Egy autista fiú édesanyjának szép és fájó mindennapjai – valóságon alapuló fikciós regényt lektoráltam

Megszületik a kód és feje tetejére áll a család élete. Betörni a normálisba vagy saját szabályok szerint élni?
A regény valóság alapú fikció, és a diagnózis tág.  
Karináról szól ez a történet – aki olyan, mint minden más anya, és mégsem olyan, mint bárki más. Küzd a fiával és küzd a fiáért – küzd a férjével együtt és vele szemben és nélküle, az iskolák vaskalaposai ellen és újítói mellett, és közben neki is élnie kellene, szeretni, dolgozni, lélegezni. Ebben a regényben nem az autizmus a lényeg, ebben az autizmus van.

Ha szívesen olvasnád, ide kattintva megrendelheted a könyvet, vagy beszerezheted a szerző Facebook oldalán!

A közös munka

Kákonyi Lucia és a Diagnózis régi barátok: azt hiszem, öt éve foglalkozott aktívan a regény gondolatával, mire az egyik tanfolyamomra eljőve eltökélte, hogy nem csak diribeket fog belőle írni, hanem darabokat is. Többször is találkoztunk, beszéltünk a regényről, a koncepcióról, a diribekről és darabokról. Nehéz volt. Lucia egy időre félretette, bottal sem bökdöste, másik történetbe kezdett.

Aztán a Sztorilaborba jelentkezve írta tovább hétről hétre, legalább két oldalt – és egyik nap úgy döntött, itt az ideje komolyan venni, s a Sztorilabor helyett megint egyénileg jött hozzám és beszéltünk az elkészült szövegekről, míg egyik nap egyszerre csak összeállt és egész lett. Lehetett volna nyújtani. Lehetett volna többet markolni, hosszabban követni az autista Palkó és édesanyja útját, de így is annyira tömény a téma, jót tesz neki a szigorú terjedelem.

A regény a Parnasszus könyvek sorozatában jelent meg, Király Farkas végső szöveggondozásában.

A szerző így élte meg a közös munkát

Nem ez az első közös munkánk Krisszel. Szeretek vele dolgozni. Tárgyilagos, megfontolt, alapos. Nem okoz feszültséget, ha valamelyik javaslatát nem követem.

Mivel én egy igazi halogató vagyok, és mindig akad valami nagyon fontos, ami nem várhat, azonnal el kell intéznem, majd írok egy kicsit később, délután, este, vagy hajnalban felkelek, de akkor megjelenik képzeletemben Krisz és a közelgő határidő. Nem állíthatok oda a megbeszélésre két oldallal. Bárcsak bírnám a napi 3000 karakteres tempót, néha sikerül, de vannak üres járatok.

A motiváció mellett ott a dramaturgia, mert én, a szerző, azonosulok a szereplőimmel, pontosan tudom, merre járnak, mit csinálnak, mit miért mondanak, milyen ruha van rajtuk, mit reggeliztek, hisz éjszakánként ezen kattog az agyam, gyalogtúráim során karaktert építek, a tömegközlekedésen pedig fejben írok. Szereplőimben élek, vagy inkább ők bennem, minden apró mozzanatukat ismerem, és feltételezem, hogy az olvasók is. De ők nem. Őket be kell avatni a részletekbe, engem meg visz a történet, már a következő jelenetnél tartok. És akkor jön Krisz egyszerű, néha bosszantó kérdéseivel: hogy került a főhős az utcára, az előbb még a csirkeólnál dohányzott?  vagy  miről beszélget Karina Palkóval a barkácsáruházban, a két csavarokkal teli gondolat között? Én haladnék, gyorsan a történet végére érnék, hogy belefoghassak az újabba, ő meg visszafog, ne siessünk már annyira, van még itt mit csinálni, és szépen kerekedik a történet.

Készül következő regényem. A munkacíme: Sionnach (ír nyelven róka), és Krisszel rendszeresen konzultálunk. Hát így működünk, ő meg én.

Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Ha a Sztorilabor novellaíró-írástechnikai klub érdekel, és hétről hétre fejlődnél egy támogató, ám kritikus csapatban, itt találsz infót és jelentkezhetsz!

Olvass bele!

Az árammentes hét naplójából

március 14. szombat

Megemlítettem édesanyámnak az árammentes hét ötletét. Nem fogadta repeső örömmel. Átgondolja, mondta. Ez általában késleltetett nemet jelent.

március 16. hétfő

Hajlandó volt tárgyalni a projektről. Kérte, ismertessem a részleteket. Mikor kezdődne? Mennyi ideig tartana? Mivel világítanánk? Gyertyával? Petróleummal? Mennyiben érintené a kozmetikát? Megnyugtattam. A kozmetika önálló áramkörön van. Aggódott a hűtők miatt. Ellenőriztem a biztosítékokat. Külön biztosíték. Viszont az internetet nem használjuk.

Anya örült a gyertyafénynek és a digitális böjtnek.

március 21. szombat

Felajánlotta, hogy saját készítésű gyertyákat használjunk. Egész hétvégén gyertyát mártottunk, öntöttünk. Állati sok a szín és a forma. A videocsatornámon megosztottam a folyamatot és a termékeket. Anyád abbahagyta a kozmetikát? – kérdezték többen. Gyertyaöntők lettetek? Volt, aki rendelni akart, kereste az árjegyzéket. Több mint ezer lájkot kaptam.

március 29. vasárnap

Anyával szerződésben rögzítettük a feltételeket. Nem volt sok.

Kozmetika érintetlen.

Fagyasztó és a hűtő működik.

Minden más mehet.

Maximum hat nap.

Mire apa hazajön, mindent visszaállítunk.

Holnap kezdődik.

március 30. hétfő

Óraátállítás volt. Tovább van világos. Ez kedvez a projektnek. A nappal a szokásos módon zajlott. A szürkületben elmentem bringázni, az öreg járgány dinamós világítása nem része a korlátozásnak. Nyolc után értem vissza. Anya gyertyafényes vacsorával várt, és a szobámba be volt készítve egy ósdi petróleumlámpa. Kár, hogy repedt.

március 31. kedd

Már világos volt, amikor felébredtem. Iskola után Lilivel találkoztam. Dühös, mert nem tudott csetelni velem, unalmasak az estéi. Azt mondta, dilis vagyok, és nem érti anyámat, hogy mehetett ebbe bele.

április 1. szerda

Bolondok napja. Szóval az én napom. 😊 Megfogadtam, sötétedés után számadást végzek magammal. Hogyan is vagyok jelenleg?

Végül erre jutottam: Szánalmas az élet! Olyan vagyok, mint egy szekrény, aminek kiesnek a fiókjai, lehullanak a lábamhoz, kiömlik a bennük lévő sok gondolat, aztán csak hullanak, hullanak, nem tudom megállítani, csak gyűlnek. Vissza kéne tenni őket, de már teljesen beborítanak. Belefulladok.

április 2. csütörtök

Hiába szólítgattam a macskákat, egyik sem jött. Anya szerint, hagyjam békében őket, kinti cicák, nem szeretik az ágyamat, és nem is olyan babusgatósak.

Lili el fog hagyni, torkig van az árammentes projektemmel.

április 3. péntek

Drukkoltam, hátha apa hazaérkezik ma. Akkor vége lenne a gyertyafénynek, és lehetne netezni, vagy filmet nézni. Anya szerint csak vasárnap jön. Még két éjszaka.

Este csaltam. Felszaladtam a nagyiékhoz. Lilivel cseteltem. Kár, hogy végigveszekedtük azt a kis időt. Szaladtam le, nehogy lebukjak, anya nagyon fegyelmezetten tartja magát a megállapodáshoz.

április 4. szombat

A nagyszüleimmel reggeliztem. Nagyapám dalos kedvében volt. Április négyről szóljon az ének felszabadulva zengje a nép … Kérdőn néztem nagymamára. Legyintett és kiment a konyhából. Aztán meghallgattam az öreg intelmeit, sohase higgyek a politikának, és eszembe ne jusson politikusnak állni; ott megbüdösödik az ember. Nem fogok, ígértem.

Talán ez volt a projekt leghosszabb éjszakája. Eggyé lettem a sötétséggel. A sólámpát sem kapcsolhattam fel, pedig jöttek a sarokból az árnyak. Magamra csavartam a takarót, a nagylábujjamat is bebugyoláltam. A párnát a fejemre tettem. Vártam a napfelkeltét.

április 5. vasárnap

Megjött apa. Beszámoltunk a projektről. Tetszett neki. Bassza meg! Ki akarja próbálni. ☹

Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva megrendelheted a könyvet, vagy beszerezheted a szerző Facebook oldalán!