Mindkettő olyan weboldal, ahol számon tarthatod az olvasmányaidat.
A Moly előnye, hogy magyar a felület, a Goodreads viszont, bár angolul van, logikusabb felépítésű és sokkal több funkciót ajánl a felhasználónak, azonkívül a csupán e-könyvként megjelent kiadványokat is alapból tartalmazza, ha ezek egy nagyobb portálon lettek publikálva.
Én regisztrált tag vagyok mindkét felületen, és használom is mindkét portált – ami nagy munka, de mégsem. Alapvetően a Goodreadsen írom meg az értékeléseket, a magyar nyelvű könyvekről magyarul, az angolul olvasottakról pedig angolul, és bejelölöm, pontosan mely napon olvastam el az adott könyvet. Ha esetleg nem találom meg az oldalon az adott könyvet, öt perc alatt felviszem.(Angol nyelvű könyvnél ez még sosem fordult elő, de magyar nyelvűt is csak talán ötöt rögzítettem az évek alatt.)
Ezt követően pedig, ha a könyv a Moly oldalán is szerepel, oda is bemásolom az értékelést.
Én arra használom ezeket a portálokat, hogy saját magamnak jegyezgessem, mit olvastam és ez hogy tetszett, de látszik, hogy (mivel publikus) mások is olvassák az értékeléseimet (merthogy hozzászólnak, lájkolják).
A Moly oldalát marketingre is használom, de az már egy másik téma. Egyszer írok majd arról is!
A könyvértékelés az igazán elvakult könyvmolyok időrabló hobbijának tűnhet, azonban két igazi haszna tényleg van.
Az egyik az az, hogy segít emlékezni az olvasmányaimra.
Én ugyanis tényleg sokat olvasok, és vannak olyan könyvek, amik igazán nyomot hagynak bennem. Például Böll „Egy szolgálati út vége” című regénye annyira különleges, hogy máig újra átélem a hangulatát, amint rágondolok. Azonban a legtöbb könyv nem ilyen. Nem igazán különleges – de azért jó. Csakhogy elfeledkezem róla. Amikor ott állok a többezer kötetes könyvtáramban (és ez még csak a nyomtatott könyvek könyvtára), és olvasnivalót keresek, sokszor mélázok egy adott könyvön: szerintem ezt olvastam, de milyen is volt? Mi volt jó benne? Van-e most kedvem ehhez? – és azt veszem észre, hogy egyáltalán nem emlékszem. Leveszem a polcról, nézegetem, rémlik valami, de nem igazán, hát visszateszem és másikat választok.Kivéve, ha már írtam róla értékelést. Azokra a könyvekre élénkebben emlékszem, amiket írásban értékeltem. Ami logikus is, nemde? És ha mégsem emlékeznék, meg tudom nézni, mit írtam róla, és ennek alapján akár kedvet is kaphatok, hogy újraolvassam az adott kötetet.
És tulajdonképpen ebből következik az írásos értékelési nyilvántartás másik nagy előnye:
Amikor elolvastam egy könyvet, van rá egy külső kényszer, hogy összeszedetten elgondolkodjam róla.
Hogy tényleg eldöntsem, tetszett-e, hogy mi volt jó benne, mi volt rossz. Ez az elemzés segít abban, hogy következő könyvet válasszak, sőt, abban is, hogy ha én írok valamit, felhasználjam az olvasási tapasztalataimat. Ami persze nem azt jelenti, hogy többoldalas jelentést fogsz találni a Goodreads vagy Moly oldalán az általam olvasott könyvekről, mert általában csak pár érdekességet emelek ki, sokszor csak egy mondatot írok (például Agatha Christie, P. G. Wodehouse vagy Leslie L. Lawrence könyvei stílusban, dramaturgiában nagyon hasonlatosak egymáshoz). De főleg a közepes és szerintem rosszul sikerült könyveknél össze szoktam szedni mindazt, ami miatt elhasalt nálam a mű. Ugyanis kevés kivételtől eltekintve a négy csillagosnál rosszabb könyveket kivonom a könyvtáramból és eladom, elajándékozom (már ha nem könyvtári volt).
Az abszolút saját használattól eltekintve a könyvértékeléseknek forintosítható haszna a könyvmarketingben van.
Te hogyan vásárolsz könyvet? Érdekel, hogy a borítón szerepel-e ajánlás? Ha szeretnél megvenni egy könyvet, elolvasod, hogy az interneten mások mit mondtak a könyvről?
Én igen.
Sőt. Én szinte csak úgy veszek bármilyen könyvet (újat, használtat, e-könyvet), hogy leülök a gép elé, keresgetek, és ha találok valamit, ami tetszik, akkor irány a Goodreads (esetleg a Moly vagy az Amazon): hogy tetszett ez másoknak?
Nagyon sokszor megtörtént már, hogy egy könyvet nem vettem meg, mert az értékelések alapján úgy láttam, hogy ez nekem nem tetszene. De persze sokkal többször esett meg, hogy megvettem.És ez a lényeg.
Ha értékelsz egy könyvet, azzal lősz egy gólt is. Bebizonyítod, hogy azt a könyvet olvassa valaki. Ha leírod a véleményedet a neten, akkor bárki, akit érdekel az adott mű, megtalálja, és figyelembe veszi a döntésénél, hogy megvegye-e a művet. És hacsak nem írsz róla gyalázatos dolgokat, valószínűleg meg is fogja vásárolni.
Értékelést nemcsak a Moly és Goodreads portálokon tudsz írni, hanem majdnem minden terjesztő webshopjában. Ez utóbbiak persze nem alkalmasak rá, hogy számon tartsák az olvasmányaidat, de ha ez nem is célod, csupán jó fej akarsz lenni, akkor a Libri, Bookline, Google Play, iBooks, Book&Walk és egyéb oldalakon is tudod véleményezni, amit olvastál. Írj szöveges értékelést is, ne csak csillagozz! A csillagozás ugyanis nagyon szubjektív. De ha leírod, hogy a sztori nem tetszett, mert mondjuk túl szirupos, akkor egy olyan olvasó, aki imádja a cukormázas történeteket, ezt éppen hogy előnynek fogja tartani.
Tégy szívességet magadnak, tégy szívességet a többi olvasónak, tégy szívességet az írónak!
Olvasásra, értékelésre fel!
Ui. Te melyik portált szereted és miért?
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
