Amikor azt kérdezitek tőlem: hogyan írjak jó történetet? vagy hogyan írjak lebilincselő szakkönyvet?, mostanában rendre ez a tanács jut eszembe:
Írj egyszerűen!
És nem is olyan egyszerű megmagyarázni, mit értek ezen. Ugyanis nem arról van szó, hogy használd a legegyszerűbb szavakat, hogy csak a gyakori szavakkal fogalmazz. Dehogyis! Nyilván rettentő unalmas lenne, ha úgy fogalmaznál:
Éva felállt a székről. Jóska felöltözött. Piroska néni elindult a boltba.
Nem erre gondolok. Ezek klisés, semmitmondó mondatok, részletek és hangulat nélkül, semmi érzelmi töltöttségük nincs. Sokkal érdekesebb mindezt emígy megfogalmazni:
Éva lesimította a szoknyáját, ahogy ültéből felemelkedett.
Jóska végigsimított az ezüstszínű nyakkendőn, amit legutóbb édesapja temetésén viselt.
Piroska néni szitkozódva kereste a kapukulcsot.
Akkor mit jelent az egyszerű fogalmazás?
Azt, hogy hajlamosak vagyunk körülményesen leírni olyan dolgokat, melyek valójában rém egyszerűek. Hadd mutassak erre néhány példát ügyfeleim kézirataiból:
„a táska, ami piros volt”
Ehelyett sokkal egyszerűbb azt írni, hogy:
„a piros táska.”
Ugyanez személlyel is megtörtént már:
„mondta a fiú, akit Jake-nek hívtak.”
Itt az író inkább ezt szerette volna mondani:
„mondta Jake.”
ÍRJ KÖNYVET ARRÓL, AMIHEZ ÉRTESZ! – A szakmai, üzleti, ismeretterjesztő könyv írásáról és kiadásáról szóló kiadványom már rendelhető! Kattints ide!
Ha szeretsz vitatkozni velem, akkor keresgélhetsz példákat arra, hogy ezek a megfogalmazások igenis helyesek lehetnek bizonyos helyzetekben, de ha találsz is ilyet, akkor az lesz a kivétel. A magyar nyelv különösen nem szíveli ugyanis az alárendelő mellékmondatokat (erről itt írtam korábban), tehát nemcsak a körülményeskedésről van szó, hanem mondattanunk kultúrájáról is.
Mutatok még egyszerűbb példát:
„a zöld színű fotel”
Ehelyett egyszerűbb:
„a zöld fotel.”
Vagy nézd ezt:
„Olyan hatást keltett, mintha terjedelmes lenne.”
Akkor az terjedelmes volt, nem? Ez a példa eszembe juttatja azt a cikket, amit a szinte/mindig/gyakorlatilag töltelékszavakról írtam, olvasd el azt is!
A másik fajta egyszerűsítés, amikor szóismétlésnek ható kifejezéseket rövidítünk le. Mindenképpen egyszerűsítsd ezeket a típusú mondatokat:
Andrew gyorsan odasietett.
Szerintem nem lehet lassan sietni – a sietés definíciójában már eleve benne van, hogy gyorsan cselekszünk.
Ennél gyakoribb eset:
Tenyerével kisimította a gyűrődéseket.
Sokszor írtok le ehhez hasonló kifejezéseket: kezével megérintette, kezével odanyúlt. Amikor nincsen jelentősége, hogy mondjuk a mutatóujját érinti valaki egy bizonyos pontra (például beléptetőkapu paneljéhez), akkor ezt ne írd le. Ugyanis ezt alapból beleértjük a mondatba.
Ugyanilyen felesleges halmozás:
A spanyol srác egyre csak pásztázta tekintetével Emmát.
A pásztázás szót eleve arra használjuk, amikor valaki végigtekint valamin. Mondjuk inkább tájon, nem egy lányon, de a lényeg, hogy ezt a szót is ismerjük, nem kell magyarázgatni, hogy a tekintetével cselekedte ezt. Ennél már csak az lenne feleslegesebb, ha azt olvasnánk: szemével ránézett vagy fülével hallgatózott vagy lábával lépett.
Ha te is találkoztál feleslegesen bonyolult kifejezéssel egy könyvben, kommentben várom!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
