Kiss Edina harmadik novelláskötetében egy újabb lenyűgöző utazásra invitálja olvasóit. Novelláiban megmutatkoznak az emberi psziché legrejtettebb zugai, miközben érzékenyen ábrázolja az élet viharait és szépségeit egyaránt. Ahogyan az előző köteteiben, úgy a szavai ezúttal is elvarázsolnak minket, hogy a karakterekkel együtt éljük át a női létezés minden színét és hangját. A Szólamok a szívkamrából azokhoz az olvasókhoz szól, akik mernek mélyre ásni és nem félnek kérdezni. Ideje újra kikapcsolódni Kiss Edina kilenc legfrissebb novellájával.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
Az új kötet úgy készült, ahogy a második: Edina sorban küldte a novelláit, ahogy készen lett velük. Elolvastam őket, és visszajeleztem a dramaturgiai módosítási javaslatokat, kérdéseket. Volt olyan novella, ahol szerkezeti változást javasoltam, például hogy lineáris időrendben mesélje Edina a történetet. Bizonyos részekre bővebb megírást kértem. Konkrétumokat is javasoltam – például a kisbabás történetben azt, hogy a feleség színjátszáshoz készüljön, ne ok nélkül lopjon.
Edina ezek után átdolgozta, majd egyben küldte a novellákat szerkesztésre, a szöveggondozást Csepeli Veronikával végeztük, majd korrektúráztuk is a szöveget, és november 15-én a Publicity Aim kiadásában megjelent! A könyv minden nagyobb könyvesboltban kapható. Neked is kedvenced lesz, mert nemcsak a történetek szépek, hanem a külcsín is tetszetős, ismét csodás grafikák díszítik a novellákat!
A szerző így élte meg a közös munkát
Harmadik novellás kötetemet is Nádasi Krisz és Csepeli Veronika szerkesztette. Eszembe sem jutott, hogy mást kérjek fel a munkára, ami már önmagában is egy biztos jele annak, hogy az előző években is elégedett voltam Krisz Nadasi writes csapatával. Krisztől először egy lektori véleményt kapok, ami általában tartalmaz dramaturgiai, tartalmi javaslatokat (ha indokolt) majd a kész szövegen két szerkesztő is dolgozik (egymás után), ami véleményem szerint csak hozzátesz a szerkesztés minőségéhez.
Azért szeretek Kriszékkel dolgozni, mert a szakmai tapasztalat mellett mindig rugalmas és nyitott kommunikációt tapasztalok, olyan emberi közeget, amitől a közös munka jó hangulatú és támogató is egyben. Nekem ez fontos.
Nádasi Krisz negyedik éve van mellettem mint szerkesztő, nem túlzás azt állítanom, hogy a közös munka alatt sokat alakult az írói stílusom és nagy hatást gyakorolt az egyéni hangom formálásában. Emlékszem, egyik novellába beszúrt egy megjegyzést: „Ezt itt még részletezd, menjél mélyebbre, legyen edinásabb:” Válaszoltam, hogy rendben, de tulajdonképpen milyen az, amikor edinás egy novella? Kíváncsi voltam rá, mire gondol pontosan.
Ezt a választ kaptam: „Nem feszeget élet-halál kérdéseket, jelentéktelennek tűnő mozzanatokat ragad meg, de azt akár sorsfordításig is viszi.” Ebből is látszik, hogy egy jó szerkesztőnek sokkal több mindenhez kell értenie, mint pusztán a szöveghez.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Mindig van egy tűpontos pillanat, amikor a szív megérzi, hogy választhat. Választhat, hogy inkább a tűzre vagy a jégre koncentrál. Hogy fázni akar, vagy elégni. Esetleg csak jólesően megmelegedni. Választhat, hogy bizalmat szavaz a bizonytalanra, megengedi a lehetőséget a hibákra, a sérülésekre, a megbocsátásra, a bármi lehetségesre.
Linda fogta a pezsgősüveget, és teletöltötte Ádám poharát is.
Dönthetett volna úgy, hogy lefekszik, és előbb-utóbb majdcsak álomba ringatja magát, de ő az ünneplést választotta. A hang a fejében, a félelem hangja ugyan folyamatosan figyelmeztette, hogy egyedül, de a szíve suttogása elsimította a gondolatokat. Azt suttogta: Egyedül, de nem magányosan.
Linda csak keveset szedett a tésztából, megállapította, hogy elég bazsalikomos, de fenyőmagból többet használhatott volna. Ráérősen vacsorázott, kiélvezte az ízeket. Hova sietett volna?
A környező utcák most szokatlanul csendesnek tűntek, egyetlen mentőautó sem szirénázta szét a nyugalmat, senki sem üvöltött vagy kacagott bele a manhattani éjszaka máskor oly élénken vibráló sötétjébe. A szél felélénkült egy pillanatra, a résnyire billentett ablakon betáncolt a nappaliba, meglebbentette az ágytakarót és a fogason pihenő selyemkendőt.
Linda odasétált, és széthúzta a könnyű függönyt, hogy a hatalmas üvegen keresztül rálásson a város egy szeletére. A felhőkarcolók fényei játékos geometriai alakzatokban kacsintottak vissza rá, két égbetörő üvegtorony közé kecsesen ékelődött be a Chrysler Building hegyes csipkekupolája.
Nem lesz itt ma zivatar, ez az enyhe szél magával viszi az esőfelhőket, áttolja a villámlást nyugatra. Kelet-Manhattanben nem fog esni. Sem ott, sem a szívkamrában.
A nappaliban minimumra állította a fényerősséget majd gyújtott egy szál gyertyát. Eddig minden október tizenkilencedikén együtt játszották vissza gondolatban az első randijukat. Tehát eddig minimum huszonkétszer megnézték már. Így álmodták és teremtették újjá a szerelmüket évről évre. Ez lesz az első alkalom, hogy egyedül nézi végig. A laptopján rákattintott az évfordulós albumra, ebben pihentek lementve az emlékeik, többnyire Secret Garden és Francesca Gagnon-dalokkal. Ezeket a zenéket még évekkel ezelőtt válogatták össze együtt. Mikor felhangzott a Je voudrais bien, ő már kényelembe helyezte magát a kanapén.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
