Az Íróakadémián Farkas Wellman Endre azt kérdezte tőlünk, mi is az a vers és mitől jó egy vers. A hallgatókkal közösen szedtük össze, mi is fontos, ha költészetre adjuk a fejünket.
Azt válaszoltuk, hogy fontos, hogy értsük, ami le van írva, vagy legalábbis azt higgyük, hogy értjük, és indítson meg bennünk valami érzelmet, valami gondolatfolyamot. Mire Farkas mutatott nekünk egy olyan verset, amiben szép szavakat láttunk szokatlanul összekötve. Frissnek, újítónak tűnt, de többszöri elolvasásra sem fedeztünk fel benne ezen túl értéket.
Ez nem vers – mondta Farkas.
A vers klasszikus definíciója szerint a lényeg az, hogy
többletjelentéssel bírjon.
Hogy ne csak azokat a szavakat jelentse, amiket a költő leírt, hanem azok álljanak össze egy képpé, egy szimbólummá. Ha csak tájleírást írunk, az giccs, de ha van többletjelentése, ha párhuzamot vonhatunk a táj és valami más közt, akkor az szép is lesz.
A vers képekben beszél, ebből szöveget épít.
Maga a többletjelentés jó, sőt, szükséges, de nem elégséges. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy az is kell, hogy mindez
az olvasó tapasztalatával rezonáljon.
Aki még nem volt szerelmes és nem is akart szerelmes lenni, nem fog érdeklődni a szerelmesversek iránt. Akit nem foglalkoztat a jövő vagy a béke gondolata, annak nem mond semmit A Dunánál.
A költő nem attól költő, hogy verseket ír, hanem attól, hogy hisznek neki.
Fontos tehát a nyelvezet őszintesége, ez alapozza meg a hitelességet, ez kell ahhoz, hogy a költőt az olvasó szimpatikusnak tartsa. A hiteltelen szöveg az írót is hiteltelenné teszi. Ha a versünk fikció, azon belül is koherensnek kell lennünk. Ne azért írjunk verset, mert fennköltnek szeretnénk látszani, mert publikációra hajtunk, hanem azért, mert el akarunk mondani valamit. A tartalom és a szóhasználat akár összeáll, akár nem: ez befolyásolja a hihetőséget és szerethetőséget.
A versnek kell hogy legyen rejtett morális tartalma.
A vers mindig mond, mutat vagy tanít valamit. Mindig van erkölcsisége.
A tehetség több mindenből tevődik össze.
Kell hozzá érzékenység, nyelvi intelligencia, nyelvhasználati készség, mások tapasztalatának megértése, és az, hogy a költő a világot folyamatosan újraértelmezze. Nem kell a versnek kötött formátumúnak lennie, lehet az szabadvers is, de ha szabadverset szeretünk írni, akkor is érdemes megismerkedni a kötött versformákkal és gyakorolni őket. (Iskolai tankönyvekben keresd meg a definíciókat, mert sajnos a neten sok butaságot írtak össze a témában.)
Jó verselést!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
5 hozzászólás “Mitől költő a költő?”
Szia Krisz,
Régóta olvasom honlapod tartalmát de csak most találtam rá erre az oldalra.
Nagyszerű, szinte mindenre kiterjedő tartalma lenyűgöző.
Amit hiányolok, mert úgy érzékelem (bár lehet hogy tévedek) annak tárgyalása, hogy mit tegyen a rövidebb műfajokat (versek, novellák, esszék, stb) kedvelő kezdő író, költő.
Kerestem arra információt hogy melyik könyvkiadó (ha van ilyen) foglalkozik kortárs alkotók rövidebb szépirodalmi művei (összegyűjtött versek, novellák) egy kötetben történő publikálásával. Te tudsz ajánlani olyan hagyományos kiadót amelynek profilja ez, illetve ez is? Vagy ilyen esetben csak a magánkiadás a megoldás?
Kérdéseim oka hogy van néhány olyan rövidebb alkotásom (versek és novellák) amelyek talán megütik azt a színvonalat hogy érdemesek lehetnek publikációra. De nem tudom miként kezdjek bele.
Egy másik honlapon bukkantam egy szintén kiváló bejegyzésedre, amely által aspiráns költők számára nyújtasz praktikus információt, és annak alapján úgy tűnik, hogy a legjobb megoldás az ha verseinket irodalmi folyóiratokhoz küldjük be.
Ezt tervezem tenni, és találtam is olyan folyóiratot amelynek profiljába illenének írásaim. Ugyanakkor észrevettem, hogy több esetben is előfordul hogy egy-egy publikált írással kapcsolatban, illetve új szerző bemutatásakor megjegyzik hogy a szerzőnek éppen megjelent egy kötete amelyben szerepelnek a folyóiratban közölt versek is.
Én magam is úgy gondolom, hogy adott esetben könyv formájában is kiadatnám írásaim, de nem tudom ilyenkor mi a szokásos illetve javasolt sorrend: előbb a folyóiratokhoz beküldeni az adott műveket, vagy előbb összegyűjteni és kiadatni azokat egy kötetként, könyv formájában?
Ha előbb egy folyóirathoz küldöm a műveket és az publikálja azokat, nem jelent a már publikált státuszuk akadályt később ha egy könyvkiadót is érdekelné az adott válogatás kiadása? Illetve, a fordított esetben, ha az adott művek korábban megjelentek egy könyv részeként, egy érdeklődő folyóirat nem dobja azokat vissza azzal korábban már megjelentek?
Ha egy üzenet keretein belül nincs mód minderre választ illetve javaslatokat adni, kérlek tudasd velem hol találok a fentiekre vonatkozólag praktikus információkat. Ennek hiányában, illetve amellett, kérdésem hogy mindezekre választ tudnál adni egyéni online konzultáció keretein belül, és ha igen, hogyan és milyen feltételekkel?
Előre is köszönettel:
Éva
Kedves Éva! Rövid művekkel nemigen foglalkoznak a kiadók, mert kevesebb az olvasó. Valóban inkább folyóiratoknak küldj. A megjelenés után már könyvbe lehet őket rendezni és kiadót keresni vagy kiadni, mert a folyóirat az első közlés jogáért fizet.
Kedves Krisz! Hálásan köszönöm gyors válaszod. Nagyon sokat segítettél.
Érdekelne az is, hogy szolgáltatásaid keretein belül később tudsz-e segíteni egy ilyen kötet magánkiadása, terjesztése és marketingje megszervezésében, vagy a Te profilod az ilyen könyvekre nem terjed ki.
Kedves Éva, írtam neked ma korábban e-mailt további válaszokkal, nézd meg 🙂
Köszönöm, majd onnan válaszolok 🙂