Jánoki-Kis Viktóriát talán nem kell bemutatnom. Napjaink egyik legsikeresebb novellistája, építészmérnökként hat évig dolgozott a szakmájában, majd szabadúszó újságíró lett. 2019-től jelennek meg novellái irodalmi folyóiratokban – én is azóta ismerem. 2021-ben elnyerte a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat. 2022-ben a Petőfi Kulturális Ügynökség beválogatta a KMI 12 program szerzői közé.
Két önálló kötetének kiadásáról kérdeztem. Készíts be magadnak egy pohár vizet vagy bögre teát, mert e hosszú interjúban rengeteg kulisszatitkot megosztott velem!
A Magyar Napló Kiadónál 2024-ben megjelent a regényed, előtte pedig 2021-ben a novellásköteted. Mi volt az első lépés, ami efelé vezetett?
Mindenképpen az, amikor irodalmi lapot kerestem az egyik novellámnak, a Tartozásnak. Akkoriban kezdtem el publikálni, és azon gondolkodtam, hogy ez a hangulatú novella ezzel a mondanivalóval vajon melyik lapnak tetszene. A Magyar Napló egy konzervatív szemléletű kiadó és folyóirat, kedveli az olyan témájú írásokat, amik a vidéki életet valamiképp bemutatják.
A folyóirat honlapján megnéztem, ki a prózaszerkesztő, mi az e-mail-címe, és írtam neki. Bemutatkoztam, hogy ez meg ez vagyok Tiszaföldvárról, és ezt a novellát szeretném a figyelmükbe ajánlani. Ha érdemesnek találják rá, akkor örömmel közölném a lapban. Teljesen ismeretlenül írtam, és nem sokkal később válaszolt is Bíró Gergely, hogy tetszik neki az írás, és szeretnék megjelentetni. Tulajdonképpen csak három helyen javasolt változtatást. Azért az érdekes, és egy kicsit sorsszerű, hogy neki a fél családja tiszaföldvári, így rögtön volt közös nevezőnk. Elmondta, hogy a novella világa olyan, amelyet kedvel. Meg is jelent 2020 környékén.
Jó, és ebből hogy lett novelláskötet?
Gergely érdeklődött úgy három hónappal később, hogy vannak-e egyéb írásaim, mert szívesen elolvasná. Mondtam, hogy hát még van hat. Bekérte őket. Mindet elolvasta, és azt mondta, az első kötetemet szívesen megjelentetnék. Én pedig nyilván nagyon örültem!
És hogy nézett ki a munka?
A meglévő novelláimból még csak egy füzetecske jött volna össze. Mindenképp írnom kellett még, hogy egy jó formájú kötet legyen belőle, aminek van súlya, vastagsága, és az emberek szívesen kézbe veszik. Nagy nyomás volt rajtam, azt éreztem, hogy innentől a többi novellát is nagyon jól kell megírni. Én mindig úgy voltam vele, hogy akkor elég jó egy novella, hogyha megjelenik egy színvonalas irodalmi lapban. Úgyhogy minden újonnan megírt novellámat azonnal elküldtem egy folyóiratnak. Aztán összegyűlt tizenkettő, nagyjából háromszázezer leütés, és akkor lezártuk a kéziratot.
Előtte hova küldtél novellát? Tehát mielőtt a Magyar Naplót megkerested?
Először a Vigiliában jelentem meg, aztán a Hévízben, és talán harmadjára küldtem az Esőnek. Volt egy történetem, ami Szolnokon játszódott. Jenei Gyula azt írta vissza, hogy nagyon tetszik neki, teli van életanyaggal, nagyon valóságos az egész, egyetlenegy dolgot kér: hogy minden Szolnokra utaló részletet vegyek ki, és a város, ahol játszódik, ne legyen azonosítható. Ez nagyon vicces volt… De természetesen átírtam. Egyébként ezt a hosszú novellát, ami 30.000 leütés fölött volt, lehozták ennyi változtatással.
Később küldtem még novellákat a Helyőrségbe, a győri Műhelybe, de a legtöbb prózám az Esőben jelent meg. Ennek azért van ahhoz is köze, hogy én Szolnok megyei vagyok, és az Eső egyik kimondott célja a helyi írók támogatása. Megvan ott a biztonságérzetem, Gyula kezdettől fogva bátorítóan válaszolt a leveleimre, és ha elkészült egy új írásom, nem sokat gondolkoztam, hanem küldtem egyből neki. Főleg, mivel nem dolgozom valami gyorsan, és az Eső negyedévente jelenik meg. Volt, amit visszaadott, volt, amit újra kellett írni. Összességében a novelláskötetem tizenkét írásából hat az Esőben jelent meg.
Minden írónak azt tanácsolom, folyóiratnak küldjenek, elsősorban a szülővárosuk vonzáskörzetében. A legtöbb szerkesztő tudomásom szerint igyekszik foglalkozni a helyi szerzőkkel.
Összejött tehát a háromszázezer leütés. Mi következett?
A Magyar Napló alapvetően NKA pályázati támogatásokból jelenteti meg a köteteket. Először át kell jutni a szerkesztői szűrőn, hogy a kéziratot beválogassák azok közé, amelyeket ki akarnak adni, és utána pályáznak a támogatásra.
Ilyenkor a szerzőnek el kell készítenie a szakmai önéletrajzát, le kell tisztáznia a kéziratot, és meg kell írnia a kötet szinopszisát. A kiadó ezt átnézés után benyújtja az NKA-nak. Az elbírálás elég hosszú folyamat, viszont utána már viszonylag gyorsan mennek a dolgok. Nagy örömhír volt mindkét kötetnél, amikor értesültem a pozitív elbírálásról.
A Naplónál előszeretettel jelentetik meg az új köteteket az Ünnepi Könyvhétre vagy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. A novelláskötetem megjelenésének évében, 2021-ben szeptember elején volt a Könyvhét, ezt céloztuk meg. Túl sok dolgunk magával a kézirattal nem volt, ki kellett találni a novellák sorrendjét, és kellett egy jó cím.
Hogyan lett a kötetnek címe?
Ez számomra egy nagyon hosszadalmas és nehéz ügy volt. Sehogy sem találtam rá a megfelelő címre. Végül Gergely kiválasztott egy mondatot a Piros csík című novellából, és az nagyon tetszett nekem: Átlépsz velem a víz fölött. Lírai, ugyanakkor kifejezi, hogy szinte minden történetben két szereplő valahogy átsegíti egymást életük mélypontján. Szerettem volna, hogy ez a segítségszimbólum benne legyen a címben.
Akkor jöhetett a borítótervezés?
Igen, de az hamar ment. Leültünk hárman a grafikussal, és megbeszéltük, ki mire gondol. És gyorsan eljutottunk addig a verzióig, ami mindenkinek tetszett. A nyomda már egy kicsit kritikusabb pont volt. Ebben az időszakban, Könyvhét előtt nagyon sok a munkájuk, és mondták, hogy a teljes példányszámot nem tudják időre leszállítani. Kikönyörögtük, hogy legyen meg ötven példány az első hétre, és ötven a másodikra, mert le voltak szervezve a könyvbemutatók egymás után, és az érdeklődés mindig a megjelenés körül a legnagyobb.
A Magyar Napló sikerlistáját abszolút vezetted.
Hű, én nem is szoktam ezt figyelni… de télen nekem ítélték ezzel a kötettel Az Év Legsikeresebb Szerzője díjat. A megjelenés évében mind a két kötetből a legtöbb fogyott a kiadónál.
Később megjelent a regényed is. Melyik fogy jobban?
Teljesen alá tudom támasztani, hogy a regényre nagyobb a kereslet, de az első kötetnek megvan az a különlegessége, hogy először jelenik meg valami tőled, és nagyon kíváncsiak rá az emberek. Én építészként dolgoztam, sokakat meglepett, hogy hirtelen lett egy kötetem.
A regénnyel kapcsolatban inkább azt éreztem, hogy az elvárások magasabbak. Fogyásban nagyjából ugyanazon a pályán van a regény, mint a novelláskötet volt, de azért ehhez hozzátartozik, hogy nagyon sok helyre megyek. Ahová csak hívnak. És én is szervezek alkalmakat. A Magyar Napló sok könyves eseményre elhív, a Győri Könyvszalon például mindig nagy élmény.
A kritikusok viszont érzésem szerint szigorúbbak a regénnyel, mint az első kötetemmel. Az osztatlan sikert aratott, talán csak egyetlen rosszízű kritika jelent meg róla. Most meg a nagyon jó kritikák mellett több bírálatot is kaptam, elsősorban tartalmi szempontból, mondván a zárásban túl sok a pozitív momentum.
Hát, az olvasóknak viszont a happy endre van igényük! Hanem a kötet áráról akartalak még kérdezni. Ez hogyan alakult ki? Mennyi közöd volt hozzá, megkérdeztek-e?
Ezt abszolút a kiadó döntötte el. A második nyilván egy kicsit drágább, hiszen később jelent meg, dolgozik az infláció. De a kiadó oldalán mindig jellemzően 10-20%-kal olcsóbban lehet vásárolni.
Neked is?
Én bizományos rendszerben tudok féláron kérni köteteket, és ezeket viszem azokra a könyvbemutatókra, amiket én szervezek, vagy engem külön hívnak, nem a kiadón keresztül.
Mondtad, hogy sokat jársz ilyen rendezvényekre. Mennyire elvárás ez a kiadó felől?
Abszolút nem. Nagyon örülnek, hogy ilyen aktív vagyok, mert sok az olyan szerző, aki ha megjelenik a kötete, utána a sorsára hagyja. Nem tudom, te hogy látod, de szerintem ha egy szerző nem áll oda a kötete mellé, akkor nagyon-nagyon kevés olyan könyv van, ami csak úgy berobban.
Ha megnézzük a sikerszerzőket, az arcot szinte jobban ismerjük, mint a kötetet. Visky András is több interjúban mondta, mennyire megdöbbent, hogy ennyien veszik a könyvét, ennyi helyre hívják, és vele közölték, hogy kísérnie kell a kötetét mindenhova. Én is ezt gondolom. Aki ezt a munkát nem tudja vállalni, annak egy pillanat alatt feledésbe merülhet a könyve.
Persze ha valaki mondjuk Margó-díjat kap, akkor óriási publicitása lesz, de azért egy évben több ezer új könyv jelenik meg, ezek közül kiemelkedni úgy, hogy a szerző semmi marketinget nem tesz bele… nem tudom, lehetséges-e.
A kiadó marketingje milyen?
Sok könyves eseményt szerveznek, kint vannak a nagyobb vásárokon, és a Magyar Napló folyóiratban mindig hirdetik az új köteteket. Amikor tavaly novemberben készítettek velem egy nagyinterjút, akkor a folyóirat hátlapján is reklámozták a könyvemet. De azt tapasztalom, hogy a legtöbben mégsem közvetlenül a kiadótól vásárolnak, hanem valamelyik áruházban.
De legalább a könyvesbolt is látja, hogy a könyvedet keresik, úgyhogy menjenek is nyugodtan oda!
Igen, hiszen ezek a nagy könyvkereskedők épp csak szóba állnak a kisebb kiadókkal, és a könyveiket a megjelenés után általában csak egy-két hónapig tartják kint a polcokon. Utána már csak online lehet megvenni őket.
Mi a jó a Magyar Naplóban?
Nagyon értékelem bennük, hogy bár viszonylag kis csapat, lelkesek és összetartóak. Mindenkinek minden gondolata a könyvkiadás meg az irodalom körül forog. Nagyon igényesek, nem az hajtja őket, hogy melyik kötetből mennyit tudnak eladni, hanem hogy minden kötet minőséget képviseljen.
A szemléletük, az értékrendjük konzekvens, megbízhatóak, úgyhogy szerintem ez sokaknak szimpatikus lehet. Az is fontos, hogy nemcsak egy név vagy a listán, hanem tényleg jó könyvet akarnak neked csinálni. Nem az van, hogy kevésbé vagy értékes szerző, ha neked kevesebb könyved kelt el, hanem aki megjelenik ott, az mind ugyanolyan fontos.
Az eladott példányszám a legtöbb kiadónál nem publikus. Erről nem is kérdezlek, de mondd el a véleményedet a fogyásról mint mércéről, ha már itt tartunk!
Egy kisebb kiadónál szerintem nehéz magas példányszámot elérni, van egy üvegplafon, amit szinte lehetetlen áttörni. De azért elégedett vagyok. A novelláskötetemet háromszor nyomták újra.
Tudomásom szerint a szépirodalomnak van a legszűkebb olvasói rétege, és rajtuk igen sok jó kiadó osztozik. Egyébként azt gondolom, hogy a zsánerműfajokban is lehet szépirodalmi színvonalon írni. Számomra a szépirodalom az, amikor egy mű az emberi létezés alapkérdéseivel foglalkozik, és az emberi kapcsolatokat állítja a középpontba. Mindegy, milyen közegben, milyen formában, milyen témát feldolgozva. Én azt látom, hogy itthon nem nagyon fogadják el szépirodalomnak azt, ami egy picit is elmozdul valamelyik zsáner irányába, miközben a nemzetközi porondon kifejezetten keresik az ilyen kéziratokat.
Te szeretnél olyat írni, ami elmozdul valamilyen zsáner irányába?
Hát, disztópiát írtam már egyszer. De az is elég életszagúra sikeredett. Nem annyira fekszik ez nekem egyelőre, de szeretem azokat az írókat, akik képesek rá. Úgy érzem, hogy borzasztó sok energiát elvesz például a fantasyben meg a scifiben a világok megalkotása, és én sokkal jobban szeretek a karakterekkel, a konfliktusaikkal meg a lelki problémáikkal foglalkozni… Úristen, mennyi időt belefektettem a jövőbeli világ kidolgozásába! Nem vállalkoznék rá megint.
Olvasni mit szeretsz?
Szépirodalmat, meglepő módon. Pont tegnap végeztem ki David Leavitt kötetét, ő egy meleg amerikai író, először találkoztam ilyen színvonalon megírt – egyébként alapvetően a homoszexuális férfiak világáról szóló – elbeszélésekkel. Valami olyan gyönyörű nyelven és kifejezőerővel ír, hogy tényleg nem lehet letenni a kötetét.
És szeretem az amerikai szerzőket, mindig ide lyukadok ki. Updike, Franzen, Steinbeck, Faulkner, Hemingway, Auster, Brodesser-Akner… Igyekszem mindent olvasni, európaiakat, a nagy klasszikus oroszokat és a kortárs szerzőktől ajándékba kapott könyveket. De előbb-utóbb mindig visszakanyarodom az amerikai írókhoz. Nem tudom megunni, ahogy a hétköznapi problémákat üdén és keresetlenül, mégis mélyen megragadják.
Az egészen rövid prózának most nagyon nagy a keletje, pont ezért, merthogy a telefonján valaki három perc alatt elolvassa, és mégis egy irodalmi élménnyel lesz gazdagabb. Hihetetlenül erősek ezek az írások, háromszáz szóban le tud tenni valamit az asztalra a szerző, amitől így kiráz a hideg, az nem semmi sűrítés. Ilyeneket is olvasol?
Persze, eredeti nyelven is.
Az olvasási ízlésed változott, mióta ismert író lettél?
Hát, inkább azt mondom, érdekes, hogy az ember visszatalál gyerekkori önmagához. Így negyven fölött megint az tetszik a legjobban, ami régen a gimiben. Annyi mindent olvastam, kortársakat is, magyarokat is, külföldieket is, nagyon sok jó szerzőt megismertem, amióta írok… de valahogy mindig ahhoz kanyarodom vissza, ami tizennyolc éves koromban a legközelebb állt hozzám. Úgy tűnik, hogy van valami, ami nem változik. Elmegy az ember mérnöknek, és aztán kiderül, hogy mégiscsak azt kell csinálnia, amit igazából mindig is akart gyerekkorában.
Az ízlésem ugyanaz maradt, de egy picivel több türelmem van a nyelvileg különlegesen megformált szövegekhez, például Szilágyi Istvántól olvasok most, Kő hull apadó kútba, a Magvetőnél jelent meg ötven éve. Hát nyelvileg eszméletlenül egyedi, régen biztos rögtön félretettem volna, de most már élvezem, milyen szép maga a szöveg. De én mindig az emberekre vagyok kíváncsi, meg a problémáikra, és hogy haladjon a történet. Ahogy régen, úgy most is haragszom kicsit azokra az írókra, akiknél a szöveg elnyomja a történetet.
Zárszóként mit tanácsolnál a kezdő íróknak, akik ezt az interjút olvassák?
Sokan úgy vannak vele, hogy azonnal meg akarnak írni egy regényt, az majd megjelenik valahol, és ennyi. Nem akarnak publikálni, részt venni az irodalmi életben. Ezt furcsállom, ismerek olyan írót, akinek megjelent egy nagyon jó regénye, de mivel soha nem publikált folyóiratban, eltűnt. Én mindig ezt mondogatom mindenkinek, hogy publikáljon novellát meg regényrészletet, mert másképp nem fog kialakulni a kapcsolatrendszere. A kiadásnak és a hosszútávon is működő írói pályának szerintem ez egy kulcsfontosságú része.
Gyere regényíró tanfolyamra! A KNW Novel Schoolon 2x2 nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
-
Nádasi Krisz blogját olvasod az írás örömeiről és technikáiról. Krisz - és csapatának többi tagja - szerkesztőként pontosan olyan írókat támogat az álmuk megvalósításában, mint te.
