Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!
Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Te milyen szerkesztő lennél?

Szokásom, hogy kiírok kéziratokból kifejezéseket, amelyekből lehet valamit tanulni, és felhasználom az oktatási anyagaimban. 

Most ezekből szeretnék neked mutatni néhányat. Ha vonz a kihívás, ragadj papírt, és javítsd ki az alábbi kifejezéseket, mielőtt továbbolvasol!

Hibás tagmondatok, kifejezések

  1. egy elhagyatott szakaszhoz értünk a parton
  2. gondosan kerülte annak tekintetét, ügyelve arra, nehogy a szemébe nézzen
  3. az ösvény, ami a városba vezetett 
  4. leesett az állam a hallottak alapján
  5. megismételte a mondatát
  6. egy kis rosszallást is belesuvasztva kifakult tekintetébe
  7. nem az én súlycsoportomban játszott

Készen vagy?

Íme a megoldások

1) Az egyszerű mindig szebb

Egy elhagyatott szakaszhoz értünk a parton. Ezzel a mondattal egyrészt baj, hogy rossz a képek sorrendje: az olvasó előbb kapja meg, hogy elhagyatott valami, és csak utána, hogy ez egy part. A másik gond, hogy nem szabatos, nem magyaros ez a helyhatározós szerkezet: szakasz a parton. Ezt úgy mondjuk: partszakasz. A helyes tagmondat tehát: egy elhagyatott partszakaszhoz értünk.

2) Tartalmi ismétlés

Gondosan kerülte annak tekintetét, ügyelve arra, nehogy a szemébe nézzen. A szerző ugyanazt mondta el kétféleképpen. Nem is lehet úgy kerülni valaki tekintetét, hogy közben a szemébe nézünk, igaz? A helyes megoldás: gondosan kerülte tekintetét. (Az “annak” sem kell, hisz az előző mondatban nyilván volt szó a másik szereplőről is, az olvasó tudni fogja, kiről van szó.)

3) Szükségtelen alárendelés

Az ösvény, ami a városba vezetett. Korábban írtam már egy egész cikket róla, hogy a magyar nyelv a mellérendelő mondatokat szereti, ezeket érezzük komfortosnak, szépnek. Szükségtelen tehát az indoeurópai nyelvekben favorizált alárendelő szerkezetet alkalmazni. (Ez az angol nyelvű könyvek és filmek sietős fordításával terjedt el sajnos. Erről is írtam már, például itt.) Hogyan eliminálod az “az, ami” szerkezetet? Szavak cseréjével többnyire megoldódik. Jelen helyzetben a megoldás: a városba vezető ösvény.

Ha te szerkesztő lennél, hogy alakítanád át a mondatokat?

4) Túlmagyarázás

Leesett az állam a hallottak alapján. Amikor a regényben a szereplők tesznek dolgokat, meg kimondanak dolgokat, azt az olvasó mind látja, tudja. Amikor az író megszövegezi a pontos viszonyt az ok és okozat közt, azt erőltetettnek érezzük. Nem kell leírni, hogy mitől esett le a szereplő álla, mert ott voltunk, hallottuk mi, olvasók is. Nyilván attól esett le az álla, ez logikailag kikövetkeztethető. )Arról jelen esetben ne is beszéljünk, hogy az “alapján” használata egyáltalán nem helyénvaló erre a viszonyra.) A helyes  megoldás tehát: leesett az állam.

5) Az ideális szó keresése

Megismételte a mondatát. Idegenül hangzik, ugye? Bizony.  Az ok egyszerű: egyrészt nem mondatokban gondolkodunk, hanem szavakban. Egyre több kéziratban látom, hogy a szerző a “mondat” szót használja akkor, amikor az adott helyzetben, akár az adott szólásban a “szavak” a helyes. A másik ok ettől csak egy kicsit tér el: mivel nem mondatokban gondolkodunk, ezért a “mondat” szónak nem szívesen adunk birtokos ragot. Ha arról van szó, amit valaki mond, akkor arra inkább azt mondjuk, az ő szavai, az ő kifejezésével élve, őtőle idézve. Nem mondjuk, hogy az ő mondata. Brr. A helyes  megoldás tehát: megismételte a mondatot. Vagy: megismételte a szavait.

6) Képzavar

Egy kis rosszallást is belesuvasztva kifakult tekintetébe. Arról van szó, hogy itt a szerző egymáshoz nem illő szavakat tett egymás mellé. Ezt képzavarnak nevezzük. (A képzavarról ajánlom szíves figyelmedbe ezt a cikkemet.) Az a dolgunk, hogy azonosítsuk a cserélendő és az ehelyett megfelelő szót. Itt a suvasztással van gond: ez az ige azt jelenti, valami fizikai tárgyat rejtek el úgy, hogy később lehetőleg senki se találja meg. A tekintetembe nyilván nem rejtek bele egy árcímkét vagy törött bögrét sem. A suvasztás szót tehát mindenképp töröljük a mondatból. Kérdés marad azonban, hogy akarattal teszem-e a tekintetembe a rosszallást? Szerintem nem, úgyhogy még ezen is érdemes javítani. Jó megoldás lehet például: rosszallás tükröződött kifakult tekintetében, vagy kissé költőibben: rosszallás költözött kifakult tekintetébe.

7) Szóláskeveredés

Nem az én súlycsoportomban játszott. Van az a szólásunk, hogy valakivel nem vagyok egy súlycsoportban, ami a küzdősportokból jön, és van egy másik szólásunk is a csapatsportok világából: nem egy ligában játszunk. A kettő teljesen mást jelent, csak az köti össze őket, hogy mindkettő a sporttal kapcsolatos. Helyesen akkor járunk el tehát, ha valamely létező szólást használjuk.

Remélem, tetszett a mai gyakorlat, és a tippeket a saját kéziratodban is tudod hasznosítani!

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .