Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása – Lélekboszorka Krónikák I.
Olvastál már olyan fantasyt, ami az újpalotai panelek közt játszódik?
A dühös tűz fellángolása ilyen! A mágiával átszőtt Magyarországon járunk, főként Budapesten.
Holda barátnőjét, Laurát elrabolják. A lány kétségbeesik, de új barátai, a félvámpír Tamara és annak
alakváltó ikertestvére, Kevin megnyugtatják. Az is kiderül, hogy a jóképű motoros, Áron egy őrző, és ő is Laura keresésére indul.
Egy boszorkány nyomára bukkannak, akit néma katonák vesznek körül, de gyanús a kémiatanár is, és valami nem stimmel Holda osztályfőnöke körül sem.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod előrendelni a könyvet! A könyv várható megjelenése: 2022. március 10.
A közös munka
Virginia regényének első kéziratát évekkel korábban volt szerencsém olvasni. Már akkor is ígéretes volt, ám az első lektori véleménynek megfelelően Virginia átgondolta a történetet, a teljes sorozat ívét, a szereplők jellemfejlődését és a világot is.
Az új kézirat lektorálására 2021-ben került sor. Ez a szöveg tükrözte mindazt, amit korábban megbeszéltünk, és a letisztult, kiforrott anyag kapcsán még részletesebb javaslatokat tudtam megfogalmazni. Ajánlottam például, hogy a főszereplő Holda édesapja és testvére icipicit több szerepet kapjon a könyvben, vagy hogy legyen egyértelmű, Holda abbahagyja-e a kézilabdázást, és ha igen, miért, ha nem, akkor pedig menjen néha edzésre.
Virginia a szerkesztést is tőlünk kérte, mielőtt a NewLine kiadónak leadta volna az anyagot. A végleges szöveg így Becz Dorottya keze nyomát is magán viseli, valamint természetesen az enyémet, hisz a KNW-nél legalább ketten szerkesztünk minden regényt, szakkönyvet.
A szerző így élte meg a közös munkát
Hogyan éltem meg a közös munkát? Először lektorival kerestem fel Kriszt. Tartottam attól, hogyan viselem majd a „kritikát”, hogy fogadom a javaslatokat, ötleteket. Kár volt emiatt
aggódnom, hisz Krisz jól tud irányt mutatni, és akkor beszúrni dicséretet, amikor már feladná az író.
Javaslatai, ötletei inspiráltak, és a szöveg átírása után, a végleges kézirat szerkesztését rá és Dórira bíztam. A történetem tökéletes kezekbe került. Precízen dolgoztak, a végeredmény
pedig egy olvasmányos, feszes szöveg lett.
A közös munkában leginkább az alaposság és a rám, az íróra hangolódás volt, ami megmaradt bennem, ami nagyon jólesett és hálás vagyok érte.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Fél órával később, amikor már az iskolaudvaron, kedvenc fűzfájuk mellett haladtak el,
Holda észrevette, hogy Laura nem beszél hozzá, pedig a filmnek nem ért a végére. Barátnője
le is maradt tőle. Visszafordult.
Laura szobormereven állt.
Táskája a válláról éppen a földre csúszott. Nagy toccsanással landolt a lába mellett, egy
pocsolyában. A lány üveges tekintettel bámult egy pontot valahol messze, Holda feje felett.
Holda felnyögött.
– Ne hülyéskedj, Laura, nincs időnk agyfagyást játszani, becsengettek – feddte meg a
barátnőjét. – Különben is, rég kinőttünk belőle, vagy tíz éve játszottuk utoljára – tette hozzá,
de azért elvigyorodott.
Barátnője azonban nem mozdult.
Holda közelebb ment hozzá.
Meglengette a kezét Laura szeme előtt, de a lány ugyanolyan homályos tekintettel nézett a
semmibe. Holda megfogta a vállát, és mintha keltegetné, enyhén megrázta. Hatástalannak
bizonyult.
– Mi van veled, Lau? – morogta idegesen.
– Ne rázd!
Holda összerezzent, és ösztönösen a hang irányába kapta a fejét. Egy ismeretlen, korukbeli
srác közeledett határozott léptekkel.
– Ne rázd! – ismételte meg nyomatékosan a magas, barna hajú fiú, mire Holda gyorsan
elengedte barátnője vállát.
– Te tudod, mi baja? – kérdezte döbbenten.
Ekkor Laura váratlanul felhördült, szeme fennakadt, teste megfeszült.
Aztán egyszerűen összecsuklott.
A fiú, mint aki pontosan erre számított, ott termett mögötte és könnyedén elkapta.
Holda arcából kifutott a vér. Óvatosan közelebb lépett hozzájuk, aggodalmasan figyelte
barátnőjét.
– Jól vagy, Lau? – kérdezte.
Laura ébredezett. Reszketett a lába. Kicsit kábán nézett Holdára, láthatóan fogalma sem
volt arról, mi történt. A fiú megindult vele, egy közeli padhoz vitte és leültette. Holda az
ijedtségtől és a döbbenettől néhány másodpercnyi késéssel mozdult csak meg. Felvette Laura
táskáját, magát is beterítve jelentős mennyiségű sárral, de ez abban a pillanatban a legkevésbé
sem érdekelte. Szapora léptekkel sietett hozzájuk.
– Így. Most lélegezz mélyeket – mondta éppen a fiú megnyugtató hangon Laurának, aki erre valamelyest lassított a légzésén. Falfehér volt, a keze remegett, és bizonytalanul pislogott körbe. Holda letelepedett mellé. Ügyetlenül kotorászott a táskájában, majd odanyújtotta Laurának az ásványvizét. Barátnője hálásan fogadta, jó nagyokat kortyolt belőle. A fiú
helyeslően biccentett Holdára.
– Történt már ehhez hasonló veled? – kérdezte Laurát. A lány válaszul megrázta a fejét,
mire megszédült, erősen meg kellett kapaszkodnia a pad szélében.
– Olyan fura volt. Mintha álmodnék. Egy nő volt ott, meg – itt vetett egy riadt pillantást
Holdára, majd kis gondolkodás után folytatta – egy torony égett. Leginkább az érzésre
emlékszem, arra, hogy ijesztő volt és féltem – fejezte be megborzongva.
– Most már vége. Minden rendben lesz – biztatta Holda remegő hangon.
– Nem tudom, mi volt ez az egész, de nagyon rossz volt – mondta Laura, majd újra nagyot
húzott a palackból. Lassan visszatért a normál arcszíne, és alábbhagyott a keze remegése is.
– Nem szédülsz, vagy ilyesmi?
– Egy kicsit kába vagyok, de azt hiszem, megmaradok.
– Nem fáj semmid? – érdeklődött a srác kedvesen.
Laura megrázta a fejét, majd elfintorodott. Megint belesajdult a feje.
– Légyszi, erről egy szót se senkinek – kérte Holdát és az ismeretlen fiút.
– Ettől nem kell félned. Nem vagyok pletykás alkat – felelte komolyan a srác, majd rövid
habozás után folytatta. – Ajánlhatok valakit, akivel beszélhetsz erről. Vele is hasonló történt.
– Pszichológus? – kérdezte Laura, és gyanakodva felhúzta a szemöldökét.
– Akár annak is hívhatjuk.
– Mennünk kéne. Rég becsöngettek – szólt közbe Holda.
– Nem kell félned tőle – folytatta a fiú, és egy névjegykártyát vett elő. Laura kétkedő
arckifejezéssel ugyan, de átvette, majd gyorsan elsüllyesztette a táskájában.
– A táskámnak lőttek – kesergett, ahogy a vászonzsákot vizsgálta. – Hál’ Istennek nem
ázott el semmi.
– Egy mosással kijön, ne aggódj! – felelte újdonsült ismerősük. Elvette és lerázta róla a
sarat, majd lazán a vállára csapta. – Amúgy… Áron vagyok. Én is ide járok. Mától – mondta a
srác, és az iskolaépület felé biccentett. Csokoládészín szemei komolyságot tükröztek, sűrű,
barna haja a mozdulattól a szemébe hullott.
A lányok is bemutatkoztak.
– De a táskámat nem kell hoznod. Főleg, hogy tiszta mocsok – szörnyülködött Laura. Áron
válaszul felvette Holda sporttáskáját is, és az iskola kapuja felé indult. Holda a barátnőjét
támogatva követte. Az aula és a folyosók kongtak az ürességtől, csak a termekből szűrődött ki
egy-egy erősebb orgánumú tanár hangja.
A gimnáziumi termek – így a lányoké is – az emeleten voltak, ahol szintén csend
uralkodott.
– Melyik osztályba kerültél? Eligazítunk – ajánlotta fel Holda.
– Tizenkettedikes vagyok. Dés – felelte a fiú, és az ujjával az ajtón díszelgő „12. d”
feliratra bökött.
– Ezek szerint osztálytársak leszünk – közölte Laura. Lenyomta a kilincset, és libasorban
bementek a terembe.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod előrendelni a könyvet!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről! Ha tanfolyam érdekel, kattints ide, ha pedig a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
