Felmerült már kérdésként, írhatunk-e létező személyről könyvet. Erről a témáról írtam itt, illetve ebben a cikkben azt meséltem el, hogyan ütötte meg a bokáját egy író, amikor a magyar törvényeket nem vette figyelembe.
A mai téma ennél bonyolultabb.
Te beleírod a gyermekedet a történetedbe?
A saját gyerekeinkkel azért más a helyzet, mert mi magunk vagyunk azok, akik felléphetünk az érdekükben, ha látjuk, hogy visszaéltek a jogaikkal.
De mi van, ha nem veszem észre, hogy visszaéltem a jogával?
Így döntsd el, megírhatod-e a gyereket a sztoriban!
Nézz rá objektíven a helyzetre.
- Hogyan ábrázolod a gyermeket?
- Mennyire mindennapi a szituáció vagy mennyire kínos?
- Ha kicseréled a gyermek nevét a sajátodéra, és végiggondolod, hogy ez a szöveg megjelenik a neten, elfogadhatónak találod?
- Ha a gyerek felnő, tetszeni fog neki ez a szöveg? Egyetértene vele, hogy mindezt publikáltad róla?
Ne írd le a gyermekeddel kapcsolatos megtörtént eseményeket, illetve ne használd a nevét olyan történetben, ahol:
- a gyermek buta, vagy rossz színben tűnik fel bármilyen szempont szerint,
- kínos a szituáció, például a gyermek bilire szoktatásáról, ágybavizeléséről szól,
- lelki vagy fizikai problémákat ír le részletesen,
- kínos részletességgel számol be a mindennapokról, nyitott könyvvé teszi a gyermek életét.
Mit tegyünk, ha a saját gyermekünkről szeretnénk írni?
Ha a történetedben fontos a gyermeknevelés, és a gyermek a fenti szituációkban megjelenik, de te ennek ellenére szeretnéd ezeket bemutatni – mondjuk mert éppen az ágybavizelésről írsz szakmai könyvet, akkor az a megoldás, hogy a saját gyermeked helyett fiktív személyt írj a történetbe.
Nem elég fiktív, ha csak a nevét változtatod meg. Legyen a kisfiú inkább kislány, a nyolcéves helyett jobb a hatéves, a szőke helyett a barna. Ha jól kijön a társaival az iskolában, akkor a könyvedben legyen olyan gyerek, aki nehezen barátkozik. Ha minden lehetséges vonást megváltoztatsz, máris nem a saját gyerkőcöd lesz!
Törvényi háttér
A Gytv. alapján a gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, hogy véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék, hogy az őt érintő ügyekben az e törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen, és hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen.
A Ptk. szabályai szerint abban az esetben, amikor a szülő érdekellentét miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel. Tehát amikor a szülő nem tesz eleget a gyermek kérésének, és továbbra is ír róla, a korábbi tartalmakat nem távolítja el, akkor a gyermek polgári pert indíthat a szülő ellen. Ekkor értelemszerűen érdekellentét áll fenn a gyermek és a szülő között, tehát a szülő nem képviselheti a gyermeket a per során, részére eseti gyámot szükséges kirendelni. Ez az út azonban továbbra sem megoldás, akkor, ha nagyon fiatal gyermekről van szó, illetve elképzelhető az is, hogy a gyermek nem mer szólni a szülőnek, pláne nem beperelni őt. Ilyen esetekben segíthet egy józanabb gondolkodású (felnőtt) rokon, aki felveheti a kapcsolatot a megfelelő szakemberekkel (ügyvédekkel, gyámhatósági tisztviselőkkel). A Ptk. kötelmi jogviszonyaira vonatkozó szabályozások alapján az általános elévülési idő 5 év. Az elévülési idő a magatartás megszűntétől kezdődik. A magyar joggyakorlat még nem fejlődött ki ezen a területen, így a jelenlegi szabályok értelmében a gyermeknek 5 év áll rendelkezésére a per megindítására, attól az időponttól fogva, hogy a szülő felhagyott a gyermek szerepeltetésével.
Az MPRSZ oldalán találsz erről a témáról egy bővebb beszámolót.
Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!
