A jóslat a HELIX trilógia első része, egy olyan utazást készít elő, ami átível különböző életeken és korszakokon. A történet során a fény és árnyék szimbolikája végigkíséri az olvasót, ahogy a főhős belső fejlődésén keresztül megérti az ősi tudás valódi jelentőségét. Az ősi civilizációk titkainak feltárása közben a főhős ráébred, hogy a szenvedés és a szenvedély egyaránt szükségesek ahhoz, hogy megerősödjön és elérje valódi potenciálját.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
Kammerer Edina Bliss kéziratát nyolc hónapja olvastam – és máris a boltokban kapható (és jól fogyó) könyv lett belőle. Hogy is történt ez?
Edina a kéziratra lektori véleményt kért – azaz hogy olvassam el és állítsak össze róla egy anyagot, mi a történet, a fogalmazás erőssége és min érdemes még dolgozni. A legfontosabb javaslatom az volt, hogy a szereplők mélyebb jellemzést kapjanak, hadd ismerjük meg őket jobban. Például ha a főszereplő és a fiú, akivel egymásba szeretnek, többet beszélgetnek, akkor az olvasó látja, hogy az értékeik hol hasonlóak, és mit találhatnak a másikban szeretetre méltónak. Ha a főszereplő nevelőapja többet beszélget a szomszéd öregasszonnyal, akkor őróla is kiderül sok minden, az olvasó érteni fogja, a főhős, Orenda hogyan nőtt föl, ki nevelte.
A történetet Edina inkább a klasszikus megmondó stílusban mesélte, így a fogalmazás terén a fő javaslatom az volt, mutassa meg mindezt jelenetekben, azaz a szereplőket mozgassa, egymással beszéltesse, lássuk a mozgásukat, útjukat, a velük történő eseményeket.
A javaslatok nyomán páratlanul jól megírt kéziratot kaptunk vissza szerkesztésre, Edina messze túlszárnyalta az elképzeléseimet a javaslatok terén. A remekül megírt szöveget Becz Dórival szerkesztettük, majd Csepeli Veronikával korrektúráztuk, és a tördelést, a nyomdai megrendelést, Libri-Bookline és Líra hálózatokba történő továbbítást is intéztük.
A szerző így élte meg a közös munkát
„Nagyon szerettem a közös munkát Krisz Nádasival és a szerkesztőségével. Krisznek köszönhetem, hogy egy olyan könyv született a kéziratból, amire büszke lehetek. Azt éreztem, hogy óvják a gondolataimat és segítenek megőrizni a saját stílusomat, miközben észrevételeket tesznek annak érdekében, hogy a könyvem minőségi élménnyé váljon az olvasó számára. Sokat tanultam a közös munka során magamról is, és Krisz végig fogta a kezemet és szakmai tanácsaival segített, amikor elakadtam a folyamatban. Nélküle nem sikerült volna így ez könyv.”
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
A hét barlang vidéke zárt közösség volt, ahova nem léphetett be akárki, az odavezető út csak a kiválasztottaknak fedte fel magát, látomásban kapták meg azok, akiket a sors odahívott. Az Öregek Tanácsa őrizte és táplálta a tervet, ami az univerzumban mindent a helyén tartott. Felügyelték az életet a különböző bolygókon, csillagokon és a párhuzamos idősíkokon. Ők hagyták jóvá a jóslatot és ők ismerték a világban átjárót nyitó helix természetét. Ők tanították és készítették fel a varázslókat a küldetésükre. Ha a tanítvány kiállta a próbát, beavatottá vált és megkapta a csuklójára a hét barlang vidékének tetoválását, a két egymásba fordított háromszöget.
– Vajon a sorsfonók tudták, hogy a segítségük nélkül is összetalálkozunk? – kérdezte elgondolkodva Dena.
– Tisztában vannak vele, hogy az életnek megvan az önálló sodrása. Csak a mérföldkövek vannak meghatározva. Hogy miképp jutunk el oda, az nincs. A térkép még nem táj, a mi feladatunk kiszínezni és élményekkel megtölteni. S ehhez nálad jobb társaságot nem is találhattam volna.
– Milyen könnyű volt azokban az időkben! Minden más volt és mi is mások voltunk.
Dena felállt. A karját nyújtotta Aadesh felé. Szeretett a szabad ég alatt sétálni. Aadesh felállt és hagyta, hogy a nő belékaroljon. Elhaladtak a gyapotfa mellett, és a mező felé vették az irányt; egy hercegharkály finom dobolása kísérte őket.
– Aki valaha voltunk, tovább él abban, akivé lettünk. A tetteink nyomot hagynak itt, és azok beszélnek helyettünk. Ám amit elmulasztottunk, annak helyén üresség marad. Már bánom, hogy nem válaszoltam meg Orenda minden kérdését, mert így nem tudom, mivel tölti ki az üres helyeket magában.
Megálltak a mezőn, a Nap lebukott a horizonton, a sötétség leple bársonytakaróként borította be őket. A csillagok egyre fényesebben ragyogtak.
– Dena, mi hozott ide az emlékezésen kívül? – kérdezte Aadesh, miközben a világító bogarakat csodálta a mezőn.
– Az ellenállók a völgyet akarják használni rejtekhelyként. Vissza akarják nyerni a látás képességét, de azt nem a maguk javára akarják használni, hanem a hódítók gyengéinek megismerésére és a pusztításra. A völgy nem veszhet el, hiszen az a menedék.
– Mit szeretnél, mit tegyek?
– Beszélj Nalumával, biztos vagyok benne, hogy ő említette ezt Yumának. Bármit megtenne érte, hogy életben tartsa, de a völgy nem veszhet el.
– Reggel ez lesz az első dolgom – ígérte Aadesh. Megérintette a hollót, de az mozdulatlan maradt.
– Csak arra reagál, akinek a sorsával kapcsolatban van – mondta kedvesen Dena.
– Azt hittem, hogy rajtad keresztül történik mindez. Akivel te kapcsolatba lépsz, azzal az erőállatod is.
– Aadesh, mi ketten a fényemben találkoztunk, nem a sötétségemben. A holló viszont a sötétségemben kísér. A legnehezebb óráimban még mélyebbre vitt a saját poklomban és átvezetett rajta. Nem tértem teljesen vissza, a lényem egy része ott maradt.
– Hmm. Akkor mi dolga Orendával?
– Ezt nem tudom pontosan. Annyi biztos, hogy mindig van egy élmény, ami előhívja bennünk a sötétséget. Talán őt is hívja a sötétség.
– Látlak még? – kérdezte váratlanul Aadesh.
Megállt és mélyen Dena szemébe nézett.
– Vigyázz, ha sokáig bámulsz a sötétségbe, az visszanéz rád! – Dena nevetett, tudta, hogy Aadesh jelleme szilárd és megingathatatlan. A hét barlang közösségében töltött éveik alatt Aadesh volt az egyetlen, aki megtalálta a módját, hogyan tudja a kudarcait erővé formálni. – Ha elmondanád Orendának, hogyan bánjon az erejével és mit tegyen, talán könnyebb lenne neked is.
– Nem akarom befolyásolni, ne azt gondolja, amit én gondolok. Azt szeretném, ha felbukkanna a saját bölcsessége. – Aadesh továbbindult, Dena pedig követte.
– Akkor befolyásold körülötte a körülményeket! Vagy a völgy körül. Te sorsfordító vagy! Neked lehet, te megteheted, használd a képességedet. – Dena szándékosan mondta éppen az ellenkezőjét, mint korábban.
– Nem lehet, te is tudod. Éppen ez ellen küzdünk! Az alakváltó ezért akarja a hatalmat az emberek felett, hogy irányíthatóak legyenek. Ugyanolyan lennék, mint ő, ha megpróbálnék beleavatkozni abba, ami el lett rendelve. Én hiszek a jóslatban.
– Lassan egyedül maradsz ezzel. Én nem látom a jóslatban, amit te – felelte Dena. Nagyon szeretett vitatkozni Aadeshsel, szerette, ahogy a déli varázsló a világot látja, ahogyan gondolkodik, érez, de még jobban szeretett neki ellentmondani. – Honnan tudod, hogy mit enged és mit nem a jóslat? A körülmények nincsenek benne meghatározva.
Az éjszaka csendje sajátos hangokkal telt meg. A mezőn szórványosan nőtt bozótban rejtőző tücskök éles, szaggatott hangja betöltötte a csendet közöttük. Az éjjeli szellő nesztelenül kapott bele Dena göndör tincseibe, a levegőben virágzó kaktusz édeskés illata szállt. Az időtlen, misztikus béke felidézte mindkettőjükben a varázslatot.
Dena egészen közel lépett Aadeshhez és a mellkasára hajtotta a fejét. A déli varázsló volt az utolsó férfi, aki boldoggá tette. Aadesh megsimogatta a haját, egy pillanatra visszarepültek a múltba.
Dena óvatosan bontakozott ki az ölelésből, megőrizve a meghittséget kettejük között.
– A jóslatok mindig tele vannak homályos részletekkel és utalásokkal. Amikor elhangzik, akkor még nem lehet tudni, hogyan valósul meg. Csak akkor válik érthetővé, amikor történik, de akkor már nem lehet megváltoztatni. Az élet törvénye, hogy a napokat előrefelé kell élni, s utólag összefűzni, ami történt, s így nyer értelmet minden a maga idejében.
– Vagyis nem tudod pontosan, mire kötelez téged. Tehetsz azért, hogy úgy alakítsd, ahogy te szeretnéd – mondta Dena lassan.
– Ha tudnám, mit hoz a jövő, talán megpróbálnám elkerülni, vagy valamilyen módon beavatkoznék, és az mindent megváltoztatna. Nagy felelősség bepillantani a jövőbe, s várni az elkerülhetetlent.
– Nagy felelősség nem megtenni azt, amit lehetne. Te mondtad éppen az imént, hogy félsz, hogy elmulasztottál valamit Orendának elmondani, ami később segíthetne neki. Tedd meg most, mondj el neki mindent, hogy ne egyedül kelljen kitöltenie az üres részeket.
– Akiben erős a hit, az követi a jeleket és tudattalanul emlékezik. A homályos részeket a szív rejti, az igazság ott van mélyen kódolva. Hiszem, hogy Orenda megtalálja az igazságot és aszerint cselekszik majd.
Dena leszegte az állát. Ajka enyhén szétnyílt, ahogy mosolyra húzódott. Elindultak visszafelé.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!