Sokaktól hallhattad már, hogy
olyan helyszínen játszódjon a történeted, ahol már jártál!
Ezzel kapcsolatban szeretnék veled megosztani egy személyes anekdotát. Előtte azonban nézzük meg a hármas felosztásomat. Én abban hiszek, hogy a sztorimnak az alábbi háromféle helyszíne lehet:
- teljesen valóságos (például a budapesti utcák, az utcákon lévő házakkal, boltokkal stb.)
- teljesen képzeletbeli (egy sci-fiben vagy fantasyben az általam elképzelt világ)
- és részben képzeletbeli (felépíthetek egy jellemzően magyar vagy jellemzően amerikai várost, városrészt is, ami nem pontosan mondjuk Kazincbarcika vagy Ocean City térképét veszi alapul, de az életérzés megvan).
Magam részéről a harmadik típusú helyszínt szeretem írni: tehát egy olyan várost, amihez ihletet ad egy meglévő település. Ezt időnként néven nevezem, máskor viszont nem adok neki nevet, hogy az olvasó oda képzelhesse magát, ahová csak akarja.
A jelenleg készülő regényem nagyrészt Hajdúszoboszlón játszódik. Az is érdekes kérdés, miért:
kellett nekem egymás mellett három kisebb-nagyobb város, ahol sok turista fordul meg, és némi közvéleménykutatás után ez a város lett a helyszínem. Muszáj volt nevet adjak a településnek, mert fontos, hogy a három várost elkülöníthessem egymástól, hogy ki hol született, hol élt és lakik most és a többi. Hajdúszoboszló mellett szólt az is, hogy már jártam itt: igaz, úgy 13 éve, de az a lényeg, hogy egyből hozzá tudtam kapcsolni valami emléket, hangulatot, életérzést. Számomra ez a minimum: nem tudok olyan helyszínről írni, ahol még nem sétáltam, nem kerestem hotdogost vagy fagyizót. (És a másik két várossal is így vagyok, bár ott jártam az elmúlt néhány évben is.)
Tehát megvan az alap. Mit tettem ezután? Megnéztem Hajdúszoboszlót a neten.
Hol vannak a látványosságok? (Ebben segít például az önkormányzat honlapja, vagy jelen esetben a Hajdúszoboszlói Turisztikai Nonprofit Zrt honlapja, a Tripadvisor és egyéb weboldalak.) Ha megtaláltam a látványosságokat, megnéztem, van-e külön honlapjuk, Facebook-oldaluk, és ezeket is áttanulmányoztam. Megnéztem a képeket, nyitvatartást. Megkerestem ezeket a pontokat a térképen, nemcsak felülnézetből, hanem a Google kis figuráját használva a street view-t is tanulmányoztam. (Az írók legjobb barátja a Google, de ezt már tudod!). Amint felmértem a helyi viszonyokat, eldöntöttem, hogy a hőseim pontosan melyik házban laknak, és hol van a munkahelyük. Ezeket a címeket felírtam, és a street view képét le is mentettem magamnak (sőt, kinyomtattam és beragasztottam az Írói jegyzetekbe). A helyi rendezvényeket is kijegyzeteltem (milyen kiálítások stb. szoktak lenni).
Aztán elkezdtem írni.
A hőseim olyan terepen mozogtak, amit láttam magam előtt, és hasonlított az igazi Hajdúszoboszló igazi utcáira. Bemászkáltak épületekbe is, leültek, találkoztak ezzel-azzal… aztán úgy alakult, hogy bementek a helyi könyvtárba, mert meg akarták nézni az 1993-ban és ’94-ben kiadott helyi lapokat. Ezt én remekül el is képzeltem. Könyvtárban ugye jártam már többen is, képzeletemben a szoboszlói könyvtárban a recepció mögött volt egy külön kis helyiség, ahol csak pár kisebb asztal volt, rajta számítógéppel: ezek egy helyi hálózatba voltak kötve, és mindegyik elérte az archívumot. Hőseim számítógépen olvasták a digitalizált oldalakat, és így találtak rá egy érdekes cikkre.
Ez így rendben is lett volna, de kíváncsi lettem. Hiszen ez a könyvtár létezik. Akkor biztos van ott valaki, aki tudja, hogyan lehet utánanézni a helyi lapoknak… illetve mi van, ha egyáltalán nem tárolják őket sehogy sem?
Végül is mindegy, hiszen fiktív a történet. A hősöm lakása sem úgy néz ki, mint ahogy annak a háznak a belseje, amit kinéztem neki. Nem mindegy?
De jött a téli szünet. Azaz a szabadság. És Szoboszlón van Európa legnagyobb alapterületű élményfürdője.
Miből áll lemenni és körülnézni,
aztán úszni, pihenni egyet? Gondolhatod, hogy leruccantam egy napra a híres fürdővárosba. Az utamat félsikernek könyveltem el, mert a templomok zárva voltak (pedig hőseim két templomba is bementek, jó lett volna nem csak képről látnom a belső tereket), viszont a könyvtár élménye mindezért kárpótolt. (A könyvtárnak Facebookon tudtam írni, érdeklődve, nyitva vannak-e aznap!) A saját szememmel láttam a termek elhelyezkedését, hogy például a gyerekkönyvtár egy szinttel feljebb van, mint a felnőtt könyvtár – és az is kiderült, hogy az újságokat egy külön olvasóteremben lehet olvasgatni, aminek egyik fala teljesen üveg, előtte kanapék és fotelek és dohányzóasztalok és óriási szobanövények: csuda hangulatos egy hely, ajánlom figyelmedbe! Nem mellesleg az is kiderült, hogy a régi újságokat lefűzve tartják, és konkrétan a kezembe vehettem azokat a mappákat, amelyekben a kérdéses évekre vonatkozó újságokat fűzték le, és le is fényképezhettem bizonyos cikkeket – mert igen, még találtam is olyant, ami segítségemre lesz a regény írásában.
A városban való séta, meg a fürdőben való körülnézés is segített abban, hogy közelebb érezhessem magamhoz a karaktereimet, így este boldogan tértem haza.
Neked is ajánlom tehát ezt a módszert a helyszín megismeréséhez:
- Döntés konkrét városról, városrészről;
- Kutakodás neten (látványosságok, helyi nevezetességek, jellemző épületek, szokások, rendezvények);
- Térkép és street view tanulmányozása;
- Leutazás (a regény félig vagy szinte kész állapotában, amikor már tudva lévő, pontosan milyen helyszínek fontosak).
Az utazás csak az útiköltségbe és egy napodba kerül, illetve az esetleges belépők (pl. múzeum) árába. Neked is ajánlom, hogy igazán hiteles legyen tőle a regényed helyszíne!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Egy kis gondolat “A történeted helyszíne és a kutatás”
Magam is ezek szerint írok a helyszínről, s megfejelem azzal még, hogy olyan könyveket, regényeket, útleírásokat is olvasok, melyek segíthetnek a jó leíráshoz, hangulathoz. Természetesen úgy, hogy a stílus ne befolyásoljon.