100 szó mindennap, hatalmas hullámként, sodró lendületként, gondolatfolyamként leírva.
Valamiről, ami ott van előttünk, amit látunk és mégsem érthetünk meg teljesen, amit tovább kell gondolnunk, amit át kell éreznünk, amin nevetünk vagy sírunk. Lehetne vers is, mert ritmusos, mert magával ragad, mert szép, mert egész. De mégis végtelen. Napi 100 szó a semmiségekről, röpke, játékos gondolatokról, és mély, ki nem mondható terhekről. Színek, hangulatok, ízek, illatok. A napi százat azért szeretjük, mert olyan, mint mi.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet. Tökéletes ajándék: szép kívül-belül. A karácsonyi bevásárláshoz is tökéletes társ: egy női kistáskában is elfér, viheted magaddal bárhová, előkaphatod bárhol!
A közös munka
Becz Dorottya százszavasait követtem az Instagramon, így tökéletesen tudtam, miről van szó, így ez a kötet volt azon ritka kéziratok egyike, melyre nem javasoltam külön lektori véleményt. Dóri kiválogatta a kedvenceit – hisz szerkesztőként jól tudja, hogy nem minden egyes írás tökéletes, amit az író megteremt -, majd elküldte őket szerkesztésre. A végleges szöveg Csepeli Veronika keze nyomát viseli!
A szerző így élte meg a közös munkát
Krisszel és Verával együttműködni, közösen dolgozni egy szövegen mindig kalandos. Jó értelemben. Az ember a lelke mélyén tudja, hogy mindketten tudásuk legjavát teszik bele az általuk szerkesztett könyvbe, hogy kedvesen és konstruktívan kommunikálnak, felhívják a figyelmet arra, hogy mitől lesz jobb a szöveg, és kiemelik azt, ami már eleve egyedi, szuper, és ezzel megsimogatják a szerző lelkét, aki úgy tekint a szövegére, mintha a saját gyermeke lenne, és nem szívesen hallja a kritikát. De Krisztől és Verától a kritika is olyan, mintha egy barát adna jótanácsot.
A következő írásommal is csak hozzájuk fordulnék. Köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk!
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Gesztenye
Püré. Tejszínhabbal. Szelíden. A barátnőm még konyakba vagy rumba, már nem emlékszem, áztatott meggyet is csempészett a rétegek közé. Édes kis semmiség, könnyen csúszik, gyorsan eltűnik, mint a legtöbb önfeledt pillanat, amit magadhoz láncolnál, de tudod, hogy nem lehet, mert csak a változás örök. És a püré. Amiből a barátnőm sose tudott annyit készíteni, hogy ne fogyjon el, és sosem kellett suvickolni a hatalmas üvegtálat, mert tisztára töröltük az ujjunkkal. A közös karácsonyi bulikon, ahol húsz ember tolongott harminc négyzetméteren. Sok. Jó. Ember. Elfértünk, megfértünk egymás mellett, minden különbségünk ellenére is. Mert ott volt a barátság. No meg a püré.
Otthonmelegítő
Képzeld el, hogy forró radiátorok helyett valami más melegíti a szobádat, amiben a napjaidat tengeted, például egy tál meleg sütőtökkrémleves, amit eléd tettek az asztalra, amikor átfázva hazaértél, egy nagy bögre fűszeres tea reggel, amikor nem akarsz kikelni a paplan alól, a csillag alakú adventi naptár minden fiókja, amit esténként óvatosan húzol ki, a tűzforró pirítós, a tiszta ruha illata, a narancsaromát lövellő párologtató, a befőttes üvegbe zárt apró, fényes csillagok, a bolyhos mamusz, a puha köntös, a csend, ami nem karcolja meg a bőrödet, a nevetés, ami betölti az üres sarkokat is. Minden jó, ami nem hideg vagy langyos.
Várni
A türelem erény, s ha jól vársz, minden megérkezik: a hóesés, az ajándék, a szeretet, a karácsony is.
De hogyan várjak jól, ha mindenki csak sürget, nyomul, rohan, piszkál?
Talán állj meg és figyelj, nézd a gomolygó felhőket, figyeld, ahogy lehűl a levegő, szinte megfagy, s nézd, már hullik a hó is. Az ajándék, a szeretet, a karácsony – egy napon érkeznek, lehet, hogy nem december huszonnegyedikén, lehet, hogy már huszonharmadikán ott vannak, de előfordulhat, hogy váratlanul toppannak be hozzád, mondjuk július közepén vagy március idusán. Vagy mindennap, esetleg minden másnap. Akkor jönnek, ha nyitva van az ajtó, és jól vártál.
Bejgli
Karácsonykor bejgli a reggeli, pont. A kávé mellé, pont. Mákos vagy diós, pont. Nem új hullámos gesztenyés vagy aszalt szilvás, pont. Klasszikus, pont. A kávé is klasszikusan langyos, pont. Karácsonykor bejgli a desszert ebéd után, pont. Bármilyen, jöhet új hullámos is, pont. Már ha valakibe még fér édesség a halászlé, a töltött káposzta, a sült kacsa és a tört krumpli után, pont. Karácsonykor bejgli az uzsonna kávéval; annyiban különbözik az uzsonna a reggelitől, hogy jöhet a rumos-diós is, egye fene, pont. Karácsonykor bejgli a vacsora, de csak azért, mert a gesztenyepüré, az almás pite és a kávés sütemény elfogyott, pont.
Tetszett a részlet? Ha szívesen olvasnád a többi százszavas írást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!