Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Mennyi érdekesség kell a könyvedbe, hogy jó legyen?

Érezted már úgy, hogy a történeted nem elég érdekes? Hogy kellene bele még valami, amitől alapjaiban izgalmasabb lesz? Talán el is kezdtél ötletelni: játszódjon Máltán, legyen benne egy örökbefogadott gyerek, jó lenne egy gyilkosság, esetleg csapjunk hozzá egy demens nagymamát, na és még valamit, talán egy izgalmas szakma, mondjuk mélyvízi búvárkodás is legyen benne. Mindez úgy, hogy az alapötleted megvan, mondjuk egy szerelmesregényről van szó, esetleg egy karácsonyi családi történetről, két királyság összecsapásáról egy fantasyben vagy egy vitorlásversenyről.
Ülsz az asztal mellett, forgatod a tollat a kezedben és azon gondolkodsz: mennyi az annyi?

Mennyi érdekesség kell a könyvedbe, hogy jó legyen?

Nos, egy biztosan. De ha mondjuk eleve vitorlásversenyként indul a sztorid, az már alapból jóval érdekesebb, mint az, hogy ez egy romantikus történet. Mert kevesen járnak vitorlásversenyre, és ha neked erről átfogó tudásod van, az akkor is átszivárog a lapokon, ha egyszer sem lép elő egy zsűritag, hogy elmagyarázza a pontos szabályokat. Tehát amikor háttérről beszélünk, ne vidd túlzásba. A világodban legyen pontosan egy olyan tényező, jellemző, ami miatt a történeted különleges, de többet (egyelőre) ne passzírozz bele.
Ha ez az egy dolog megvan, akkor ne kínozd magad azzal, hogy továbbiakat találsz ki mellé. Foglalkozz inkább az eseményekkel.

Mi minden történik ebben a világban?

A történetben is lesznek ugyanis különös elemek, váratlan fordulatok. Kivel találkozik a főhős, mi lesz rá hatással, hogyan alakul az élete, milyen titkok derülnek ki? Fontos, hogy az események közt is szerepeljen olyasmi, ami kifejezetten érdekes, mármint nem mindennapi. A vitorlásversenyes sztoriban például sem a verseny megnyerése, sem annak elvesztése nem különleges, hisz a lehetséges kimenetelek közt mind a két opció szerepel. Szintén mindennapi, ha vihar kerekedik, vagy ha az egyik vitorlás elszabadul, esetleg ellopják. Na de ha egy vitorlást nem ellopnak, hanem épp hoznak a fedélzetre valamit? 

Tehát magát a sztorit gondold át ebből a szempontból, hogy az események egymásutánisága mennyire kiszámítható, mennyire jellemző – és legyen olyasmi is, ami nem az, ami meghökkenti az olvasót, persze úgy, hogy közben hiteles marad. Mert tényleg elképzelhető, hogy valaki az egyik hajón helyez el egy aranyrudat. Véletlen? Összekevert két hajót? Elvesztette? Sok megoldás lehetséges. 

A cselekményben sem kell folyton folyvást izgalmas fordulatoknak bekövetkeznie. Nehéz eltalálni, mennyi elég, mert nyilván sokkal izgalmasabb egy regény, mint a való élet, több meglepő fordulat szerepelhet benne, mint amennyit a való életben hitelesnek fogadnánk el. Ezt már bízd az ösztöneidre. Megjelenhet a fedélzeten az aranyrúd, utána feltűnhet egy titokzatos idegen és udvarolhat e hajó tulajdonosának, ő aztán még levelet is kaphat a Közlekedési Minisztériumtól, hogy Szent András-keresztet ítéltek meg neki és jelenjen meg a fővárosban… vagy mégsem? Ez már nem fér bele a sztoridba? Lehet, hogy nem. 

Ha nehéz a döntés, vizsgáld meg azt, hány oldal telik el két különleges esemény közt. Elég ahhoz, hogy ez az érdekesség kiforrja magát, kibontsd és visszatérj a kevésbé különleges fordulatokhoz, illetve lecsillapodjon ez az új izgalom? Ha igen, akkor tulajdonképpen jöhet egy újabb meglepő esemény.

Mennyi különleges szereplő legyen a történetben?

Ha a szereplőidben van bármi izgalmas, ez is hozzáad a teljes könyv érdekességéhez. Ahogy a bevezetőben említettem az örökbefogadott gyereket és a demens nagymamát: ilyen szereplők biztosan vannak nálad is, legalább egy. A szereplők vonatkozásában is fontos, hogy ne vidd túlzásba az érdekességet. Ha minden szereplődről kiderül, hogy van valami különlegessége, az nyilván túlzás. Talán az is, ha minden második szereplődnek van valami érdekessége; két-három izgalmas személy, személyiség valószínűleg elég.

Hallgass a megérzéseidre!

Ahelyett, hogy számolgatnál, mint a suliban matekórán, hagyatkozz az írói ösztönödre. Nézd azt, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés kuriózum a történetben, gondolkodj el a sztori hitelességén, hihetőségén. Mit hisz el neked az olvasód?

Ha összeszámolod a kifejezetten izgalmas, furcsa, nem mindennapi tényezőket és találsz belőle tízet, húszat, akkor esélyes, hogy túllőttél a célon, és javaslom, hogy a próbaolvasóknál kérdezz rá, ők mit gondolnak, nem volt-e sok, hogy ez is történt meg amaz is, hogy elhitték-e neked a sztorit!

Hogy egyik cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .