Korábban írtam már egy cikket olyan jellemzőkről, melyek a legtöbb kezdő író kéziratában benne vannak. Mivel ezekből több is van, folytatom a listát a talán kevésbé nyilvánvaló tippekkel!
1) Szleng szavak
Mindig vannak olyan új szavak a nyelvben, amelyek élőbeszédben egyre megszokottabbak, egyre több ismerősödtől hallod, és egyszer csak azt veszed észre, hogy te is használod. Nos, íróként figyelni kell ezekre. Ha a szó szélesebb körben is elterjed, azaz több környezetben is hallod (a barátaid, a kollegáid is mondják, megüti a füledet a boltban, aztán látod a Facebookon egy csoportban), akkor feltételezheted, hogy néhány év elteltével is tudni fogják, mi ez.
Ilyen szavak például: vágom (azaz értem), átbeszél (azaz megbeszél), valahol (azaz tulajdonképpen), random (azaz akármilyen). Ha ez igaz, akkor párbeszédben használhatod ezt a szót, de vigyázz: leírásban nem; a narrátor ne legyen szlenges, ha E/3.-ban meséled a sztorit.
Párbeszédben is érdemes mérlegelni, vajon nem teszi-e ennek a szónak a használata cikivé a könyvet öt vagy tíz év múlva, ha esetleg ez a szó vagy kifejezés kikopik a köztudatból.
2) Összeillő főnév és ige
Sokszor látom, hogy a mondat alanyához, a főnévhez olyan igét kapcsoltok, ami nem illik hozzá. Például vegyük az illatot. Ha egy olyan mondatot írnál, amiben valaminek az illata eljut a szereplőhöz, ezt hogyan írod le?
Mondjuk például azt, hogy az illat megcsapja az orrom. Vagy szállingózik – bár ezt inkább a hóra alkalmazzuk. Esetleg betöltheti a teret. De semmiképpen nem száguld vagy ömlik, igaz?
3) Egy melléknév
Látom azt is, amikor írás közben elkaptad a hangulatot, annyira, hogy két nagyon hasonló szóval is leírtad, hogyan történt valami, például azt írod: erősen és intenzíven. Mivel ez a két szó szinonima, pontosan elég egyet választani közülük.
4) Nem ilyen
Az is előfordul, hogy úgy írsz le valamit, hogy milyen nem. Tehát azt mondod a gyémántra, nem volt nagy, vagy nem volt szokásos, ahelyett, hogy azt mondanád, golflabda méretű volt és lila.
Ebbe a kategóriába tartozik az is, amikor azt mondod, a hősöd a kereszteződésben nem fordult a zebra felé – akkor merre?: inkább ezt mondd.
Vagy hogy a kert éjszaka félelmetes volt – de a történetedben éppenséggel nappal van. Ez utóbbi információkkal azért légy óvatos, mert ha érzékletesen meséled, hogy a folyóparton nyáron mennyire visszahúzódik a víz, a gőzölgő homok megtelik a hőségtől haldokló, nyelvüket kiöltő kagylókkal – aztán folytatod a történetedet, ami éppenséggel jégzajlás idején játszódik, az olvasó bizony dob egy hátast.
5) Számok
Abszolút egyetértek veled, könnyebb leírni azt, hogy 5, mint azt, hogy öt, de szokj rá, hogy szavakat használsz, nem számokat. Irodalmi művekben így szoktuk, főképp párbeszédben; leírásban pedig az lehet kivétel, amikor mérhető egységről beszélünk, főleg, ha nagyról, vagy ha ezt a számot számmal írjuk. Helyes például:
1995-ben, Mézes utca 6., XI. század, 525 liter.
Fontos, hogy ezeket is észszerűen használd, például ne mutasd be a regényed főszereplőjét úgy, hogy
186 cm magas, 78.5 kg-s férfi.
Ha pedig nem fontos, hogy a fogadó pontosan 1546 méterre van a vasútállomástól, akkor mondd inkább azt, hogy nagyjából másfél kilométer, vagy még jobb, hogy pár perc séta.
Ha te is tudsz ilyen gyors tippet, várom hozzászólásban!
Még több ötlet a Hogyan írjunk könyvet?-ben!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
2 hozzászólás “Még 5 instant tipp a kéziratod javítására”
A „nem volt szokványos” magyarázatával nem teljesen értek egyet. Szerintem, ha valami tényleg nem szokványos, akkor a leírás után megerősítésként még nyugodtan lehet használni ezt a szót. Pl. Zsuzsi macskája golflabda méretű és lila színű volt. Nem volt szokványos
Ha már leírod, hogy a macska ilyen, akkor mindenki érti, hogy nem szokványos. Ez így szájbarágós; tartalmi ismétlés.