azaz:
Ki számít sikeresnek?
Az Íróakadémián Elek Tibor, a Bárka magazin főszerkesztője tartott előadást-beszélgetést arról, mi is az az irodalmi siker.
Elsőként azt kérte, írjunk fel:
- 3 olyan mércét, amely szerint egy szerző sikeresnek számít, és
- 3 kortárs szerzőt, aki szerintünk ma sikeres.
Te is írd fel magadnak!
A válaszainkból az derült ki, hogy a siker mindenkinek mást jelent. Eladott példányszám, közönségsiker, tömeg a dedikálásokon, irodalmi díjak, megélhetés, felkérések, Facebook-lájkok száma.
Elek Tibor szerint az irodalmi sikerhez kell a szakmai siker és a közönségsiker is, de ez persze mindig annak az embernek a megközelítésétől függ, aki gondolkodik a kérdésen.
A szakmai siker jelzője,
hogy a szerző mennyi díjat kap és ezt azért kapja-e, mert megérdemli, és a kriktikusok, folyóiratok mennyit foglalkoznak a műveivel. Elek szerint nem sokat számít egy díj, ha a szerző afféle koncként kapja, csak egy regénye vagy kötete jelent meg és az is évekkel ezelőtt, nem publikál folyamatosan, legalább folyóiratokban.
A valaha élt legsikeresebb szerző
valószínűleg Jókai volt, aki két könyve honoráriumából telket és házat tudott vásárolni. Persze a sikerhez termelni is kell. Ma figyelnek rá, hogy egy keresett író minimum 2-3 évente hozzon ki valamit, és ha egy ideje nem írt, akkor valami válogatást adnak ki a korábbi műveiből.
Manapság nincsenek legendás (százezres) példányszámok – kell hozzá például egy Nobel-díj. Köztudott, hogy Kertész Imre Sorstalanságát csak a díj után vásárolták a magyar olvasók – illetve vevők. Elek szerint ez is egy olyan könyv, ami inkább dísz a polcon, azaz nem az a lényeg, hogy elolvassuk, hanem hogy meglegyen, mint például Esterházy Harmonia Caelestis c. könyve. (Elek hozzáteszi, hogy Kertész sikere akkora volt, hogy Kertész Ákos és Kertész Magda könyvei is jobban fogytak azokban a hónapokban, amikor a Sorstalanság Nobeles lett.)
A nagy példányszám tehát nem feltétlenül jelent olvasottságot vagy sikert. Ott van például Vámos Miklós, akinek rengeteg könyve fogyott, de a szakma sosem fogadta be, a szépírók nem tartották sokra az írásait, pedig Vámosnak igénye lett volna rá – ellentétben olyan írókkal, akik nem is áhítoznak ilyesmire, lásd például Frei Tamást, akinek kalandregény-sorozata az elmúlt évek legnagyobb példányszámban megjelent (és olvasott) kiadványa.
Ha példányszámokról beszélünk,
azzal is tisztában kell lennünk, hogy magyar nyelven nagyjából 150.000 rendszeres olvasóról beszélünk, és van még 300…400.000 fő, aki csak karácsonykor vásárol. Ezzel szemben évente több mint 10.000 cím jelenik meg, ami jellemzően 3-5 évig van a piacon. (Vagy elfogy, vagy könyvudvaroknak adják át, gyártási ár alatt, gyakorlatilag ingyen.) Egyszerre tehát mindig kb. 50.000 cím verseng egy-egy vevő figyelméért. Ebből az logikus, hogy egy könyvet egy időpillanatban átlagosan kb. 10 ember vehet meg. (Elosztottam 500.000-t 50.000-rel.) A valóságban a könyvek nagy részét a megjelenést követő egy éven belül veszik meg, és a rendszeres olvasók kb. évi 20 könyvet vásárolnak, így a valós átlag évente úgy 300 darab egy adott címből. (150 ezren évi 20 darabot vesznek, az 3 millió könyv, plusz karácsonykor félmillió, elosztva 12.000 címmel.) Tehát ha 300 a várható példányszám, könnyen belátható, hogy a sikerkönyvek a rétegkönyvek elől veszik el a polcon a helyet. Ha van egy cím, amiből elfogy 1000 példány, akkor lesz három másik, amiből összesen 200 darab fogy majd. És a piac tényleg ilyen: a magas irodalom, főleg a verseskötet kevéssé kelendő, ott egyetlen kötetre 200 darabos fogyás már nagy öröm a szerzőnek, még így is, hogy a kiadók rájöttek, hogy 1500 forint közelében sokkal jobban fogynak a verseskötetek.
Az irodalmi sikerről a márciusi Alföldben található egy hosszú interjú, ahol többek közt az Atheneaum kiadó vezetője is megszólal, és elmondja, hogy náluk minimum 1200 eladott példány kell ahhoz, hogy a könyv visszahozza a belefektetett pénzt. Ehhez azt is tegyük hozzá, hogy egy könyvet 3000 példányban kell kinyomtatni, hogy az ország minden boltjába eljuthasson, köszönhetően annak is, hogy nálunk nagyon magas az egy olvasóra jutó könyvesbolt-terület (mondjuk kétszer annyi, mint Ausztriában).
Elek Tibor azt a kérdést is felvetette, hogy szeretnénk-e sikeresek lenni, és úgy érezzük, hogy képesek vagyunk-e rá, hogy személyesen és Facebookon keressük az olvasókat, tartsuk velük a kapcsolatot – mert manapság énmárka-építés nélkül már nem lehet közel sem annyira érvényesülni, mint korábban. Megbeszéltük, hogy
ha Jókai manapság élne, valószínűleg ő lenne a Facebook sztárja.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!