Meg kell menteni Sütiországot!
De vajon egy kíváncsi kislány és hűséges mackója képes rá?
Mimi és Mézi izgalmas kalandra indulnak, hogy kiszabadítsák Porcukor királylányt, miközben rájönnek, hogy a legnagyobb varázslat nem a mágiában, hanem a barátságban, az összetartásban és az önmagunkba vetett hitben rejlik.
Humorral, szeretettel és fantáziával teli mese 6-8 éves gyerekeknek, amely fontos értékeket ad át játékos formában.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
A közös munka
Mónika már több mesekönyvével keresett fel minket, és mindig kíváncsian várjuk az új történetet.
A szerző így élte meg a közös munkát
Krisszel már évek óta együtt dolgozunk különböző mesekönyv-kézirataimon. Ez idő alatt rengeteget tanultam tőle, és minden egyes alkalommal azt éreztem, hogy a történeteim jó kezekben vannak.
Az első megjelent mesekönyvem, a Mimi és Mézi – A Porcukor királylány 2026. május 6-án látott napvilágot. A könyv megszületésében a KNW csapatának nagy szerepe volt. A lektorálás, a szerkesztés és a szakmai tanácsok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a történet a lehető legjobb formájában kerülhessen az olvasók elé.
Nagyon szeretek Kriszékkel dolgozni, mert teljes mértékben megbízom a szakmai tudásukban. Őszinte véleményt mondanak, és mindig azt tartják szem előtt, hogy a könyv minél magasabb színvonalú legyen. Ez szerzőként felbecsülhetetlen segítség.
Hálás vagyok, hogy végigkísértek az első könyvem útján, és szívből ajánlom a KNW csapatát minden írónak, aki igényes, támogató és valóban szakértő kezekben szeretné tudni a kéziratát.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
A levegőben lágy vaníliaszél lengett, és minden bokor úgy illatozott, mint egy frissen sült sütemény. Mimi, Mézi és Cukorcsillag együtt lépkedtek tovább, a cukros kavicsok puhán ropogtak a talpuk alatt.
– Hamarosan megérkezünk Krémmanka nénihez – mondta Cukorcsillag, miközben egy halványan világító cukorszirmot sodort magával a levegőben. – Ő ismeri a Cukorpalota bejáratának titkát. Ha méltónak talál rá benneteket, el is mondja nektek.
A fák között púderrózsaszín kapszliból épült házikó húzódott meg, epercukor ablakokkal, a tetején habos cukorhullámokkal. Cukorcsillag leszállt az ajtó elé.
– Megérkeztünk. Ez itt Krémmanka néni otthona.
Az ajtó nyikorgott egyet, majd egy csipkekötényes, pufi tortácska hölgy lépett ki rajta. Púderszín kapszli-ruhája kissé félrecsúszott, habcsók-kalapja ferdén billegett a fején, de a szeme barátságosan csillogott.
– Ó, ti vagytok azok! Mimi, Mézi és az én kis csillagom. Cukorcsillag már mesélt rólatok, tudtam, hogy számíthatunk rátok. Épp jókor jöttetek! A konyhám… hát, mondjuk úgy, kicsit összekeveredett – mondta Krémmanka néni, miközben összecsapta habos tenyerét és befelé terelte őket.
Odabent mindenhol sütidarabkák hevertek. Egy tepsi a plafonon lógott, egy másikból csokiszósz csöpögött a padlóra, a sarokban egy csapat mályvacukor összeolvadt egy lábosban.
– Hát itt meg mi történt? – kérdezte Mimi.
– A receptjeim… elrepültek. A konyhaszél megviccelt, emiatt most minden összevissza van – sóhajtott Krémmanka néni. – A fondantlapjaim egymásra ragadtak, és minden süti túl édes lett. Még a kutyakeksz is lekváros!
Mézi odasettenkedett egy fakanálhoz, óvatosan megnyalta, de még ő is elhúzta a nyelvét.
– Ez… Ez egy cukorbomba! – kiáltotta csodálkozva. – Nekem is túl sok, pedig én vagyok Mézi, a nagy nasibajnok!
Krémmanka néni bólintott. – Pontosan. Itt most nem újabb édességre van szükség, hanem egy kis… szívedességre.
– Szívedesség? Az meg mi a csoda? – pislogott Mézi.
– Az a fajta finomság, amit nem a hasadban, hanem a szívedben érzel – magyarázta Mimi mosolyogva. – Segítünk, ugye, Mézi?
Azonban Mézi duzzogva leült egy kekszes zsámolyra. – Nekem most semmi se sikerül. Cukros lett a mancsom, nem ehetünk meg semmit, és még segíteni sem tudok rendesen.
Cukorcsillag odarepült, lágyan megcirógatta a mackó bundáját.
Mimi is leguggolt mellé. – Emlékszel, amikor a cukorfalon együtt léptünk, és megnyílt az út? Most is csak együtt segíthetünk.
Mézi szipogott, aztán végül bólintott.
– Jó… de csak mert a pocakom is azt súgja: próbáljam meg újra.
Krémmanka néni tapsolt egyet. – Akkor kezdjük is! A kekszmorzsát el kell választanotok a csokilapocskáktól, a tésztát pedig újra kell kevernetek. Ha elkészülünk a rendrakással, sütünk valamit, amit csak szívből lehet!
Így hát együtt munkához láttak. Mimi irányított, Mézi kevert – igaz, néha orral, néha manccsal –, Krémmanka néni eközben nagyokat nevetett a vidám, dolgos kis csapaton. Amint minden a helyére került és a konyha ragyogott a tisztaságtól, nekiláthattak végre a szívbéli sütésnek.
Amikor a sütőből előkerült a szívedesség süteménye – egy halványrózsaszín, csillámló muffin, a közepében apró karamellszívvel –, az egész konyhában újra harmónia lett.
Krémmanka néni megölelte őket.
– Ez a szeretet íze. Ez az, ami hiányzott. Köszönöm, hogy emlékeztettetek rá!
– Akkor most már útba igazíthatsz bennünket, igaz? – kérdezte Mimi.
Krémmanka néni bólintott.
– Az aranyló cukorívek mentén menjetek, elvezetnek benneteket egyenesen a Cukorpalotához. Ne feledjétek: ha a szív vezet, nem tévedtek el. Vigyétek magatokkal ezt a varázslatos keverőkanalat, talán még szükségetek lesz rá! – mondta Krémmanka néni, és pajkosan Mimire kacsintott.
Mézi elégedetten dörmögött.
– Ahol egy ilyen muffin vár a végén… én mindig ott leszek!
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
