A mese főhőse Mici, egy kisautó, aki mindig vidám, és folyton valamilyen kalandba keveredik. Barátaival is állandóan történik valami, de ami még érdekesebbé varázsolja a történeteket, az a nagypapájával, Micu bácsival való kapcsolata. Az öreg folyton aggódik, és tanulságos történetekkel óvja kis kedvencét.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
Kucsora Zsoltival három regényén dolgoztunk már együtt, amikor úgy döntött, mesét is ír ugyanebben a témában – versenyautók és egyszerű civil kiskocsik szereplésével. A mesék lektorálásakor azt javasoltam, bővítsen még rajtuk, és hét mesét tegyen egy kötetbe. A mesék tartalmával kapcsolatos legfontosabb javaslatom az volt, essen szó a szülőkről is, ne hiányozzanak a képből. Mert ugyan jó, ha a nagypapa fontos egy családban, de furcsa, ha a gyereket csak a nagyszülőhöz menet, csak vele látjuk.
A mesékhez Kucsora Zsolt kifejezetten egyszerű illusztrációt szeretett volna, amivel én is egyetértek, a gyerekek rendkívül szeretik azt a grafikát, ami úgy néz ki, mintha ők is képesek lennének ezt megrajzolni!
A szerző így élte meg a közös munkát
Krisszel már évek óta közösen dolgozunk a könyveimen. Amikor felkerestem Mici történeteivel,
rögtön meglátta, mi az, amit érdemes kidolgozni, és mi az ami sajnos nem működik. Hosszú lenne
ezt kifejteni, a lényeg, hogy ő és csapata lektorálásából, más szóval véleményezésből csak
tanulni lehet. A kéziratok szerkesztése pedig mindig nagyszerű. Kriszt erre találták ki. Egy zseni.
Köszi Krisz, Mici nevében is.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
A MOSOLY EREJE
– Nagypapi, mesélj nekem valami vicceset! – kérlelte Mici Micu bácsit. Otthon a szüleit is szokta erre kérni, de ők aznapra kifogytak a történetekből, inkább elküldték Micu bácsihoz, az ő mesélni szerető nagypapájához.
– Valami vicceset? – kérdezett vissza meglepetten Micu bácsi.
– Igen. A suliban a héten azt tanultuk, hogy többet mosolyogjunk. Szeretnék a hétvégén is nevetgélni, ezért kérlek erre.
Micu bácsi gondolkodott. Szeretett ő is nevetni, Micivel meg aztán pláne. Körülnézett, majd halkan azt mondta:
– Néhány nő nehezen tud tolatni. Ja, és a parkolás sem megy nekik valami könnyen.
– Azt mondod? De ez miért vicces? És miért mondod ezt ilyen halkan?
– Hát, ööö…
– Hallottam ám – rikkantotta nagymami a konyhából jókedvűen.
Micu bácsi intett az unokájának.
– Gyere, Mici. Guruljunk egyet a ház körül, és én elmesélek neked egy történetet.
Micu bácsi háza hatalmas volt. Araszolva szokták körbegurulni Micivel, miközben nagyapa mesélt. Nézték közben az égboltot, a fákat, a mezőt, a pompás, széles utat, mi állandóan csalogatta Micit a száguldásra, már ha nem éppen nagypapája mondandójára volt kíváncsi.
– Szóval? – kérte Mici a történetet.
– Tudod, Mici, a nagymaminak és nekem egy elég vicces megismerkedős történetünk van.
– Juhú – ujjongott Mici. – Meséld el, gyerünk!
– A nagymamáddal úgy találkoztunk annak idején, hogy ő nekem tolatott.
Micu bácsi és Mici megpihentek egy nagy fa alatt. A természet onnan is igazán lebilincselő látványt nyújtott.
– Ó. Igen?
– Bizony. Egy bevásárlóközpontban találkoztunk. Épp egy barátommal cseverésztem, az ablakmosó folyadékok részlegén, amikor nagyi nekem tolatott, de úgy, hogy összeakadt a lökhárítónk! Az ő hátsója az én hátsómmal. Zavarodottságában gyorsan előre indult, erre le is szakította rólam. Gondolj bele, ott álltam meztelen fenékkel! A barátom nagyon nevetett, nagyanyád meg irult-pirult, holott az alapszíne épp csak rózsaszín. Nem is tudtam haragudni rá, mert aranyos volt.
Mici is nevetett, mert vicces volt elképzelni nagyapját fiatalon, pucér hátsóval.
– Azért biztos fájhatott – mondta aztán.
– Nem annyira. Karesz gyorsan helyrehozta.
– Ő ki?
– Karesz egy nagyon ügyes karosszéria-lakatos. Olyanná varázsolja az autó elemeit, mint amilyenek új korukban, eredetileg voltak.
– Értem. Szóval nagymamival összegabalyodtatok… Ez valóban vicces lehetett.
– Igen. Jót nevettünk az egészen. Beszélgettünk. Aztán még azon a napon elgurultunk egy autós moziba. Ő választott parkolóhelyet, de amikor célba vette a helyét, két autónak is nekikoccant.
Gondolj bele, milyen zavarban lehetett, hogy nem tudott parkolni, amikor ott voltam mellette!
– Ó, jaj… És mi történt ezután?
– Az autók mérgesek lettek ránk, amin nem csodálkoztam, nagyanyád az egyiküket be is horpasztotta, még a helyi rendőrautó is kijött felmérni a kárt, mégis csodálatos volt az a nap, minden egyes percét élveztem. Tudtam, hogy ő a nekem való autó.
– Hmm. Ez valóban mókás történet, de inkább boldog.
– Azt mondod, Mici?
– Igen.
– Viszont ahogy elnézem, sikerült mosolyt rajzolnom az arcodra.
És valóban. Mici mosolygott. Ha majd felnő, ilyen boldog szeretne lenni majd ő is, mint a nagypapája és nagymamája.
Micu bácsi aztán elmesélte Micinek, hogy a nők nem rosszabb sofőrök a férfiaknál. Sőt, néhány felmérés szerint a nők biztonságosabban vezetnek. Ezt a történetet csak a móka kedvéért mesélte el, mert tudta, hogy tetszene Micinek.
– Szóval itt vagytok. – Nagymami gurult feléjük. – Gyertek be a házba, főztem nektek finom olajlevest.
Nem is végződhetett volna jobban a nap. Mici nem csak vidámabb lett, hanem egy szép történetet is hallott a nagypapájától, meg még egy jó nagy adag levest is magába döntött. Aznap mosolyogva aludt el.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet! A Mici, a vidám versenyautó Facebook csoporthoz csatlakozva pedig nyomon követheted a kisautó száguldását. Kérésre Mici az óvodákat és az iskolák alsó tagozatát is szívesen látogatja.
