Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Egy bátor nő külföldön – romantikus regényt szerkesztettünk

Vikinek, a harmincas miskolci lánynak romokban a magánélete és a karrierje, ezért úgy dönt, szobalányként kezd új életet Ausztriában, egy tóparti szállodában. A váratlan fordulatokban bővelkedő romantikus regény bepillantást ad a külföldi élet napos és árnyékos oldalába, a lelki megpróbáltatásokba. Hogyan juthat előre egy egyedülálló nő külföldön, hogyan képes helyt állni a nehéz időkben egyedül, távol a családtól, barátoktól? Milyen ára van a kinti jólétnek?

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Fordulatokban gazdag és inspiráló romantikus regényt szerkesztettünk egy bátor fiatal nőről, aki nem engedte lebeszélni magát az álmairól.
Tóth Andrea: Diplomás szobalány
Ez az igaz történet bátorítást és motivációt ad a mindennapok lelki nehézségei mellett mindazoknak, akik önmaguk megvalósítására törekszenek.

A közös munka

Tóth Andrea azzal keresett meg, hogy a magyaroknak szeretne írni könyvet arról, milyen is a külföldi munka. Viccesen kezdődött az együttműködésünk, ugyanis első hallásra félreértettem: azt hittem, szakmai könyvet szeretne írni. Útmutatót azoknak, akik külföldön dolgoznának, mit tegyenek és hogyan. Épp belelendültem a tartalomjegyzék összeállításának leírásába, amikor kiderült: Andi úgy szeretne tippeket adni és árnyoldalt mutatni, hogy közben történetet mesél. Nos, így indult ennek a regénynek a története. Konzultációk során beszéltük meg a történet ívét, és Andi fejezetenként küldte nekem a Diplomás szobalány kéziratát, mentori rendszerben írta meg. Visszajelzést adtam a fejezetek cselekményvezetésére, a szereplők viselkedésére, a megfogalmazásra. A szerkesztés és korrektúra után a könyv magánkiadásban jelent meg. Andi úgy döntött, a Diplomás szobalány nem kerül a boltokba, hogy az érdeklődő olvasók jó áron hozzájuthassanak!

A szerző így élte meg a közös munkát

Hihetetlen felemelő belső utazás volt! Még gyakran bele- belekukkantok az első néhány konzultációs videóba nosztalgiázni, ahol mindig támogató szavakat és lelkesítő inspirációkat kaptam Krisztől, hogy ez a könyv úgy valósuljon meg, és olyan legyen, mint ahogy három évvel ezelőtt megálmodtam.

Tóth Andrea, a Diplomás szobalány szerzője

Emlékszem, amikor a legelső fejezetet elküldtem Krisznek javításra, profiként, diplomatikusan megfogalmazta, hogy teljesen rossz, olvashatatlan, amit átküldtem. Újra kellett írnom az egész fejezetet. Összetörtem, hogy ez mégsem nekem való kihívás lesz. Aztán jött a második konzultáció, ahol olyan instrukciókat kaptam, ami mindent megváltoztatott, és még aznap, elindult: az Újratervezés. Megírtam a könyv vázlatát, megértettem, hogy a leíró részeknek és párbeszédeknek, hogyan kell szerepelniük a könyvben, hogy szórakoztató legyen. Egyszerűen, minden kivilágosodott.

Még egyszer hálás vagyok, és köszönöm a segítő, támogató beszélgetéseket, az építő jellegű kommentárokat, hogy megvalósíthattam az álmomat, mert nélkületek még mindig a lelkemben pihenne minden, de így a gondolataim más embereknek is inspirációt adhatnak a nehéz napokra, így ez a csoda végre életre kelt! Hamarosan pedig folytatódik a közös munka, jön a második könyv!

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!

Olvass bele!

Másnap Vikinek nem volt kedve kimozdulni a szomorkás, esős időben. Megörült, mikor megszólalt a telefonja és a kijelzőn egy barátnőjének a neve jelent meg.

– Képzeld, nagy újságom van! – lelkendezett Tina. – Tegnap este Péter elvitt vacsorázni, aztán kimentünk a várhoz. Most kivételesen fel lehetett menni a toronyba. Jól leizzadtam, de megérte! – A lány a levegőt kapkodta az izgalomtól. – Amikor felértünk, és én a környező hegyeket csodáltam, Péter letérdelt mögöttem, és amikor visszafordultam, megkérte a kezemet! Mit szólsz?

Viki úgy érezte, megint a körforgalomban kering, csak épp kapott még egy defektet is. Mindenki elhalad mellette és távozik valamelyik kijáraton, csak ő ácsorog ott egyhelyben, kétségbeesetten.

– Szóhoz se jutok – mondta közömbösen.

Tina egy pillanatig hallgatott, majd aggódón kérdezte:

– Mi van veled? Mi történt?

– Nem hiszem, hogy akarod most tudni.

– Te vagy a legjobb barátnőm. Nemrégen testvérré fogadtuk egymást, úgyhogy még szép, hogy szeretném tudni, mi történt a nővéremmel – válaszolta rémülten Tina.

– Te a csúcson voltál tegnap, én meg a pokolban – vetette oda Viki lemondóan.

– Úristen. Meséld el, attól megkönnyebbülsz! Vagy átmenjek hozzád?

Vikit nem kellett sokáig győzködni: kiöntötte a lelkét.

– Eső után mindig jön a napsütés – biztatta Tina a barátnőjét.

– Nálam éppen havazik – vágta oda cinikusan.

 – Csak járj nyitott szemmel, biztos kapsz egy jelet, ami megmutatja neked is a helyes irányt.

Viki sóhajtott egy nagyot.

– Rendben, igazad van. Elég a nyavalygásból. Nem adom fel! Tina, és gratulálok nektek! Tényleg örülök, hogy végre boldog vagy – mondta Viki búcsúzóul.

Késő este, amikor lement a konyhába teáért, apukája kikiabált neki a nappaliból:

– Viki, gyere gyorsan, ezt neked is látnod kell!

– Mi történt? – A lány ijedten berohant.

József a tévé előtt, a nagy fotelben ült, ölében tálca, éppen vacsoráját fogyasztotta. Bár sokat dolgozott, mindig rohanásban volt, az esti híreket sosem mulasztotta el. Az őszülő férfi mosolygós barna szeme a tévéképernyőre tapadt.

– Most mutatják, hogy amióta EU-s ország lettünk, százával mennek évente a magyarok külföldre, főleg Anglia és Ausztria az úti cél.

Viki leült a József melletti fotelba.

– Már amikor én ott voltam, rengeteg magyar dolgozott Ausztriában – mondta.

– Te is jól érezted magad, nem?

– Tudod, apu, a hotelek világában rövid idő alatt sok pénzt lehet megtakarítani, de csak akkor, ha a szálloda biztosít szállást meg étkezést. Nem is beszélve a borravalóról. De hogy ez összességében jó-e… hát, nem tudom, nagyon fárasztó meló volt.

– Ne buzdítsd már, kérlek, nem mész te sehova! – szólalt meg mögöttük Valcsi.

József hátra sem fordult, úgy folytatta.

– Az életéért ő a felelős. Még fiatal, megteheti.

– Szó sem lehet róla – tiltakozott Valcsi.

– Ha beszélnék németül vagy angolul, én biztos mennék.

– Mit szólnának az ismerősök, ha egyedül nekivágna a nagyvilágnak? – kérdezte megbotránkozva Valcsi.

– Anya! Nem ők fizetik a számláimat. Ha valaha is úgy döntök, hogy megint kimegyek, magasról teszek majd a szomszédok véleményére, abban biztos lehetsz.

A lány ezzel visszaszaladt a konyhába, felkapta a teáját és felrobogott vele a lépcsőn. Valcsi szomorúan sóhajtott, és a férjéhez fordult.

– Ez is a te hibád. Mindig csak mennétek. Apja lánya! – dohogott, de férje fel sem vette, mosolyogva nézte tovább a tévét.

***

A következő héten Viki ismét belevetette magát a munkába. Elhatározta, hogy odateszi magát és fizetésemelést fog kérni. Feri, a főnöke éppen vidéken tartózkodott, a lány egyedül volt az irodában és e-mail-t írt egy ügyfélnek, amikor csöngettek.

Bútorszállítók érkeztek: meghozták Feri irodájába az új, fekete, bőr ülőgarnitúrát.

Miután kipakoltak, az egyik férfi mosolyogva átnyújtotta Vikinek a számlát, majd sietve távoztak.

A lány rápillantott a papírra.

Belészakadt a levegő: a végösszeg közel tízszerese volt az ő egyhavi fizetésének.

– Méghogy nincs pénze a cégnek – kiáltott fel önkéntelenül. – Meg legyek türelmes és megértő… Egy frászt. Elegem van, itt és most végleg betelt a pohár! – Idegesen összegyűrte a számlát és belevágta a kukába. Átállította a telefont üzenetrögzítőre, felvette a kabátját, és feldúltan elviharzott az irodából.

Friss levegőre volt szüksége.

– Mindent megpróbáltam – motyogta. – De nem jutottam előrébb sem a magánéletben, sem a munkában.

Kedvtelenül, fásultan bandukolt a belváros sétálóutcáján, a szembejövő emberek arcát figyelve, vajon ők elégedettek-e az életükkel.

A kedvenc kávézójából kiszűrődő illat becsalogatta a lányt. Kért egy karamellás cappuccinót és egy szelet marcipántortát. Amíg az asztalnál ült, belelapozott a helyi újságba. Kikerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy egy osztrák bútorgyártó cég nyitott bemutatótermet a városban, és exkluzív, elegáns bútorokat kínál vállalatvezetőknek, menedzsereknek. Az osztrák vezető jó és szorgalmas szakembernek tartotta a magyarokat.

És ekkor bevillant, amit előző este apukája mondott.

Viki kristálytisztán látta.

Libabőrös lett.

Az ő útjelzője: Ausztria.

Visszasietett az irodába, arca derűssé, reménytelivé vált. Újból mosolygott.

– A Mercedes-program beindult – kiáltotta el magát örömében a cseresznyefás udvaron.

Ausztriát már gyermekkorában is imádta, elvarázsolta az alpesi táj szépsége. Egyetemistaként többször dolgozott téli szezonokban szobalányként, hogy visszafizesse diákhitelét.

Úgy döntött, újból megpróbálja.

 A hazai fizetésének a háromszorosát is megkeresheti. Új életet kezdhet. Az irodában kihalászta a kukából a kidobott számlát. Annak a bútorgyártó cégnek a neve állt rajta, amiről a kávézóban olvasott.

– Nemsokára én is ott leszek! – lelkendezett. Az interneten kikereste Salzburg tartományt, ahol korábban is dolgozott; jól ismerte ezt a kis ékszerdobozt, ide szívesen visszament volna. Elsősorban négycsillagos hoteleket választott. Szerkesztett a számítógépen egy táblázatot, ahová beírta a szállodák adatait, az önéletrajz kiküldésének dátumát, valamint a visszajelzéseket. Közel ötven helyre pályázott; a nap végére teljesen megnyugodott. Az utolsó levél kiküldése után elégedetten dőlt hátra székében.

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .