Avagy a mindentudó narrátor finomságai
Júliusban a Könyvtitkok Klub témája a mindentudó narrátor volt, és 5 képregénykockára írtunk mindannyian történetet gyakorlásként. Ha érdekel, hogyan kell jól mindentudó narrátort írni, akkor olvasd el írásainkat, inspirálódj a használt írástechnikai eszközökből!
A mindentudó narrátor gyakorlónap videóanyaga megvásárolható itt.
Eszterbauer János: Meglepetés
Áron az út szélén állította le a motort. A léckerítés az emelkedő mellett futott, mögötte fák takarták a ház egy részét. A hely elég félreeső volt ahhoz, hogy Mira napok óta tartó titkolózása értelmet kapjon. Két nap kettesben, távol mindentől. Talán itt majd sikerül helyrehozniuk azt, ami félrement közöttük.
– Kié a ház? – kérdezte Áron.
Mira csak mosolygott, aztán elindult az emelkedőn. Ahogy közelebb értek, felnézett az emeleti ablakra. Keskeny volt, sötét, az üveg mögött nem mozdult semmi.
Mira mégis tudta, hogy Márk ott vár.
Áron egy lépéssel mögötte haladt.
– Van odabent valaki?
– Nincs – felelte a nő. – Ezen a hétvégén csak mi ketten leszünk.
Odafent Márk fegyverrel a kezében állt. Ujjai megmerevedtek a markolaton. Mira csak annyit mondott neki, hogy a férfit kell megölnie, aki vele érkezik.
Márk tizenkét év után is felismerte az öccsét.
Áron odalent még mindig arra várt, hogy Mira megfogja a kezét. Mira arra várt, hogy eldördüljön a lövés. Márk pedig azt kívánta, bárcsak egyikük se tudná, hogy ott van.
Később sem tudta eldönteni, hogy azon a napon Áron életét mentette-e meg, vagy mindhármukét tette tönkre.
Hegedűs Anikó: A hátsó ajtó
Leszálltak a motorról.
Aki ekkor a völgy felől a dombra pillant, két kiránduló turistát figyelhet meg, akik megálltak tájékozódni. De nem turisták voltak. Péter és Mara ölni jöttek.
Míg Péter a derékszíjával vacakolt, Mara sietősre vette a figurát. Sosem bírta társa lassú tempóját, ahogy azt sem szerette, hogy fedezék nélkül kellett a dombra felhágniuk.
Pár lépés után csatlakozott hozzá Péter. Mara kajánul elhúzta a száját.
— Mondtam, hogy a szűkebb nadrágot vedd fel.
Péter elkomorult, majd megállva végre az utolsó lyukba csúsztatta a csattüskét.
— Ez a legkisebb méret, amibe beleférek – hazudta. – Ilyen házsártos némber, mint te, ritka madár.
Mara ebben a percben nem szerette Pétert, és ez kölcsönös volt.
— Biztos, hogy itt rejtőzködik?
– Nem lehet máshol. – Péter a homlokát ráncolta. – Világít az ablakban a fény.
A felújított pajta előttük magasodott. Megálltak az út közepén. Ez mentette meg az életüket, amikor a lövedék a földbe csapódott előttük.
Amit egyikük sem sejtett, a valódi veszély máshonnan érkezett. A keleti gerincen egy nő fészkelte be magát a kövek közé.
Áldozatuk a padláson rejtőzködött, három napja keresték, és ő ezt három napja tudta. A pajta bejáratának küszöbe alatt robbanó töltetet ásott el.
Az osztott padlásablak mögött árnyék mozdult. Odabent a férfi megállt a villanykapcsoló előtt.
Átkozta magát, amiért nem oltotta el hamarabb a lámpát. Aztán a fegyverért nyúlt. És a hátsó kijárat felé indult. Ha sejtette volna, mi vár rá a keleti gerincen, talán a lámpánál marad. Talán nem.
Nádasi Krisz: Szép család
John alig állította le a motort a kerítés mellett, Audrey máris leszökkent mögüle. Hozzá volt szokva, hogy John még vacakol a támasz pontos beállításával. Meg aztán úgy is utoléri.
Így is lett. Mire a lány kettőt lépett a földúton, John már mellette caplatott. A házhoz tartottak, amit a délutáni nap fénye már hátulról ért, így a homlokzat teljes sötétségbe burkolózott. Csak egy ablak volt világos, egészen magasan a tető alatt. Egy kicsi, osztott ablak, elhúzott függönnyel, ami mögött bárki lehetett.
És volt is. Az apjuk várta őket, Sebastian, csőre töltött puskával. Talán hiba volt azt hazudnia nekik, hogy itt semmi bántódás nem éri őket. De meg kellett védenie, ami az övé, még a fattyaitól is.
Göröcs Gergely: A próféta
A hosszú úton felhevült motort a bekötőút elején lévő árnyékban hagyva Don és Ruby elindult a tanya felé. Egyikük sem vette észre, hogy az oldalára döntött motorról lepattant a benzincső és a forró blokk alatt egyre sötétebbé válik a talaj.
A kerítés mellett ballagva Don meghúzta az utazáshoz kényelmesen kiengedett farmerja övét.
– Ruby csípőjén bezzeg mindig minden dögösen feszül – gondolta.
A házhoz közeledve önkéntelenül közelebb húzódott a lányhoz. Ruby játékosan oldalba lökte, hosszú haja meglibbent.
– Ha feleslegesen jöttünk, visszafele én vezetek.
– Még csak az kéne – dörmögte a férfi végigsimítva a borostáján.
– Gyakoroltam a héten – hazudta Ruby –, megmutassam?
Don elmosolyodott.
– Aha, persze.
Pedig ha ráállt volna a bemutatóra, akkor elkerülhette volna az apja régi motorjának az elvesztését, amit az Old Timer klub minden tagja megkönnyezett.
Beérve a ház árnyákába megálltak és hallgatóztak. Semmi sem mozdult, a szélcsendben csak a tücskök hangoskodtak a gazosban. Rubynak eszébe jutott a legutolsó alkalom amikor egy másik mezőn csak kettejüknek szólt a ciripelés. Gyorsan elhessegette a képet a fejéből. Rápillantott Donra, és elképzelte a gyermeke apjaként. Egyszerre volt nyugtalanító és édes is a gondolat. De ahhoz meg kéne állapodniuk, kellene egy rendes lakás. Mint ez, nézett fel beharapva az ajkát a rönkházra. A feléjük eső homlokzaton csupán egyetlen egy emeleti ablak volt, ám áthatolhatatlan sötétség honolt a poros üvege mögött.
A félhomályos szobában a függöny mögül figyelte őket a Próféta. A férfi megtörölte izzadt tenyerét a kockás ingében és felhúzta a pisztolyát.
– Látjátok, ehhez a melóhoz puska kellett volna, és nem nyakkendő – mondta kioktatóan a szoba másik felében ülő, bekötött szájjal székekhez kötözött családnak –, de nekem fontos a megjelenés.
Felváltva figyelte a kinti párt, akiknek láthatóan fogalmuk sem volt mi vár rájuk, és a fogjait.
– Ha nyugton maradtok, túlélhetitek – tette hozzá, de ezt persze nem gondolta komolyan és a túszai sem hitték el.
Kocsis Rita: Sorozatgyilkos
Heléne ruganyosan pattant le a motorról, sisakját már menet közben levette. Wilhelm komótos nyugalommal követte az agyagos földúton. A motort a kerítés árnyékában hagyták, majd egyenesen az út végén magányosan omladozó ház felé indultak. A tetőtéri ablakban halvány fény pislákolt. Heléne ajka várakozó mosolyra húzódott, festett szemöldöke is kíváncsian megemelkedett.
– Úgy látom, Jacob előbb érkezett.
Wilhelm csak hümmögött. Karján megfeszültek az izmok, fogát összeszorította. Helénével ellentétben nem volt a beszédes kedvében. Sokkal többre tartotta a hideg söröket és motorja megnyugtató berregését. Lassan a farzsebe felé nyúlt. Heléne figyelmét teljesen lekötötte a függöny mögött megmozduló árnyék, ezért észre sem vette a Wilhelm tenyerébe simuló távkapcsolót. A függöny mögött rejtőző Jacobnak azonban feltűnt a mozdulatot. Tévesen azt hitte, Wilhelm fegyvert akar előrántani.
– Aljas hazudozó… – sziszegte maga elé. – Még hogy társak vagyunk! Micsoda blama…
Egy rövid pillantást vetett Helénére. Azonnal látta, hogy a nő mit sem sejt. Fogalma sincs róla, mire készül Wilhelm. Pedig szinte ordít róla, hogy nem az a fajta férfi, aki megosztja a zsákmányt.
Jacob biztosra vette, hogy Wilhelm Helénét sem hagyja életben. Kibiztosította a fegyverét. Egyetlen lehetősége lesz egy jól irányzott lövéssel kiiktatni a férfit. Arra azonban nem számított, hogy előbb repül a levegőbe a ház, mint hogy meghúzhatná a ravaszt. Ha tudta volna, hogy Wilhelm kezében nem fegyver, hanem egy robbanószerkezet detonátorának kapcsolója lapul, előbb lő, és csak utána elmélkedik az áruláson.
Wilhelm ráérősen lenyomta a gombot.
Heléne hátrahőkölt a robbanás váratlan erejétől, ösztönösen eltakarta karjával arcát a repülő szilánkok és tüzes hasábok elől. Wilhelm eszelős vigyorral nézte alkotását. Aztán nyugodt mozdulattal elővette a fegyverét, és Helénére szegezte. Kivárta azt a pillanatot, amikor a nő tekintete találkozott az övével, és tudatosult benne, hogy véget ért a szépen induló románcuk. Jacobnak igaza volt. Wilhelm Wagner, a grazi mészáros, nem osztozik a zsákmányon.
Nem bajlódott a holttestek eltüntetésével. Hátat fordított a lángoló háznak és a véráztatta, agyagos földön kifacsarodott végtagokkal heverő nőnek. Felült a motorjára, magabiztos mozdulattal gázt adott, végiggurult a földúton, majd ráfordult a főútra.
Akik látták, legfeljebb egy újabb bőrruhás motorost láttak benne. Fel sem merült bennük, hogy alig fél órával korábban két újabb ember sorsfonalát is elvágta.
Egy volt közülük, mindennapi tevékenységeit hidegvérrel végezte, és pontosan tudta, hogy egy motoron ülő talpig bőrben feszítő férfit előbb tartanak a sebesség és a veszély megszállottjának, mint sorozatgyilkosnak.
Kókai Viktória: A meglepetés
Sam és Gloria megérkeztek a helyszínre és leszálltak a motorról. A körülbelül 100 méteres út egy házhoz vezetett. Az utat jobbról fák, balról kerítés övezték. A fák között elrejtőzve egy autó állt, melyet mivel nem vettek észre, később a vesztüket okozta. Ahogy közeledtek, egyre inkább látszott, hogy a ház magas és sötét.
Ahogy a motor egyre távolabbinak tűnt, úgy nőtt az adrenalinszint a nőben és a férfiban. Most le fogunk csapni rá – gondolta Sam, és sejtette, hogy Gloria mosolya mögött félelem lapul.
– Minden rendben lesz – mondta Sam, noha tudta, hogy ez nem igaz.
Meg fogunk halni – gondolta a nő. – Milyen magas, ha bemegyünk, nincs többé visszaút.
Sam idegesen fürkészett, merről jöhet a veszély. Élénken élt benne a legutóbbi rajtaütés, ahol megsérült. Ha akkor óvatosabb lett volna, akkor nem járt volna úgy. Az ember sose tudhatja, mi történhet.
A fegyveres a függöny mögül nézte őket.
Sam előrelépett, felkészülvén arra, hogy védeine kell majd Gloriát.
Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon 2×2 nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapatának többi tagja - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.