Nyár, szerelem és izgalom vár rád egy különleges regényben! Képzeld el Portugália gyönyörű óceánpartját, ahol Nayara Fonseca él egy kis házikóban, elmerülve a meditáció és a spirituális útkeresés világában. Most képzeld el Adriano Rodriguezt, aki a közeli Pérola városában dolgozik a polgármester, Marcos Moreira személyi asszisztenseként.
Adriano élete az anyagi jólét és a karrier körül forog. Mi történik, ha e két különböző világ találkozik? Vajon a fellángoló érzelem képes áthidalni a kettejük közti távolságot?
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
Varga Barnabás új regényének ihletét egy YouTube-videó adta: egy lány sétált rajta a tengerparton, egyedül. Barnabás megálmodott neki egy meditációs központot, egy nagymamát… és egy fiatalembert, aki nem feltétlenül tisztességes. Sokat beszélgettünk Barnabással a cselekményről, és meg kell mondjam, igen zseniális fordulatot talált ki. Már csak emiatt is érdemes elolvasni a regényt!
A kéziratot ezután néhány fejezetenként kaptuk meg, és Barnabás azt kérte, engedjük szabadon, meghallgatja a véleményünket, de az írást élvezi, nem az átírást. Természetesen tiszteletben tartottuk ezt a kérést. Szerkesztőként ugyanis az is a dolgunk, hogy a szövegből a lehető legtöbbet kihozzuk, de az is, hogy az író szabadon alkosson. Így a szerkesztés során is arra törekedtünk, hogy a leírt mondatok minimális változtatással legyenek gördülékenyek és helyesek. A korrektúrát a kiadó végezte, a regény az Ünnepi Könyvhétre megjelent, és immár a boltokban kapható!
A szerző így élte meg a közös munkát
„Helyszín: Portugál tengerpart és a központban lévő kormányhivatal.
Két főhősünk van.
A lány. Szűzies megjelenés, angyali mosoly. Lételeme a másokon való segítés. Állatok veszik körül, kutya, macska kismadár, legyen mondjuk egy mentett vadlúd… stb.
A férfi (név még nincs). A városfejlesztési osztályon dolgozik. Óriási lehetőségek, nagy volumenű építkezések, kapcsán komoly korrupciós ajánlatokkal keresik meg, amiben boldogan lubickol.
Na és persze hogy találkoznak! Itt majd ki kell találnunk, hogy ne legyen klisés… de a tengerparton akarnak építeni. A srác magába száll, és most ez egyszer ellenszegül a főnökének… Na ilyenkor lesz kissé teli az elbizonytalanodási puttony, hogy ezt én meg tudom-e jól írni. Merthogy! Itt jön az igazi nehézség. Az érzéseket kell tudni majd igen-igen jól kidomborítani. A vívódásokat.
… Na, így voltam vele a kezdetekkor. Hogy jobb nem felnézni a hegyre, írom, aztán majd meglássuk.
Krisz pedig hallgat, meghallgat, megvárja, hogy az eldöntendő kérdéseket, amiket feltettem, kitaláljam. Viszont ha már megvan, és azt véleményezi, azt mindig jó irányba viszi, ragyogóan működünk :))))”
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
– Adriano, most már felbonthatod.
A fiatalember kikerülve az ugráló, táncoló kollegáit, odalépett a bárszekrényhez. Kiemelte a hatvanéves whiskyt, és teli szájjal vigyorogva odanyújtotta főnökének.
– Polgármester úr, ez a megtiszteltetés az öné.
Moreira félrevonta Adrianót, és úgy mondta:
– Ide figyelj, fiam – kezdte nagy komolyan. – Mától olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy nem véletlenül szólítottalak így. A titkáromként nemcsak a jobbkezem leszel, hanem a szemem, az eszem, az emlékezetem, és legfőképp a bizalmasom is. Nélküled ez a whisky a falnak csapódott volna, vagy a töketlen elődöd fejéhez. – A levegőbe emelve a palackot folytatta. – Szóval ne udvariaskodj itt nekem. Szaladj két pohárért. Egyúttal a többiek felé ezzel üzenetet is közvetítesz. Fel tudod ezt fogni? Csak te és én iszunk ebből. Ez a gesztus testesíti meg, hogy mit jelentesz nekem. És nekik is! Tanulják meg, hol a helyük a hierarchiában, mert tudnod kell, ha most nem vagy elég tökös, felfalnak. Ha nem csapsz oda időben, holnap már fel lesz szögezve a lenyúzott bőröd az irodám falára. Aztán letépik, és lábtörlőnek fogják használni.
Moreira odalépett közvetlen Adriano elé, megfogta a nyakszirtjét és a fülébe suttogta:
– Csak óvatosan figyeld, ahogy ünnepelnek, ugrabugrálnak, táncolnak, mintha megnyerték volna a lottó fődíját. Hidd el, egytől egyig rajtunk tartják a szemüket, és azt kérdezik maguktól, mi a büdös francot súghatok a füledbe. Ha elengedem a nyakad, felbontod az italt, és mialatt iszunk, azt akarom, hogy egyesével nézzél rá mindenkire. De ne úgy, mint aki kedvesen évődik. Látni akarom a szemedben a hatalmat, hogy érezzék, ki vagy. Érted? Hogy kivé lettél. Látni akarom a győzelem lángját a szemedben. És még egy… – mondta a másik kezével is átfogva titkára nyakát. – Ne mondd, hogy nem szóltam. Ha bármit elcseszel, és nem leszek elégedett azzal, amit most látok, akkor most ittál velem utoljára.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
