Nem tudom, észrevetted-e, de a helyesírás az egyik vesszőparipám. Az elmúlt pár napban valahogy olyan sok tulajdonnév-ragozási elírást láttam, hogy gondoltam, írok róla egy kicsit.
Az első sokk akkor ért, amikor egy Agatha Christie-kötetet olvastam, és azt láttam, hogy a könyvben minden idegen eredetű névhez csak úgy hozzá van biggyesztve a toldalék. Ami azért gond, mert a toldalékolásnak megvannak a maga szabályai, mégpedig ezek nem is vészesen bonyolultak. Lényegében ha az adott idegen eredetű köznév vagy főnév utolsó betűje kiejtett hangot jelöl, akkor simán összeírjuk a szót a toldalékkal, így:
Alexandernek, Wellsszel (Wells nevű emberrel), Phillipától, Anjouk (mint Anjou uralkodók), Hilaryvel, Kolonitsnak, whiskyt.
Helytelen tehát minden idegen csengésű szót kötőjellel elválasztani. Az bizony soha nem kötőjeles, hogy
Facebookon, lájkoltam, Instagramod, internetről.
Ha pedig van képe a szónak olyan betűvel befejeződni, amit nem ejtünk ki, akkor kötőjelet használunk:
Gazette-et, Bourdeaux-ban, whiskey-t, Youtube-ról.
Nem baromi egyszerű? De.
Az talán cseppet bonyolultabb és tényleg meg kell tanulni, hogy amikor kiejtéskor hosszúvá válik a szóvégi magánhangzó, akkor ezt írásban is jelöljük:
Mario / Marióval, Chica / Chicát, Pepe / Pepének.
Ha pedig több tagból áll egy idegen név, és ragozásnál jelző lenne belőle, akkor mindenképpen kötőjellel írjuk:
Victor Hugó-i, New York-os, Stratford upon Avon-i
Mégis, még magyar nevek toldalékolásánál is gyakorta megremeg az azt leírók keze, így botlottam bele a címben is írt furcsaságokra a neten.
A Mariann-nal az új helyesírási szabályzat szerint helyes, a Mariannal pedig a régi szerint még mindig helyes, hiszen van az új helyesírási szabályoknak némi átfutási ideje. Igen, jól olvastad: jelenleg mindkét alak elfogadható. De a másik két alak helytelen, így lenne helyes: Krisszel, Lettynek (ejtsd: lettinek).
Nekem az a vezérelvem, hogy akkor is helyesen kell írni, ha a Facebookon üzenünk valamit egy havernak, vagy e-mailt írunk a gyerek iskolai levelezőlistájára. Egy visszaolvasásba kerül mindössze, hogy a nem eléggé tiszta mondatok és a helyesírási hibák feltűnjenek. Ezzel együtt persze egy-két hiba minden szövegbe belecsúszik, főleg, amikor ritkán használt vagy trükkös szavakba futunk bele. Szinte minden könyvben, újságcikkben marad egy-egy elütés, a netes cikkekben meg időnként több is. Az internet valamiért az írás mostohagyereke, nem válogatjuk meg annyira a szavainkat, mintha nyomtatásban megjelenő könyvet írnánk.
Én, ha elbizonytalanodom írás közben, meg szoktam jelölni ezeket a pontokat, és később utánanézek. A tulajdonnevek és idegen eredetű köznevek toldalékolásának szabályai például
itt vannak leírva.
Ha szeretnéd tesztelni a helyesírásod, íme egy
10 kérdésből álló kvíz, ami tartalmaz efféle kérdéseket. Ha mered, a kommentekhez írd be, hány jó válaszod volt!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
4 hozzászólás “Mariann-nal, Krisz-el, Letty-nek, azaz a toldalékolás réme”
Hehe, jó szivatósokat adtál meg a tesztben 😂 10/7.
Ezek szerint élvezted 🙂
Szia! A New York-it miért írjuk nagy betűvel? Magyar helységnél mindig kis betűt használunk. Pl. szegedi, balatoni, veszprémi.
Ld. AKH: A tulajdonnevek írásának jellemző vonása az állandóság. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tulajdonnevek egyes típusaiban ragaszkodunk a kialakult formákhoz, például: Thököly, Werbőczy; Kalmopyrin, Pepsi-Cola. Másrészt arra kell törekednünk, hogy a toldalékos alakok leírására olyan megoldást találjunk, amely biztosítja az alapforma visszaállíthatóságát, például: Kiss-sel, Wittmann-né; New York-i, Kuala Lumpur-i.