Te is hallottad már azt az írástechnikai tanácsot, hogy húzd ki a felesleges szavakat?
Biztos vagyok benne.
De semmi nem fölösleges – gondolod. Hiszen minden szón percekig ücsörögtél, latolgattad, változtattad, a prózádon már semmi javítanivalót nem látsz. Persze, mert túl közel vagy hozzá, teljes mértékben érted, mi van odaírva – pontosabban mit akartál leírni.
A mai tipp segít neked, hogy hátraléphess, és mégis találj fölösleges szót a szövegedben!
Mi fölösleges?
Elöljáróban beszéljünk kicsit magáról a tanácsról: miért kellene kihúzni bármit? Nos, azért, mert ami nélkül megáll a szöveg, az nem kell bele. Írók és olvasók tömegével egyetértve tanácsolom: tényleg húzz ki mindent, amit csak tudsz, még egyetlen „a” betű törlése is jót tesz a szövegnek!
Alapvetően azt húzzuk ki, ami nem kell a szövegbe. Ami nélkül ugyanúgy érthető a sztori, a hangulat, a szereplő jelleme, a környezet, a történtek leírása. Ez nem is dramaturgia, nem írástechnika, hanem egyszerűen nyelvtan, az a tudomány, melyik szó milyen képet és kapcsolódást, képzetet hoz létre. Ha a megfelelő hatáshoz egy adott szó kell, akkor marad, ha nem kell, akkor pedig kitöröljük.
A lényeget írd – azaz a közeli narráció átka
Akár egyes szám első személyben írsz (én odamentem), akár harmadik személyben (ő odament), biztos vagyok benne, hogy van a regényedben olyan mondat, amiben belemész a szereplő fejébe, másnéven közel lépsz hozzá, azaz közeli narrációt alkalmazol. Ez egy írástechnikai szakszó, ne ijedj meg, ha még nem hallottad.
Közelnek vagy közeli narrációnak hívjuk, amikor leírod, a szereplőd mit gondol, érez, tud, mi van a fejében, lelkében, szívében, a bőre alatt – tehát nem csak azt írod, hogyan néz ki, mi hallatszik felőle, nem csupán távolról szemlélve számolsz be róla.
Márpedig amikor közel lépsz a szereplőhöz, írsz majd olyasmit, hogy a szereplőd:
- gondolta,
- érezte,
- vélte,
- hitte,
- tudta,
- kívánta,
- szerette,
- valamire emlékezett,
- rádöbbent,
- eszébe jutott,
- felidézte…
És még sorolhatnám.
A gondolati és érzelmi folyamatokat leíró igékről van szó, és azért mondom a közeli narrációra, hogy átok, mert amikor nagyon beleborulunk az egyik szereplőnk lelkébe, akkor rengeteget írunk ezekből az igékből. Azt mutatom meg ebben az írástechnikai cikkben, hogy ők a tipikusan feláldozható szavak a prózádban!
Példa szavak törlésére
Az alábbi részletbe oktatási céllal pakoltam rengeteg gondolati igét, olvasd végig, és fejben húzd ki belőle mindet!
Anna remélte, a következő irodában szerencséje lesz, pontosabban szólva érezte a zsigereiben, hogy ide felveszik. Ahogy végignézett a csupa üveg homlokzaton az Árpád híd lábánál magasodó irodanegyedben, gondolataiban visszaemlékezett az összes eddigi próbálkozására. A biztosító, a bank, a másik bank, a multi… Tudta, hogy képes rá. Tudta, hogy jó munkaerő, biztos volt benne, hogy kelleni fog valakinek, hogy valahol csak rá van szükség.
Megigazította kistáskáját a vállán, és a fotocellás bejárathoz kopogott a tűsarkúban, el a méregzöld levelű bukszusok mellett. Eszébe jutott, hogy az apja is épp ilyeneket telepített a boglári nyaralójuk terasza mellé. Azt érezte, otthonosnak találja őket. Ebben a pillanatban jött rá, hogy tudja már, hogy világos előtte, ez tetszik neki ebben az udvarban, nem is a modern miliő, hanem a zöldnövények. Eddig úgy hitte, biztos benne, hogy a cég hírneve alapján választ magának munkahelyet, de most rádöbbent, mégsem. És ahogy bejelentkezett a recepción, erősen gondolt rá: azt kívánja, hogy bár tényleg felvennék.
Nos, milyen érzés volt ezt olvasni?
Nagyon mélyen belekerültél Anna lelkébe, igaz?
Hát akkor nézzük meg, hogyan lépjünk egyet hátrébb, milyen ez a szöveg, ha nem ennyire közeli a narráció!
Egyes igéket egyszerűen ki lehet húzni a szövegből, mások törléséhez szavakat kell átrendezni, és volt olyan, aminek a kihúzása érdekében hozzá is írtam a szöveghez. Csak a konkrét gondolatokat hagytam meg, minden más távoli narrációba került. Így a lenti szöveg nem annyira mélyen mutatja Anna lelkét, érzelmileg nem annyira terhelő belehelyezkedni.
Szemezgess az alábbi szövegből, neked mely esetben melyik írástechnikai megoldás tetszik jobban!
– A következő irodában szerencsém lesz – mormolta Anna a mantrát.
Az Árpád híd lábánál magasodó irodanegyedben járt, közeledett a csupa üveg homlokzathoz.
– Ide felvesznek – mondta ki hangosan.
Volt már jó néhány próbálkozása. A biztosító, a bank, a másik bank, a multi…
Képes rá. A jó munkaerő érték, ő is kelleni fog valakinek, valahol pontosan rá van szükség.
Megigazította kistáskáját a vállán, és a fotocellás bejárathoz kopogott a tűsarkúban, el a méregzöld levelű bukszusok mellett. Az apja is épp ilyeneket telepített a boglári nyaralójuk terasza mellé. A zöldnövények otthonossá varázsolták a modern miliőt, hangulatossá vált tőlük a rideg udvar. Szeretnivalóan hangulatossá. Nem is egy cég hírneve számít, amikor munkahelyet választunk? Anna léptei lelassultak, a fejét rázta.
Bejelentkezett a recepción, a pult mögött ülő szőke, lófarkas lány mosolyogva csúsztatta oda neki az ideiglenes belépőkártyát.
– Sok sikert! – mondta.
– Köszönöm – válaszolta Anna.
Bár tényleg felvennék!
Te használod ezeket az igéket?
Nézd meg most a saját írásodat! A fenti két szöveg összehasonlítása alapján a te szövegedben mi igényel változtatást?
Segítek kicsit: az „azt/úgy csinálta” szerkezet valószínűleg egy az egyben törölhető. Azt gondolta, úgy vélte, azt érezte stb.
Ha esetleg nálad is előfordul ilyen halmozás:
„Ebben a pillanatban jött rá, hogy tudja már, hogy világos előtte, ez tetszik neki ebben az udvarban.”
Akkor csak a lényeget hagyd meg:
„Ez tetszett neki ebben az udvarban.”
A tetszett még mindig közeli narráció, de nem is ennek a kiirtásáról szól ez az írástechnikai tipp, hanem a sallang megnyirbálásáról.
Jó feszesítést kívánok!
