Krisz Nadasi writes – Az írás a szenvedélyem. És az, hogy Te is legyél író!

Egyiptomi témájú kalandregényt szerkesztettem

Fiatal egyiptológusok utaznak az izgalmakkal és rejtélyekkel teli Egyiptomba. Kalandjuk során újabb és újabb titkokra derül fény – nemcsak a jelenben, hanem az ókorban is!

Buótyik Dorina – III. Amenemhat rejtélye

Egy ​fáraó.
Három fiatal egyiptológus.
Egy idős kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.
Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát. Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.
Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.

Ha felkeltette az érdeklődésed, itt tudod megrendelni!

Lektorálás és mentori rendszer

Buótyik Dorina és a III. Amenemhat rejtélye

Dorina kéziratának első verziója teljesen más volt, mint az a könyv, amit ma a kezünkben tartunk. Például nem két egyiptológus utazott Kairóba az ottani Múzeum hívására, hanem hat barát. Az alapötlet izgalmas volt, de a cselekmény kissé esetleges, és a fogalmazásban olyan tipikus jellemzőket láttam, melyek gyakorlással fejleszthetőek. Megkérdeztem Dorinát, mit szólna a mentori rendszerhez – azaz ahhoz, hogy megbeszéljük a cselekményt, az írástechnikát, és nyújtson be néhány oldalt csupán, azon gyakoroljuk, fejlesszük a fogalmazást. Dorina sokat gondolkodott az ötleten, de osztott-szorzott, végül úgy döntött, belevág.

A végeredmény magáért beszél: megérte a sok fájlküldés, az írásgyakorlatok, hiszen Dorina nemcsak hogy kiadott íróvá vált, hanem a Book24-nél a megjelenés dátumára #2 bestseller lett könyve az előrendelési listán!

Dorina lelkesedése nem mindennapi. Látogatja az egyiptológia szabadegyetemét és az egyetem tanulmányútja keretében ellátogatott a regényei helyszínére is. Külön érdekesség, hogy a regény írásának véghajrájában az én életem is úgy alakult, hogy nyaralásom alatt egyszer csak ott találtam magam a regény legfőbb konfliktusának helyén: Oxfordban őrzik ugyanis a Szobek-templom maradványait.

A valódi Szobek-szentély Krokodilopoliszból, Oxfordban látható (Nádasi Krisz)

A szerző így élte meg a közös munkát:

Buótyik Dorina

„Én kezdő író vagyok. Korábban nem gyakoroltam az írást, így Krisz rengeteg tanáccsal és írástechnikai tippel látott el engem, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon jó vele a munka. Az a legjobb benne, hogy nem akarja megváltoztatni a stílusomat, teljesen ráérez egy adott könyvre, és így nagyon sokat segít. Elárulom azt is, hogy már a második könyvön dolgozunk, Gracie-ék kalandja folytatódik majd.
Nagyon köszönöm az eddigi munkáit, mindenkinek csak ajánlani tudom! „

Ha téged is érdekel a lektori véleményezés, szerkesztés, itt olvashatsz róla többet! A mentori rendszerről ez a cikk beszél, illetve itt találsz interjút egy másik mentoráltammal!

Olvass bele!

Oszlopcsarnok – ilyen helyeken játszódik Buótyik Dorina első könyve, a III. Amenemhat rejtélye

A maradványok még mindig nem voltak sehol.
Gracie Simpson már a körmét rágta idegességében: ez lett volna a British Museum első tárlata az évben, és Gracie asszisztense, Louis késett. Vagy elveszett. Vagy elütötte egy emeletes busz?
– Mennyi időbe telik idehozni egy leletet a raktárból? – panaszolta Gracie a telefonba, mikor Louis végre felvette.
– Már itt vagyok! – hallatszott a fiú vidám hangja a készülékből.
– Elhoztad a dobozt, amit kértem?
– Igen, igen… a B2-es polcról a B29-es sorszám. Ez lesz az?
– Helyes, siess, egy óra múlva kezdünk, addigra mindennek…
– …rendben kell lennie, tudom, Gracie! – fejezte be a fiú a mondatot.
Öt perccel később be is robbant Gracie irodájába, hosszú, majdnem vállig érő szőke haja vidáman röpködött körülötte. Nagy mosollyal az arcán tette le a jó két cipősdoboznyi csomagot az íróasztalra.
Gracie levette a doboz tetejét.
Döbbent arccal nézett Louisra.
– Ezek itt nem Hotepszehemui maradványai!
Louis megvakarta a fejét.
– Ez hogy lehet? – kérdezte.
– Ezt neked kellene tudnod!
Gracie körbeforgatta a dobozt, és több percnyi vizsgálódás után talált rajta egy ceruzás feljegyzést.
– Rossz címkét ragasztottál a dobozra – jajdult fel. – Ez itt Tanutamon fáraó a Késői korból.
– Késői kor? Amikor azok a núbiaiak uralkodtak?
– Igen, meg a perzsák és a makedónok – nyögte Gracie és tenyerével eltakarta az arcát.

– Nekünk pedig a korai időszakból, a második dinasztiából kell. Emlékszem! – vágta rá Louis, és máris hívta a haverját a raktárban, aztán elrohant. Tíz perccel később a megfelelő csomaggal érkezett vissza.
– Hihetetlen, hogy mindent elrontasz, aztán meg mindent helyrehozol – morogta Gracie, miközben gondosan elhelyezte a csontmaradványokat a kiállítás egyik vitrinjében.
– Az utolsó darab is a helyén van! ­– vigyorodott el Louis. – Izgulsz a beszéded miatt?
– Nem – hazudta Gracie, és zsebrevágta a kezét.
A mikrofonhoz lépett, amely mögött már ott állt a múzeum igazgatója, az önkormányzat kulturális attaséja és egy rakás más fontos ember. Megköszörülte a torkát.
– Kezdhetünk?
Az igazgató – egy húsos tokájú, de vékony, magas férfi – biccentett, majd lezárta beszélgetését az attaséval és megragadta a mikrofonállványt. Olyan röviden vezette fel a kiállítást, hogy Gracie egy pillanatig nem talált szavakat, hogy máris ő következik. Ha a tekintete nem akad össze Louiséval, aki biztatóan integet neki, talán a megnyitó végéig ott állt volna, meredten bámulva a szemben lévő falat díszítő Anubisz-grafikát.
– Ööö… A főbejáraton belépve az első tematikával ismerkedhettek meg a látogatók, mégpedig az egyiptomi istenekkel – kezdte kissé dadogva. – Megismerkedhetnek az ókori szertartásokkal és azok eszközeivel, a terem végében interaktív táblán látják a templomokat. Olyan eszközöket láthatnak, amelyeket… – Gracie szép lassan belejött, és sikerén felbuzdulva az is eszébe jutott, hogy elmosolyodjon. Louis felmutatta neki a hüvelykujját, mire a lány egy pillanatra zavarba jött. Beletúrt hosszú sötétszőke hajába, egy tincset a füle mögé illesztett, majd eszébe jutott, hogy ez nem áll neki igazán jól, és kivette. Zavarában megigazította a szemüvegét. Folytatta a tárlatbemutatást, és maga is meglepődött, mikor mondókája végére ért.
A közönség hosszan tapsolt.
Az igazgató útjukra bocsátotta a látogatókat, szemléljék meg a tárlatot, majd rögtön Gracie-hez fordult, hogy gratuláljon neki. Még el sem kezdte a lány erényeinek méltatását, amikor David McCartney jelent meg mellettük. A lány meg volt róla győződve, hogy a nagyszájú, ám sajnos igen jóképű riporter az igazgatóval akar beszélni, ám a férfi Gracie felé fordulva állt meg.
– Jöttem megcsodálni ezt a remek kiállítást! Gratulálok! Nem semmi ez az egész!

Buótyik Dorina – III. Amenemhat rejtélye 

Gracie óvatosan megköszönte.
– Nos, volt egy lelet, ami csak az utolsó pillanatban került a helyére…
– Ne is mondd! – nevette el magát a férfi, megvillantva tökéletes fogsorát. – Lefogadom, hogy az a kétbalkezes barom Louis cseszett el valamit!
– David! – csattant fel Gracie. – Ne mondj ilyet! Rendes srác és igyekszik! Persze…
Ekkor Gracie lábai közé dörgölőzött egy kis termetű, sötétkék macska, és kíváncsian meglengette a farkát. Gracie kissé megijedt, és ahogy megmozdult, majdnem a macskára lépett. 
– Mindig ezt csinálja – jelentette ki Gracie –, nem lehet rosszat mondani Louisról!
A lány a macska felé hajolt és ezt mondta:
– Idefigyelj, Oscar, jobb lenne, ha türtőztetnéd magad! Sipirc innen!
A macska megmozdította a fejét, mintha intene a lánynak, majd elegánsan odébb ballagott egy kisajtóhoz a sarokban, majd a mancsaival kinyitotta a kilincset.
– Mindjárt dobok egy hátast! – hüledezett David.
– Ügyes, mi?
– Az, sajnos…
– Miért sajnos? – kérdezte a lány.
– Azt reméltem, be tudsz protezsálni… Kéne nekem valami munka.
– Mi? Hol? Te riporter vagy, én meg egyiptológus.
– Á, kirúgtak. És tudod az eredeti diplomám történész, és láttam itt egy álláshirdetést, de mindegy is. Hülye ötlet volt, felejtsd el!
Gracie megragadta David karját.
– Mi történt?
A férfi vállat vont.
– Jó, hát ami a szívemen, az a számon. Roppant őszinte vagyok az emberekkel.
–  Tudom, nem is te lennél – sóhajtott a lány, és kikérdezte Davidet, pontosan mi is történt.
Zárásig beszélgettek. Gracie nem is értette, hogyan történhetett ez; korábban nem gondolta, hogy ők ketten barátok lennének, vagy akár csak jól kijönnének egymással. Akárhányszor összefutottak különböző rendezvényeken, David mindig leszólt valamit, ami Gracie-nek fontos volt.
– És mikor történt ez az egész? – kérdezte a lány, ahogy a buszmegálló felé indultak.
– Már egy hete – grimaszolt a férfi. – Ami azt illeti, nagy mérgemben vettem egy repülőjegyet Kairóba, holnap utazom is. Sosem volt alkalmam még megnézni a piramisokat, pedig annyira vágyom rá…
– Nahát! Pár nap múlva én is kiutazom. Talán majd látjuk egymást!
– Talán – mosolygott David, aztán intett és a nyakába szedte a lábát, mert a házak között megjelent a busza.

Ha a történet felkeltette az érdeklődésed, itt tudod megrendelni!

Hogy egy cikkemről se maradj le, iratkozz fel a hírlevelemre!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .