Talán azt gondolod, hogy tudod, mi is az a képzavar és te sosem használsz ilyesmit. Mert te pontosan tudod, hogy nem létezik a „vaj van a füle mögött” kifejezés, hanem csak a „vaj van a fején” és a „van valami a füle mögött” kifejezések helyesek.
De a képzavar ennél sokkal hétköznapibb helyzetekben kúszik be a beszédedbe, írásodba. Hadd mutassak néhány élő példát általam szerkesztett kéziratokból, milyen egyszerű is leírni egy képzavart!
Szóval mi az, hogy képzavar?
Szóban, írásban egyaránt előfordul, hogy összekeverünk kifejezéseket – ebből lesz a képzavar. Sok ilyesmit írtok, például:
kifut a lábam alól a talaj
Ilyet nem mondunk, az író fejében valószínűleg a „kifut az arcomból a vér” kifejezés keveredett össze azzal, hogy „elveszítem a lábam alól a talajt”.
Aztán ilyet is írtatok:
Rómába vezette a sors az utamat
Ez kissé túl lett bonyolítva, mert vagy „Rómába vitt a sors”, vagy „Rómába vezetett az utam”.
Aztán láttam még ezt:
Megfordul tengelye körül a fürdőszoba
Ebben az idézetben ott van a hiba, hogy a tengelye körül a világ szokott fordulni. Itt helyesebb kifejezés, hogy „megfordul körülöttem a fürdőszoba”.
Van még egy friss példám, ahol egyetlen szón belül lett képzavar:
Az emberek kígyósorban álldogáltak
Itt valószínűleg (mondjuk) a csatasor mintájára vonta össze a szerző a kígyózó sor kifejezést.
A szövegben a képzavar gyakran úgy jelenik meg, hogy egymáshoz közeli jelentésű szavakat írunk egymás mellé, amelyek ugyanazt a hangulatot keltik, és emiatt nehezen is vesszük észre, hogy gond van velük. Például:
mélyen hortyogó
Érzed, hogy ezzel valami baj van? Mert persze lehet mély hangon hortyogni (sőt, talán csak úgy lehet), de maga a kifejezés mégsem stimmel. Persze, mert azt szoktuk mondani, hogy valaki hortyog, meg azt is, hogy mélyen alszik, de e kettőt nem vonjuk össze, nem így szokás mondani.
A képzavar másik gyakori formája a szövegeinkben, hogy egyszerűen nem találjuk el az adott főnévhez tartozó igét. Ilyenre példa:
hegyezi a kardot
No, mivel a kard nem hegyes, ezért nem hegyezzük, viszont éles, ezért élezzük.
Szintén képzavar:
az öröm hullámokban tör rám
Ha végiggondolod, akkor ami rád tör, az inkább az érzés, de még inkább a fájdalom – főleg, ha hullámokban teszi. Ha az örömről van szó, arra mondhatom például azt, hogy elönt.
Van, amikor a melléknév és a főnév nem passzol össze, mint például itt:
kelendő lett ez az esemény
Mert csak kézzel fogható dolog lehet kelendő, az tud elkelni, pl. áru vagy egy lány.
A képzavar egy rettentő alattomos kígyó, úgy kúszik be a szövegeinkbe, hogy észre sem vesszük, javítani is nagyon nehéz, mert egyszerűen nem találjuk meg. A kiküszöbölése a legegyszerűbb, a képzavarok alkotását sok-sok jó (klasszikus) irodalom olvasásával lehet megelőzni!
(Ha van saját képzavarod, kommentben várjuk!)
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Egy kis gondolat “Képzavar!”
Ez igazán hasznos volt, köszönöm!