vajon a Szabadság híd turulmadara épp annyira nem létező, mint az, hogy Anton változtat az életén?

– Nem veszed komolyan, amit mondok – folytatta a férfi bosszúsan.
– De komolyan veszem. – A szél belekapott Jázmin hosszú szoknyájába és sáljába, mintha fel akarná emelni. – Csak értsd meg, hogy ezzel nem segítesz. Nekem is van annyi eszem, hogy érezzem, furcsa ez a viszony, és igen, lehet, hogy hagynom kellene ezt az egészet, de nem tudom! És azt sem értem, hogy miért nem tudom, ragaszkodom hozzá, mintha egy tudattalan program futna bennem. Tudod, iszonyú sármos a pasi.
Márk nem szólt semmit. A lány folytatta:
– Úgy tűnik, nem tudod. Akkor magyarázom másképp. Neked hogyan esne, ha azt mondanám, hogy ne azért házasodj, mert itt az idő, és ne azt vedd el, aki épp akkor ott van, hanem azt, aki társad lehet lelkileg és testileg is egész életre, nem csak anyagilag és szellemileg?
A férfi elvörösödött, de nem szólalt meg. Jó ideig csendben álldogáltak, aztán Márk megrázta a fejét.
– Van kedved még elsétálni a Citadellához? – kérdezte, és lépett egyet.
– Persze, jólesne kiszellőztetni a fejem – válaszolta Jázmin megenyhülve.
Ahogy Márk a karját nyújtotta felé, volt a szemében valami sötétség, amit a lány korábban nem vett észre. Habozva karolt a férfiba.

Ha tetszett a részlet, itt tudod megrendelni!

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .