Belefutok időnként olyan cikkekbe, amelyek amerikai írástechnikai oldalak tanácsait fordítják le magyarra és adják közre szentírásként. Nagyon figyelj oda, amikor ilyesmibe futsz bele, mert a magyar nyelv teljesen máshogy működik, mint az angol. Megmutatok néhány jellemző példát: ha ezeket látod egy kreatív írással, fogalmazással, könyvírással kapcsolatos cikkben, akkor gyulladjon ki egy képzeletbeli piros lámpa!
Nézzük:
A párbeszédet csak úgy narráld, hogy „mondta”?
Ez az a tanács, amiről egyből látod, hogy amerikai volt a cikk. Náluk divat ez a rémes egyszerűsítés, de ott is sokan nem értenek vele egyet, hiszen van, amikor az ember suttog, kiabál, válaszol, ordít és a többi. Magyarul meg még több szinonimát használunk, és már Gárdonyi is feljegyezte Titkosnaplójában, mennyire színesíti nyelvünket, ha a mondta helyett más szót használunk.
Ne használj passzív szerkezetet?
A magyar nyelvben nem különböztetünk meg passzív szerkezetet. Angol nyelvben viszont használjuk, ez az:
a betörő el lett fogva.
És angolul nem szeretik, inkább azt hallanák, hogy:
a rendőr elkapta a betörőt.
A magyar nyelvben ez a szabály máshogy igaz. Az „el van” vagy „el lett” szerkezeteket használhatjuk, ha nem fontos az alany:
a számla be van fizetve.
A magyarban is fontos azonban, hogy amikor van alany, akkor használd. Nem mondjuk, hogy:
a ház meg lett véve
de mondjuk azt, hogy:
a házat megvették,
ha nem fontos, ki vette meg. De ha mégis, akkor:
egy szimpatikus fiatalember vette meg a házat.
Ne használj jelzőket?
A pontos tanács a melléknévi igenévre vonatkozik: törött ablak, nyíló ajtó, összement ruha. Ennél butább tippet keresve sem találhatnánk. Őszintén szólva az angol nyelvre vonatkozó tanáccsal sem értek egyet (lásd „coming year”). A tanács mögött egyébként az az idea rejtőzik, hogy az olvasó összetéveszti a melléknévi igenevet az igével, és mondjuk a világosító panelt egy két lábon járó dobozként képzeli el, amelyik lámpát tart a kezében. Ennek bizonyos esetekben van létjogosultsága, például a „running nose” kifejezést akár félre is lehet érteni (szaladgáló orr), ha valaki nem figyel, vagy nem tudja, hogy ezt a kifejezést a náthás orra használják.
Ne használj határozókat?
Erről külön cikket is írtam mostanában, mert nagyon elharapózott a magyar irodalomban is ez az intés, hullámokban veti fel a fejét a határozók utálata már vagy száz éve. Én Arany Jánossal értek egyet. Ha a katona mormogva lép be a kocsmába, azzal semmi baj nincsen!
Ne használj hasonlatot?
Ha ezt olvasod, szabad kiakadni. Nem is értem, miért ne mondhatnám, hogy
Géza olyan magas, mint három másik.
Az angol nyelvű tanács úgy hangzik, hogy használj inkább megszemélyesítést:
Géza egy torony.
Hát, én vitatkoznék azzal, hogy a második mondat szebb-e, vagy jobban el tudja-e képzelni az olvasó.
Ha rám hallgatsz, kihasználod ékes anyanyelvünk minden lehetőségét, eszközét, és használsz nemcsak metaforát, de hasonlatot is, mindenféle jelzőt, határozót és igét. Az amerikai tanácsok helyett inkább egy magyar nyelvtanról szóló könyvet bogarássz! Nézd meg a Bookline találati listáját „magyar nyelvtan” kulcsszóra, vagy az Osiris kiadó nyelvészeti könyveit!
Figyelmedbe ajánlom listavezető kiadványomat, a Hogyan írjunk könyvet? című művet, amelyben egy igen hosszú fejezet foglalkozik a gördülékeny fogalmazással. Azt írom le közérthetően, hogyan állítsd a nyelvtant a szöveg szolgálatába!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
8 hozzászólás “Ne higgy az amerikai kreatív írás tanácsoknak!”
Mikor azt olvastam, hogy Géza egy torony, hangosan felröhögtem, mert előttem nem egy pasi jelent meg, aki nagyon magas, hanem egy torony, amit Gézának neveznek. Fogjuk rá arra, hogy este van, és nézzük el a hülyeségem 😀
😀 Köszi, ez nekem is jólesett!
Re: mondta. Szoktam fordítani, nem is rossz anyagokat, a molyon mind 80% fölött van. A „said” nekem is szúrta a szemem. Direkt megnézem az egyik címet, a forrásban cirka 2900+ alkalommal szerepelt, a magyarban 300 körülire szorítottam le. Nem ártott neki 😉
A magyar nép nevében köszönjük!
Megnyugtattál ezzel a cikkel. Azt hittem az én szépérzékemmel van nagy baj.
Az angol nyelv teljesen más struktúrájú, mint a magyar. A fordításkor dekonstruálom, és újraépítem magyarul. A legjobb tudásom szerint. De még így is kell a szerkesztő, aki az óhatatlanul bennmaradó anglicizmusokat, meg az esetleges esetlenségeket, ismétlődő mintákat egyeli ki, úgy, hogy az angol szöveget csak akkor nézi meg, ha már végképp nem érti, mit akarok magyarul.
Mármost az amerikai kisokosok nyilván az angol szövegépítésre tanítanak, nem lefordítani kellene őket, hanem adaptálni magyarra.
Teljesen igazad van, csak a fenti tanácsokhoz ismerni is kéne szép magyar anyanyelvünket, ami az angol alapú mobilos/word-ös autocorrect korában igen nehéz feladatnak bizonyul sokak számára! 🙁
Érdekes. Sokat segített. És vicces:”Géza egy torony.”