Kíváncsi vagy rá, hogyan dolgozik egy hagyományos kiadó szerkesztője?

Nos, akkor jó helyen jársz: a Fumax munkatársa, Koncz Ákos vállalta, hogy válaszol a kérdéseimre.

Kezdjük az alapoknál. Mi is egy szerkesztő feladata? Miből áll pontosan a munkád?

A nagy amerikai kiadóknál a szerkesztő feladata a félkész kézirattól kezdve végigkísérni a mű keletkezését, és azt lehetőleg a szerző szándékaival megegyezően terelgetni a megfelelő irányokba, nyesegetni a „vadhajtásokat”. Nálunk ez még magyar szerző műve esetén sem nagyon divat. Miután mi egyelőre csak külföldi szerzők műveit jelentetjük meg, a fordítók által készített szöveget fésülöm át, kijavítom a fordítási hibákat, tévedéseket, kigyomlálom az anglicizmusokat, a germanizmusokat, és lehetőség szerint mindenféle magyartalanságot, különös tekintettel a „mondta” és a „volt” szavak gyakori ismételgetésére, amitől én speciel frászt kapok.

Igen, angolból fordításnál ez szinte kikerülhetetlen. Hozzád mikor, kitől kerül a kézirat? Milyen szempontok szerint javítod? Mennyire kapsz szabad kezet? Jellemzően mit javítasz?

A fordítótól a kézirat egyenesen hozzám kerül, és a kiadótól teljesen szabad kezet kapok, Vladi megbízik bennem. A fordítók egy része kér visszajelzést a javításokról, más részük nem foglalkozik ezzel. Viszont mindenképpen lehetnek olyan vitás kérdések, fontos dolgok (szójátékok, beszélő nevek, stb.), amiket közösen kell megvitatnunk, esetleg megváltoztatnunk. Az is megesik, hogy esetlegesen kimaradt szövegrészeket újra átküldök (nem is hinné az átlagolvasó, ez milyen gyakori). De a felelősség és az utolsó szó az enyém. Gyűlölöm az egyhangú, fantáziaszegény fordításokat, az indokolatlan szóismétléseket, és azt szeretem, ha van egyfajta „sodrása”, „dallama” a szövegnek, még a szépirodalmi kategóriába nem sorolható regények esetén is.

Akkor ezért ilyen jók az általad szerkesztett könyvek! És mondd csak, saját munkáid közül melyik nőtt leginkább a szívedhez és miért?

Hogy jók-e? Azt csak remélni tudom, hiszen tökéletes, hibátlan könyv nem létezik. Hmmm…. Én készítem a Dr. Csont – könyveket, amelyek inkább női nézőpontúak, viszont tele vannak eléggé maliciózus viccekkel és nehezen visszaadható szójátékokkal, amelyekkel igazi kihívás elbíbelődni, emiatt nagyon szeretem őket. Telis-tele vannak hazánkban ismeretlen popkulturális tényezőkről szóló utalásokkal is, amelyekről gyakran fülszöveget írok. A legnehezebb könyv, amit szerencsém volt szerkeszteni, Stephenson nemrég megjelent Seveneves – A hét Évája volt. Igazi kihívás mind szövegnehézség, mind terjedelem tekintetében. Szerencsére a fordító is beleadott apait-anyait. A legmívesebb és másképpen nehéz szöveg pedig a Közel a tűzhöz c. regény volt Ryan Gattistól, amely egy nagyon laza, sok trágársággal tarkított, mégis irodalmi értékű szöveg, itt főleg az autentikusság, keresetlenség, az élőbeszéd ritmikájának visszaadása okozott gondot. (Na meg a fordító is, aki kiváló munkát végzett, viszont filmkritikusként hol itthon tartózkodott, hol nem, illetve mobiltelefonnal sem rendelkezett.) J

Ha a kiadóvezető kiválaszt egy könyvet, hogy ezt megjelentetitek Magyarországon, innentől kezdve mennyi időbe telik, hogy a boltok polcára kerüljön?

Ez igazándiból a licencelési eljárástól függ… Ami gyakran igen gyors, máskor viszont „elakadnak” a folyamatok… Maga a fordítás pár hónapot szokott igénybe venni, a kézirat terjedelmétől függően, a szerkesztés pedig kábé ugyanennyit  – utóbbi lehetne rövidebb is, de én nem csupán szerkesztek, nyomdai és nagykeres ügyeket is intézek, tehát ez picit megnyújtja a szerkesztési időt. Utánam a korrektorhoz kerül a megszerkesztett kézirat, aki főleg helyesírási szempontok alapján nézi át, majd pedig a tördelőhöz, aki betördeli a kívánt formába. Az utolsó lépcsőfok a műszaki szerkesztő, aki közben már elkészíti a borítót, és az impresszumot. Ő küldi el a kész anyagot a nyomdába, ahol kb. két-három hét, mire kinyomtatják a kívánt mennyiséget.

Hogyan csöppentél bele ebbe az egészbe?

Teljesen véletlenül. Könyv- és képregényrajongóként ismerkedtem meg Vladival, a kiadóvezetővel pár akkor induló rendezvényen, akinek szimpatikus voltam annyira, hogy felkérjen a közös munkára (ami akkor még nem szerkesztést jelentett). A szerkesztést pár elborzasztó fordítás és könyvélményt követően vettük a kezünkbe. Először mangákkal kezdtem, majd „belerázódtam” a regényekbe is.

Mit szeretsz a munkádban a legjobban és mit a legkevésbé?

Szerkeszteni kifejezetten szeretek, ha épp nem valami rémesen félresikerült fordítás keseríti meg az életemet. Nem annyira kedvelem a nagykereskedelmi számlák, és egyéb fogyások kiértékelését, illetve azt különösen nem, ha nekem kell figyelmeztetni a kereskedelmi partnereket, hogy elmaradtak a számlák kifizetésével…

Mivel foglalkoztál régebben?

Az egyik diplomám Általános Szociális Munkás, szóval nagyjából abban a munkakörben dolgoztam drogambulanciáktól kezdve menekülttáboron át Polgármesteri Hivatalig.

Hű, akkor van anyagod ahhoz is, hogy te magad írj könyvet. Neked vannak ilyen ambícióid?

Olyan huszonpár éves korom tájékán megjelent néhány versem irodalmi folyóiratokban, és valóban dédelgettem ilyetén ambíciókat, de aztán még mielőtt Budapestre kerültem, bele a „könyves életbe”, letettem róluk. Talán majd nyugdíjas koromban…

Addig is, ha nem szerkesztő lennél, akkor mit csinálnál?

Jó pár éve majdnem elmentem Afrikába, a világélelmezési szervezetnek dolgozni, segíteni a fejlődő országok lakosainak élelmezését… Talán valami ilyesfélét, vagy valami egészen mást, ki tudja?

Van időd saját kedvedre olvasni? Ki a kedvenc íród, mi a kedvenc könyved?

Egyre kevesebb, de igen, azért akad… Szeretem Philip K. Dick, Ch. Bukowski, Burroughs, Dosztojevszkij regényeit, és úgy általában azt, amit „magas irodalomként” szoktak aposztrofálni… Viszonylag sok sci-fit, képregényt, és popkultúrával foglalkozó könyvet is olvasok.

A blogomat olyan írók figyelik, akik szeretnének fejlődni. Mit tanácsolsz nekik?

Olvassanak minél többet, és csakis akkor írjanak, ha a korlátozhatatlan íráskényszer mellett úgy érzik, tudnak is valamit adni a többi ember számára. Némi élettapasztalat és önismeret sem árt, hiszen aki ezekkel nem rendelkezik, hogyan is nyújthatna bármit másoknak?

Ez remek végszó volt mára. Köszönöm a válaszokat!

Kedves olvasók, ha kíváncsiak vagytok még valamire, kommentben Ti is kérdezhetitek Ákost!

Ha pedig a Fumax könyveire vagytok kíváncsi (ők adták ki A marsit is), akkor ide kattintsatok.

Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!