A visszatérő olvasóknak ismerős Fróna Zsófia neve. A fegyverforgató sorozatról van szó, amelynek megjelent a harmadik része! A folytatás még több rejtélyt és csavart rejt!
Fróna Zsófia: A fegyverforgató 3. – Baljós szövetségek
Megairának ezúttal a korábbiaknál sokkal súlyosabb problémával kell szembesülnie. Feleszmélni sincs ideje, és a Legfelső Tanács színe előtt találja magát. Vajon milyen ítélet vár rá?
A történések viharában nem várt társat sodor mellé a sors, a kétes szándékú démonnal köt veszélyes szövetséget. Míg a baljós alak egyre sötétebb eseményeket vonz, a lány olyan feladatot kap, mely könnyen a vesztét okozhatja.
A Fegyverek Háza veszélybe kerül…
Megaira és barátai átszelik az európai kontinenst, hogy Észak-Afrikában keressenek választ a kérdésre: kicsoda is tulajdonképpen Edward?
Mindez ki is derül, ám a válasz több problémát okoz, mint amennyit megold. És amikor Edward megtámadja a csapatot, Setannak döntenie kell.
Pontosan mennyit ér Megaira élete?
Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
A közös munka
A fegyverforgató-sorozat a végéhez közeledik! Az eredeti tervünk az volt, hogy háromkötetes lesz, amit nem tegnap beszéltünk, hanem legalább három éve. Emlékszem még az első kéziratváltozatra, amit lektoráltam, ami alapján a sorozattá alakítást javasoltam, és a mostani 3. kötet, a Baljós szövetségek által leírt részekre… A kertben olvastam az anyagot, sütött a nap, és ehhez a hangulathoz kellett is! Zsófi olvasói szerintem elhiszik nekem, hogy az a változat sokkal sötétebben írta le a cselekményt, mint a mostani.
Talán nem árulok el titkot, hogy Megaira kínzása is sokkal kegyetlenebb volt még a történet előző részében, de az a kétségbeesés, ami a főhősnőre hullott, amikor rájött, hogy a démon jutott neki, rányomta a bélyegét a releváns fejezetekre. Ahhoz a Megairához képest az olvasók egy céltudatos, magát veszni nem hagyó, cselekvő hőst kapnak, aki még a démonon is fogást talál. Nem mondom, a kifejezetten dark fantasynek is van olvasótábora, de a Baljós szövetségek olvasói szerintem így is épp elég borzongást kapnak majd! Úgyhogy itt és most szólok: én megmondtam.
Zsófi a járványhelyzet legbizonytalanabb hónapjaiban írta a regény oroszlánrészét, ráadásul a hősök éppenhogy sokat utaznak ebben a könyvben, így nem volt egyszerű dolga. Remek lett azonban a könyv, szerintem az olvasók még jobban fogják szeretni, mint az előző köteteket!
A szerző így élte meg a közös munkát
“Nagyon élveztem a közös munkát Krisszel így, a harmadik kötet kapcsán is. 2018 óta dolgozunk együtt ezen a sorozaton és nagyon szeretem minden percét. Krisz már szerintem olvassa a gondolataimat, annyira kiismert. 😀
Jó vele együtt dolgozni, mert mindent meg lehet vele beszélni és odafigyel az emberre. Ami szerintem nagyon fontos. Van, hogy nem értek egyet a változtatásaival vagy a javaslataival, de simán meg tudom beszélni vele, és ha értelmes érveim vannak, hogy mit miért szeretnék úgy, ahogy, akkor segít, hogy megfelelően be tudjam illeszteni a sztoriba. Ha pedig marhaságokat
beszélek, akkor erre is igyekszik finoman rávilágítani. 😀
Amit a legjobban szeretek benne, hogy ez nem egy sima munkakapcsolat. Bármit megoszthatok vele, mert meghallgat. Odafigyel a másikra, ami a mai világban elég ritka.
Mindegy, hogy az ember kezdő író, vagy már van tapasztalata, Krisz tuti tud neki segíteni!”
Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet!
Olvass bele!
– Te komolyan meg akarsz halni? – hallotta Tilde korholó hangját. – Ha ilyen vágyaid
vannak, szólj. Ezer örömmel segítek.
– Elég legyen, falatka. Sürgősen orvost kell találnunk.
– Az éjszaka közepén egy idegen városban? Sok sikert.
A démon felmordult.
– Te csak figyeld, hogy ne kövessenek.
Megaira érezte, ahogy ismét elindulnak. Nem tudta, mennyit gyalogoltak. Éveknek tűnt, aztán Tilde megszólalt.
– Gyertek, találtam egy helyet – morogta.
– Hát – szólalt meg a démon egyszer csak –, most ez is megteszi.
Megaira kinyitotta a szemét és erőtlenül felnevetett. Az épületben fény derengett, a bejárati ajtó azonban zárva volt.
– Törd be – szólt rá a démon Tildére.
– Mit meg nem teszek érted, nyomikám – morgott a lány, majd bárdjával az üvegajtóra
csapott.
A démon egyenesen a fény irányába sietett. Az egyik vizsgálóban egy negyvenes férfi
döbbenten pislogott rájuk. A démon lerakta Megairát a vizsgálóasztalra.
– Lássa el! – rivallt a férfira.
A doki riadtan simult a falnak.
– Kik maguk? – kérdezte. Tekintete egy pillanatra elidőzött Tildén, és mintha elkomorult
volna. Szemügyre vette a félájult Megairát, majd ismét a démonra fókuszált.
– Én leszek a legrosszabb rémálma, ha nem látja sürgősen el a lányt! – vicsorgott a démon.
– De – hebegett a férfi –, de én állatorvos vagyok!
– Örüljön neki, hogy ez a páciens beszél. Tud sebet varrni?
– Igen – bólintott bizonytalanul a férfi.
– Kiváló. Varrja össze!
Megaira próbálta jobban szemügyre venni az orvost. Arca egy részét és teljes jobb kezét
csúnya égési hegek fedték, ujjai természetellenesen görbültek. Bizonyára tűz roncsolta össze az ízületeit.
Az egyik szekrényhez sietett, és gézlapokat meg sebfertőtlenítőt pakolt egy tálcára.
Miután szemrevételezte Megaira sebét, a lányra nézett.
– Mi okozta?
– Vau – motyogta Megaira, és halvány mosolyt erőltetett magára.
– Viccelődsz. Ez jó jel. De nagyon sok vért vesztettél. Vérre van szükséged.
Megaira felszisszent, amint a fertőtlenítő a sebéhez ért.
– Máshol kell befejeznünk – rontott be a szobába Tilde, aki időközben kiment a folyosóra. – Jönnek.
– A szentség lova húzza őket a… – szitkozódott a démon.
Megaira ülő helyzetbe tornázta magát.
– Ne! – szólt rá az orvos. – Ilyen állapotban nem kéne mozognod.
– Van másik kijárat? – kérdezte az intéssel nem törődve, de a szavak nehezen hagyták el a
száját.
– Van – bólintott a férfi.
A démon feléjük fordult.
– Vigye ki a lányt. Én addig feltartom őket. De ha meghal, akkor maga lesz a következő.
Világos?
– Igen.
Megaira az orvosra támaszkodva csoszogott arra, amerre a férfi vezette. A szobából egy
másik, szűkebb folyosóra mentek ki. A lámpákat már leoltották, de a férfi láthatóan jól ismerte a járást.
– Így csak még több vért fogsz veszteni – aggodalmaskodott.
– Ha ott maradtam volna, akkor megölnek.
– Ki vagy te? Kik üldöznek? És ki az a rémisztő fickó veled?
– Nem mondhatom el. Csak vigyen ki, kérem!
A folyosó finoman leejtett. A végén hasonló üvegezett ajtóhoz értek, mint amilyet Tilde
betört. Közvetlenül az utcára nyílt.
– Tudok egy helyet, ahol elláthatlak. Nem olyan steril, mint egy kórház, de ugye jól sejtem,
hogy oda nem akarsz menni?
– Jól. Nincs kórház.
Az orvos már beültette Megairát az autójába, amikor a démon megjelent Tildével az oldalán.
– Azért ne rabolja el! – fortyogott.
Megaira halványan elmosolyodott.
– Szálljanak be – mondta az orvos, és beült a volán mögé.
– Leráztuk őket? – motyogta Megaira, amikor már úton voltak.
– Így is lehet fogalmazni – bukott ki Tildéből. – Soha nem fogok ujjat húzni egy démonnal
sem.
– Démon? – döbbent meg az orvos, közben bekanyarodott egy kisebb utcába.
Kétszintes luxusház előtt parkolt le.
– De jól megy az állatorvosoknak! – jegyezte meg a démon.
– Hozza utánam! – mutatott Megairára a doki, és már igyekezett is a bejárat felé.
A nappaliban sebtében felcsavarta a szőnyeget.
– Az emeleten van egy fürdő – szólt a démonnak. – Mossa át a lány sebét, aztán hozza ide.
A démon biccentett, és elindult az üveglépcső felé. Tilde mellett elhaladva megszólalt.
– Tartsd rajta a szemed, partifalat.
Tilde halvány mosolyra húzta a száját és a dokira pillantott.
A modern fürdő rideg csempéitől Megaira csak még jobban fázott. A démon lefektette a
padlóra, majd lehúzta az egyenruha zipzárját.
– Ne! – nyöszörgött Megaira.
– El kell, hogy szomorítsalak, husi, de nem tudsz újat mutatni nekem – közölte a démon,
Megaira legnagyobb meglepetésére már-már kedves hangon.
– Ezt hogy érted?
A démon kibújtatta a lány kezét a ruha hosszú ujjából.
– Attól, hogy Setan elzár magában, még nem vagyok vak. Mindent látok, hallok, amit ő is –
kezdte komoly hangon, majd elvigyorodott. – Lenyűgözően hajlékony vagy.
Megaira egészen biztos volt benne, ha elég vér lenne a testében, akkor most az összes az
arcába tódulna. Elfordította a fejét.
Miután a ruha lekerült róla, a démon beemelte a fürdőkádba és a zuhanyrózsával gyenge
sugárban kellemesen meleg vizet eresztett rá. Finoman lemosta a poros, koszos vért Megaira
testéről, ügyelve rá, hogy karmaival ne ejtsen több sebet a lány bőrén.
Amikor az orvos elé fektette a nappaliban, Megaira már eszméletlen volt.
A doki a nyakára szorította az ujját.
– Nagyon gyenge. Vérre van szüksége.
– Rendben, doki, szerzek – szólalt meg a démon, és már indult volna, de az orvos
megállította.
– Ez nem így működik. Nem jó akármilyen vér.
Finoman pofozgatni kezdte Megairát. A lány résnyire nyitotta a szemét.
– Kedvesem, mi a vércsoportod?
Megaira kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang.
– Gyerünk, husi, mondd már meg! – sürgette a démon.
Az orvos egészen közel hajolt a lány szájához.
– Nulla… negatív – lehelte Megaira.
– Remek! – szentségelt az orvos, miután felemelkedett. – A nulla negatívok kizárólag
ugyanilyen vércsoporttól kaphatnak vért. Más nem jó.
– Meglesz, doki, csak tartsa életben! – förmedt rá a démon, és már ki is viharzott a házból.
Az orvos szárazra törölte a seb körül a bőrt, fertőtlenítette, és elkezdte a varrást.
– Szerencsére nem olyan mély – mormolta. – Szerveket nem ért.
Tilde föléjük magasodva állt és figyelt, majd elővette a telefonját.
– Ha nem bánja, elintéznék egy hívást.
– Csak nyugodtan – hadarta a férfi rá sem pillantva.
Tilde tett pár lépést a fal felé.
– Szia – szólalt meg. – Persze, hogy jól vagyok, ne idegesíts. Nem ezért hívlak.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva tudod megrendelni a könyvet!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
