Térey igazi magyar író-költő, nekünk ír és rólunk, igaz, okosan és ironikusan, sőt, cinikusan, tehát csak azoknak ajánlom, akik szeretik az okos irodalmat.
Kritikus verseket és prózát ír, legutóbbi könyve a felső tízezer miliőjében játszódik, ami, mint mondja, nem fikció, de azért tévedés ne essék: nem az ő világa. Térey felhasználja a létező alakokat, helyszíneket és valós cselekményeket, bár átalakítja őket, hogy ne legyen száz százalékos az egyezés. Éppen ezért lepődött meg, amikor a könyv megjelenését követően régi osztálytársa, mai sztárügyvéd és novellista, Kötter Tamás egyik találkozójuk alkalmával megemlítette: te, én is ismerem ám azt az embert, akiről írtál!
Téreyvel az Íróakadémián találkoztam, ahol felolvasott nekünk műveiből. Kérdezgettük is, válaszaiból szemezgetek nektek pár érdekességet, amit máshol szerintem nem olvashattatok!
Negyedikben olvastam a barátaim verseit, amíg rájöttem, hogy ilyet én is tudok írni.
A Parnasszusnál kiadott könyvem úgy nézett ki, mint egy diabetikus szakácskönyv. És zöld volt. Mármint belül. Kívül fehér. De volt olyan vers, aminek a címét átírtam. Meg a belsejét is.
Nem sok szerző nyúl bele a versébe. Fel tudom sorolni azokat, akik megteszik – sokan el is rontják.
Az fontos, hogy egy könyv olyan legyen, hogy az írónak is jó legyen írnia és az olvasó is szívesen olvassa.
Több mindenkit kérek, hogy olvassák el a kézirataimat. Az egyik kedvenc szuperolvasóm például Nádasdy Ádám (a nyelvész).
Felnőtteknek írok. Gyerekverset biztosan nem fogok. Ha lenne hozzá tehetségem, tudnék róla.
A Cure énekese, Robert Smith egy olyan példakép, mint Baudelaire: „ a bácsi, aki szomorú dolgokról énekel”.
A halott szerző az igazán jó szerző: az ő műveit már meg lehet számolni.
Ne lepődjetek meg, ha idézeteivel a Facebookon is fogtok találkozni!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
