Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Képregény készül – mentori rendszerben (2)

2.rész

Múlt heti interjúnkban arról beszélgettem Simkó Attilával, a hajdani idegenlégióssal, mi indította el azon az úton, hogy képregényt tervezzen.

Múlt héten az illusztrátoroddal kapcsolatban hagytuk abba a beszélgetést, most mesélj kérlek magáról az írásról!

The Legion Forever

Attila: Az egész történetet saját magam találtam ki. Mindent, a környezetet, a főhősöket, a konfliktusokat.
Miután elhatároztam, hogy megvalósítom a projektet – ez 2009-ben volt –, több éven keresztül azon törtem a fejem, hogy miről is szóljon maga a története. Mit meséljen el pontosan? Mi legyen az üzenet? Szerettem volna kitalálni valami olyant, ami érdekes, a maga nemében egyedülálló a világon. Tudtam, nagy fába vágom a fejszémet, és ezt igazolta az is, hogy több éven keresztül gondolkodtam, elmélkedtem az alaptörténeten, a főszereplőkön. Minden gondolatomat, ötletemet lejegyeztem, több spirálfüzet telt meg, míg végre kialakult az alapsztori, ami szükséges volt az elinduláshoz. Miközben kerestem a grafikust, szerettem volna egy profi írót is találni. Még Nemere Istvánnal is felvettem a kapcsolatot – abban a megtiszteltetésben részesített, hogy grafikus barátommal, Gáborral együtt meghívott minket az otthonába. Nem is kell mondanom, mekkora öröm volt számomra, hiszen gyermekkorom kedvenc írói között szerepelt, ma is imádom a könyveit! Hosszasan elbeszélgettünk, István türelmesen végighallgatott minket. Nagyon tetszett neki a projekt, és sajnálattal közölte, hogy nagyon sok időt venne igénybe az együttműködés, nem tudja vállalni. Nagyon elfoglalt volt, a következő évekre be volt osztva az ideje – napjainkban is évi több művel jelentkezik.

Ezek után sem adtam fel a reményt, hogy egyszer majd találok valakit, és állandóan a netet böngésztem. Egy nap ezt ütöttem be a keresőbe: Hogyan írjunk könyvet? És ebben a pillanatban bukkantam rá a blogodra! Több napon keresztül tanulmányoztam, olvasgattam az ott található szövegeket, cikkeket. Nagyon érdekesnek és célravezetőnek találtam őket. Gyakorlati tapasztalatom, hogy sok hasznos, praktikus tanácsot talál itt az érdeklődő. Bevallom, haboztam egy kicsit, írjak-e egyáltalán, arra gondoltam, biztosan nagyon elfoglalt vagy. De végül is vettem a bátorságot, hisz nem volt mit veszítenem, és küldtem neked egy e-mailt. Erre igen gyorsan válaszoltál. Így kezdődött a számomra gyümölcsöző együttműködésünk. Te is nagyon sokat segítesz abban, hogy sikerüljön megvalósítani gyermekkori álmomat, és ezt ezúttal is köszönöm neked!

Örülök, hogy rám találtál, imádom a képregényeket, és szeretnék még írni róluk a blogon. De kanyarodjunk vissza hozzád!

A mentori együttműködésben először konzultációk és e-mailes egyeztetések keretében a vázlatot alakítottuk ki a sorozathoz, majd az első részekhez, végül a szövegírásban is segítettem, képkockákra bontottuk a jeleneteket, cizellálva a szereplők szövegbuborékjának tartalmát. Mi volt számodra a legérdekesebb a közös munkában?

Attila: Látni azt, hogy az általam megálmodott, sokszor kusza gondolatok, a segítségednek köszönhetően átváltoztak értelmes, rendezett mondatokká és kibontakozott egy érdekes történetet. Mint amikor egy lárvából előbújik egy gyönyörű pillangó!
Bevallom, mielőtt elküldtem első alkalommal az írásaimat, egy kicsit féltem. Azelőtt még senkinek sem mutattam meg. Egy kicsit tartottam attól, azt fogod válaszolni, hogy ez egyáltalán nem jó.
Gondolom, sokan így vannak ezzel, amikor először fedik fel az alkotásaikat. De a válaszaid után megnyugodtam, sőt, a hasznos tanácsaid fel is bátorítottak, és önbizalommal töltöttek el. Először azt mondtad, hogy tervezzem meg a teljes cselekményívet és készítsek egy kellően részletes jellemrajzot a főszereplőkhöz, és ezeket küldjem el neked, te áttanulmányozod, azután megírod az észrevételeidet. Na, így kezdődött az együttműködésünk.

The Legion Forever logó

A tanácsaidnak köszönhetően sikerült mindent szépen összeraknom, azután az észrevételeid segítségével tökéletesíteni. Nagyon tetszett, amikor kezdett szépen összeállni a történet struktúrája, de közben arra is rájöttem, mennyire nehéz egy jó történetet megírni. Emlékszem, nagyon örültem, amikor azt válaszoltad, hogy nagyon klassz és kerek lett az előzménysztori, ami fontos, mert így stabil lábakon indulhat a képregény. És hozzátetted, hogy hajrá, folytasd! Ettől a pillanattól még nagyobb kedvvel fogtam az íráshoz. A tanácsodra belefogtam az első sorozat teljes történetének megírásába, fél oldalba sűrítve, megírva, hová is viszem majd a főszereplőket, és miért. Miután ez megvolt, akkor következett az első rész részletes kibontása az általad küldött sablon alkalmazásával, ami nagyon sokat segített. És így haladtunk, lassan, de biztosan, addig, hogy át tudtam adni az anyagot Gábornak.

Az írást csak esténként és hétvégénként folytathattam, a munkám mellett írtam, ami nagyon sok időt igényel. De számomra az időnek nincs jelentősége, csak az eredmény számít. Az pedig a véleményem szerint megfelel majd az elvárásoknak! A segítséged és a támogatásod nélkül sohasem sikerült volna, be kell vallanom, és ezt szeretném megköszönni. Persze messze még az út vége, de örülök, mert a projekt összességében nagyon jól alakul!

A marketinggel ki foglalkozik? Melyek a marketingstratégiád alapkövei?

Attila: Ez sem ment könnyen. Az elhatározás pillanatától addig, ameddig megtaláltam az megfelelő szakembert, másfél év telt el. De megérte! A kitartásom újra meghozta a gyümölcsét. Egy fiatal srác foglakozik a marketinggel, a neve Ishtu. Nagyon tehetséges és szorgalmas! A közösségi hálók segítségével tesszük ismerté a projektet: Facebook, Instagram, Youtube stb. Úgy vélem, ha a projektet korábban próbáltam volna megvalósítani, sokkal nehezebb dolgom lett volna. A mai világban a social media hatalmas segítséget nyújt mindenki számára, és sokkal olcsóbb, mint a tradicionális lehetőségek; televízió, rádió, újságok stb. Ráadásul az egész világon ismertté tehetjük a projektünket, relatíve rövid idő alatt.
Ennek megfelelően a projekt alapnyelve az angol, és csak később fog megjelenni a történet más nyelveken. A marketing célja az első időkben a követők számának állandó növelése, azután jön a kommunikáció, hogy a követőkből hűséges rajongók váljanak. Az első lépcső megvalósult és folytatódik a jövő év elején, de tovább lépünk és megkezdjük a második lépcsőt is. Ishtu kitartó, odaadó munkájának köszönhetően a számok rendszeresen mennek felfelé, ez bizakodással tölt el!

Melyik volt a folyamat legnehezebb része?

Attila: A legnehezebb a várakozás. Türelmesen várni a megvalósulásra heteken, hónapokon keresztül. A projekt megvalósítása már a 7. évben jár, a sok kísérletezés, próba, tervezés nagyon sok időt vesz igénybe, főképpen, ha valami teljesen újat szeretnénk megvalósítani, úgy művészileg, mint a mi esetünkben technikailag!

És melyik volt a legélvezetesebb pillanat?

Attila: Az, amikor valami végre elkészült, és olyan volt az eredmény, ahogy megálmodtam. A tudat, hogy a semmiből teremtettünk valamit, az alkotás, teremtés öröme. És amikor megmutatok valamit egy kívülállónak, és látom az arcán, hogy nagyon tetszik neki, és azt mondja: Hú, ilyet még nem láttam, ez igen!

The Legion Forever

Most hol tartasz?

Attila: Az úgynevezett nulladik rész előkészületein dolgozunk. Így neveztük el ezt a prológusszerű részt, mert ez nem lesz olyan terjedelemű, mint a következő részek. Ez csupán ízelítő, ami előkészíti a többi rész megjelenését, és betekintést ad, milyen is lesz az igazi sztori. Nem fogunk még mindent beletenni, amit kikísérleteztünk, ez még csak az étlap, nem maga az étkezés. Ez a rész 2020-ban fog megjelenni, még nem tűztük ki a pontos dátumot, óvatosságból.

A kész „The Legion Forever” képregény hol lesz megvásárolható?

Attila: A comic a saját website-unkon lesz elérhető. Az újításokból kifolyólag ki kellett fejleszteni egy saját, egyedi olvasóprogramot is, hogy az olvasóink minden körülmények között, bárhol és bármikor teljes mértékben élvezhessék kutatásaink eredményeit, minden hátrány és kompromisszum nélkül.

Mik a további terveid?

Attila: Párhuzamosan készülőben van egy videójáték demó is. Egy úgy nevezett FSP játékról van szó, melynek története szorosan kapcsolódik a képregény alapsztorijához.

Köszönöm az interjút – tudod, én csupán beszámolni szerettem volna erről az izgalmas projektről,

megmutatni a blogolvasóknak, hogy képregényírásban is részt vettem, de végül sokkal többet kaptunk, ők is, én is – ez már gyakorlatilag életfilozófiai prezentáció, nem is blogcikk.

Attila: Őszintén szólva örülök, hogy ez átjött. Gyermekkoromban megtapasztaltam, hogy az állandó bizonytalanság, a holnaptól való félelem egy idő után megkeseríti az emberek szívét. Kialszik bennük a remény utolsó halvány szikrája is, és feladják a küzdelmet álmaikért, beletörődve sorsukba.
Szomorú egy gyermeknek azt látnia, hogy szeretett szülei a szeme láttára napról napra egyre jobban belefáradnak a nehéz, monoton életbe, és lassan elfelejtik a boldogság édes ízét. Az állandó szorongás, a félelem befészkeli magát a lelkük mélyébe.

Amikor megértettem ezt, elszomorított, és eldöntöttem, hogy mindent megteszek, hogy az én sorsom ne ilyen legyen. Az út nagyon nehéz volt. Sokszor kerültem kilátástalan helyzetbe. Előfordult, hogy mindenem elveszítettem és hidak alatt aludtam, éttermek mögötti kukákban keresgélve próbáltam élelemhez jutni. Az sem volt könnyű döntés, hogy kimegyek a hírhedt francia Idegenlégióba. Aztán mivel nem volt pénzem útiköltségre, ezért autóstoppal indultam el Marseille-ba, hogy ott jelentkezzem. Legalábbis csak reméltem, hogy oda kell mennem, abban az időben nem volt internet, nem volt könnyű információt szerezni, főképp nem az Idegenlégióról. Szerencsémre Rejtő Jenő regényei is a kedvenc olvasmányaim közé tartoztak, azokban pedig a légiósok sokszor verik szét Marseille kocsmáit. Ebből kifolyólag gondoltam, hogy a kikötővárosban biztosan lehet jelentkezni…
Talán kinevetnek az olvasók, de hát ez az igazság, pontosan így történt. És szerencsémre tényleg
megtaláltam a Légiót. Nyolc évet töltöttem el a soraiban, de mivel a katonáskodás nem az igazi
álmom volt, csak szükségből jelentkeztem, ezért kiléptem, amikor mindent megkaptam tőle, amit lehetett.
Szeretném megmutatni a mai fiatal generációnak, hogy az álmaink mennyi energiát adhatnak mindennapi életünkben. Bíznunk kell a megérzéseinkben, abban, amit csinálunk, és hittel kell végrehajtanunk!

A te történeted valóban ennek iskolapéldája. Én a magam részéről nagyon várom, hogy tovább haladjon a projekted és megpillantsam a kész képregényt. Ha elkészül, hírt adok róla!

Addig is kövessétek a projektet: The Legion Forever!

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .