A könnyed, izgalmas, fiatalos stílussal megírt történet a Han Birodalom és a xiongnu törzsek háborújának küszöbére, i.e.135-be kalauzolja olvasóit. A fiatal hun lány, Rezeda rabszolgaként kerül a császári palotába, ahol éles eszével és harci tudásával küzd népe jövőjéért. Közben az ifjú Han Wudi császár a saját hatalma megszilárdításán munkálkodik. Rezeda az udvari intrikák és hatalmi játszmák közé szorulva nehéz döntések elé kerül: kivel szövetkezzen a túlélés és a szabadság érdekében?
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
A közös munka
Némethy Alexandra történelmi regényét még abból az időből ismerem, amikor a 2020-as haladó regényíró tanfolyamon beszéltünk róla. A tanfolyam után Szandra konzultációs időpontot kért a történeti ív áttekintésére, majd a továbbiakban mentori rendszerben dolgoztunk a regényen – egymás után küldte a fejezeteket, és ezeket szerkesztettem, időnként megbeszélve a dramaturgiát, a nézőpontot vagy egyéb aktuális kérdéseket.
Öröm volt dolgozni a kiváló minőségű szöveggel, rengeteg érdekességet tudtam meg Szandrától a magyarok ezen ősidőszakából, illetve azt is, hogyan végezte a kutatást – például francia nyelven több anyagot talált, mint magyarul. Alexandra kezdeti terveihez képest a főhőse, Rezeda kissé lágyabb lett, illetve a romantika nagyobb szerepet kapott a történetben. Remélem, ennek az olvasók is fognak örülni!
Némethy Alexandra több kiadót is megkeresett a kézirattal. Nem volt egyszerű dolga, mivel ez a történelmi korszak nem épp divatos manapság, és kevesen foglalkoznak vele. A Morningstar kiadó volt az, aki bizalmat szavazott a történetnek, végleges formába öntötte, és az első rész már kapható is a boltokban!
A szerző így élte meg a közös munkát
Krisszel a regényíró tanfolyamon ismerkedtem meg. Nagyon szimpatikus a profizmusa, tudása, és hogy a javaslatai mellett meghagyja az író saját stílusát. Rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőle, ezért kértem meg a kéziratom szerkesztésére a mentoring programban. A dramaturgiai ív átfogó megbeszélése után részletekben dolgoztunk a történeten. Krisz minden kérdésemre válaszolt és remek javaslatokat tett a javítandó helyeken nemcsak nyelvtani, hanem logikai kérdésekre vonatkozóan is. Ráadásul rengeteg pozitív visszajelzést kaptam tőle, ami segített végig menni ezen az úton.
Hálás vagyok a segítségedért és biztos vagyok benne, hogy a kezeid között jobbá vált a kézirat!
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
– Megszegted az esküdet!
Aiguo kancellár parancsoláshoz szokott hangjára megremegtek a Mennyei Erény Csarnokának falai. A trónteremben akár tíz jurta is kényelmesen elfért volna, az óriási üres térben egy tucat sárkánymintás vörös oszlop állt; a mennyei császár jelképei már tekeredésükkel is fojtogatták a kihallgatásra várakozókat. Az aranypikkelyeken zaklatottan ugrált a száznál is több, embermagas gyertyatartóban lobogó gyertyák fénye. Az örökké égő lángok játszva nyomták el a késő őszi napfényt, ami a fehér papírral borított vörösrácsos ajtókon keresztül szűrődött be. A gyertyák édes illata beborította a teret, a belőlük felszálló hő pedig izgatott mozgásra késztette a terem két oldalán lógó fehér selyemfüggönyöket.
Rezeda fellesett a csarnok hátsó végéből. Fülében csengett gazdái intése, miszerint semmi esetre sem vonhatja magára a figyelmet. A fiatal lány vörösesbarna haját és vízkék szemét nehezen rejthette el, ám karcsú testével és maga előtt ökölbe tett kezével elvegyült az előtte görnyedő katonák között. Most, hogy mindenki meghajolt, már látta a tízlépcsős emelvényt, rajta az üresen álló arany sárkánytrónnal. A hang azonban nem onnan jött, hanem a lépcsősor közepén kialakított teraszról, ahol egy tekintélyt parancsoló, negyvenes évei végén járó, méregzöld selyemruhába öltözött kínai férfi állt hátrakulcsolt kézzel. Előtte a császári sereg vezetői egyenes háttal, öklüket a kezükbe támasztva hajtották meg röviden fejüket.
A terem szélén felsorakozott palotaőrök rosszallása tőrként tolta vissza Rezeda tarkóját a tömegbe, viseltes ruhája nyilvánvalóan megvetést váltott ki belőlük. Való igaz, a Palotába vezető hosszú úton alaposan lerongyolódott; a poros öltözet magára vonta a figyelmet a fényűző teremben. A vele érkező katonák sem kaptak időt, hogy lemosakodjanak, a kaputól egyenesen ide vezették őket, a császárhoz, ám őfensége nem jelent meg, helyette a kancellárral kellett vesződniük.
A lépcsősor alján veszteglő császári hadsereg főparancsnoka a türelme vége felé járt. Aiguo felé fordult, a mögötte felsorakozott tucatnyi katona jelenlététől magabiztosan emelte fel fejét és hangját egyaránt.
‒ Nem szegtem meg a katonai eskümet, Aiguo herceg – szögezte le. – Liang tartományt a Han Birodalomhoz kötöttem, mint ahogy ezt elsődleges feladatom előírta. Különben is, a császárhoz jöttem jelentést tenni, nem hozzád.
‒ A császár nem foglalkozik olyan apróságokkal, mint egy vert sereg vezetőjének üdvözlése – engedte el a füle mellett a nyilvánvaló sértést a kancellár.
– Kíváncsi vagyok, eljutott-e egyáltalán hozzá a hír, hogy visszaérkeztünk – szólt közbe a kapitány a főparancsnok jobbján.
Homlokára még nem gyűrt ráncot a hadviselés, húszas évei végére mégis kellő megbecsülést szerzett. Tiszta, nyílt hangja eljutott valamennyi jelenlévőig, és az évek óta a Palotában szolgálókban is kétséget ébresztett.
Aiguo ráemelte vesébe látó tekintetét, szája sarkán félmosoly jelent meg.
– Amíg ti háborúsdit játszottatok nyugaton – mondta –, Yue kapitány gyors és határozott lépéssel leigázta Ping tartományt, a császár most ezzel van elfoglalva. Úgy tűnik, megelőztek… főparancsnok.
Rezeda maga előtt látta, ahogy Kiu a fogait csikorgatja, és hálás volt, amiért még a császárvárosba érkezés előtt átadta őt egy kevésbé rangos vezetőnek. Ha rajta múlna, a főparancsnok mellett állva már rég közbeszólt volna.
Az előbb felszólaló kapitány öklét a tisztelet jeléül bal tenyerébe támasztotta, majd meghajolt a lépcsőn tetszelgő férfi előtt, és újból megszólította:
‒ Aiguo kancellár, hadd hívjam fel rá a figyelmét, hogy Liang tartományé a leghosszabb falszakasz, ami elválaszt minket a nomád xiongnuktól, emiatt Ping és Liang tartomány meghódítása harcászatilag össze sem mérhető. Ez a legfontosabb védelmi vonalunk. Liang ura, Zhong nagyúr pedig behódolt a birodalomnak, és elkísért bennünket, hogy a császár előtt tehesse le hűségesküjét.
Rezeda elnyomta mosolyát; a kapitány éppen azt mondta ki, amire ő gondolt.
‒ Ping tartomány élére kormányzó került, mivel ők a leghívebbek a császárhoz – seperte el az érvelést a kancellár. Évtizedes politikai karrierje alatt már az előző császárnak is bebizonyította, hogy jobban jár egy általa felemelt kormányzóval a tartományok élén. Egy ilyen ember hálásan fogadja a magas rangot, míg egy ott élő herceg, aki születése jogán birtokolja a hatalmat, kedve szerint léphet szövetségre a többi tartománnyal.
‒ Akkor talán te magad is add át Yu tartományt egy kormányzónak, herceg, és szolgáld a császárod más beosztásban ‒ mormolta Kiu.
Aiguo kancellár szembefordult a császári sereg vezetőivel.
‒ Főparancsnok, tudomásom szerint a sereged tartalékait és minden felszerelését megsemmisítették, embereid pedig az éhhalál közelébe kerültek, mire ideértetek. Ezt, bocsáss meg, de semmiképp sem tudom fényes győzelemnek nevezni. – A férfi felemelte a hangját, így szavait már a szolgálók felé is intézte: – A császár ma nem fogad titeket. Nagylelkűségében megengedte, hogy további utasításig a Palotában foglaljátok el szállásaitokat. Ha alkalmas lesz az idő, küldet értetek. Most elmehettek.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
