Ha engem kérdezel, a főszereplő kitalálásával indulj el.

Akkor mindenképpen, hogyha szépirodalmat írsz, illetve olyan történetet, amely a létező világban játszódik (tehát a jelenben vagy a múltban.) (Ha elképzelt világról írsz, akkor a mai tanácsom máshogy érvényes, erről is cikkezek hamarosan!)

Van, akinek a téma ugrik be először, és ahhoz keresi a szereplőt (például legyen egy mintaszerű kisváros, ahol mindenki szereti egymást, mégis gyilkosság történik). Más író azt fogja mondani, hogy ő azért ír, mert minden könyvében át akarja adni azt az üzenetet, hogy végül mindig a jó győzedelmeskedik a rossz felett, és ehhez az üzenethez keresi egyszerre a témát meg a szereplőket: a jót és a rosszt. És persze más írók egyéb pontokról indulnak, ahány ember, annyi gusztus, annyi módszer.

De én kötöm az ebet a karóhoz: a főszereplő a király! Sőt, hogy teremtsek egy klassz mottót, le is fordítom gyorsan angolra:

Szóval ha ott van benned a vágy, hogy írj egy történetet, fókuszálj a főszereplőre. Akkor is, ha a kisvárosi gyilkosság a lényeg, te a szereplőkön és a jellemeken gondolkodj. Milyen ember, az aki gyilkolt? Milyen ember az, akit meggyilkoltak? És így tovább.

Tehát:

Képzeld el emberedet (hmm, az egyszerűség kedvéért nevezzük embernek, bár tudom, hogy sokan írtok sci-fit). Nagyon képzeld el: hogy néz ki, milyen a viselkedése, milyen társadalomban él, milyen a családja. És akkor most jön a legfontosabb:

Legyen a hősödben valami fura, valami esendő, valami szégyellnivaló.Ha a hősöd egy csupajó muksó, nem lesz benne semmi érdekes. Supermant is azért szeretjük, mert teljesen önbizalomhiányos, ugye? Fontos, hogy szeretnivaló karaktert alkoss akkor is, ha ez egy rossz fiú. Ha még nem tetted volna, olvasd el a bejegyzésemet a feledhetetlen regényhősről!

Amikor már szépen alakulgat a karaktered, folyton gondolsz rá és alakítgatod, hozzáteszel, rá fogsz érezni a jellemére. És ha érzed már a jellemét, azt is tudni fogod, mi hajtja előre a te hősödet. Mi a mozgatórugója az életben, miért teper, miért kel fel reggelente az ágyból?

Mire ideérsz, és azt várod, hogy megelégedettséget érezz, amiért annyira jól kitaláltad a figurát, hogy teljesen totálisan kész van, meglásd: éppen nem így leszel majd vele. Fel fogsz villanyozódni, milyen klassz szereplőt találtál ki! És az azért jó, mert most meg kell alkotnod az antihősöd: azt a másik szereplőt, aki hősödet majd akadályozni fogja a célja megvalósításában.

Egyrészt lehet valaki olyan, aki szívből utálja a hősödet, és eldönti, hogy keresztbe tesz neki valahogy. Ez a fajta antihős azért izgalmas, mert ilyenkor kitalálhatunk egy izgalmas múltbéli drámát: azaz hogy miért is utálja ennyire az antihős a hőst? És jól elnyújtva csepegtetjük majd ezt a tudást az olvasónak, mindig homályban hagyva, hogy tekerje csak előre a filmünket, a széke szélén ülve izgatottan várja a könyv végét, amikor majd minden kiderül.

A másik fajta antihős pedig az, akit egyáltalán nem érdekel a hősünk, még titokban vagy tudat alatt sem. Csak azért száll szembe vele, mert ugyanazt akarják (például megvenni egy adott házat), vagy nem akarja, hogy megvalósuljon az, amit a hősünk tervez (tüntetés az óvodai menzák államosítása ellen). Itt az lesz izgalmas, hogy kibékül, megegyezik, egymásra talál-e a két szereplő (akár romantikus értelemben is, vagy lehet szó két rivális nemesi családról). Ennél a típusú regénynél arra figyelj majd, hogy ne engedd a főszereplőt és az antihőst kibékülni, csak a könyv végén. És persze az sem baj, ha ez meg sem történik. Te vagy az író!

Ezen a két fajta antihősön túl persze vannak bonyolultabb figurák is. Amikor a hősöd bűnöző vagy rossz ember, akkor az antihős lesz a jó fiú. Vagy amikor a hősöd butaságból ragaszkodik valamihez, akkor az antihősöd bölcs lesz, aki segíteni szeretne, persze a hős akarata ellenére. Mindezt akkor fogod látni, ha megalkotod előbb a főszereplődet!

Amikor idejutottál, tehát készen van a hősöd és antihősöd karaktere is, kérdezd meg magadtól:

Valószínűleg fog. A karakterekből kiindulva ugyanis pont oda jutsz, hogy az fog embereiddel történni, ami a jellemükből, indítékaikból, titkaikból és vágyaikból fakad. Ez aztán teremtés a javából! (Én imádom!)

Mert mi is történjen a főszereplőddel? Bizonyára sokszor hallottad már, hogy a szereplők jellemének a történet során fejlődnie kell, de talán ez a megfogalmazás túl magasröptű, és sosem vetted a fáradságot, hogy elgondolkodj rajta. Én máshogy fogalmazom:

Tehát ha megszállottan hisz valamiben, mutasd meg neki, hogy máshogy is lehet. A romantikus történetekben általában az egyik fél nem hisz a szerelemben. És mi történik? Hát, megtanul hinni benne, nahát! De te esetleg nem romantikus sztorit írsz, meg ez úgyis klisé (de működik, még mindig, szóval használd bátran).

A cselekményt azoban nemcsak a szereplők „hite” bonyolíthatja, hanem a jellemük is. Ha a hősöd szenvedélyes dohányos, adott a lehetőség, hogy a történetet a leszokási próbálkozásai köré fűzd fel. Nem kell, hogy arról szóljon. De mondjuk ha magándetektív a hősöd, akkor ez egy izgalmas mellékszál, sok poént el lehet vele sütni, vagy adhat egy plusz csavart, sőt, akár a rejtély megoldását is. Vagy ha a hősöd pont, hogy nem cigizik, sőt, nem is iszik, gondold végig, mi kellene ahhoz, hogy elszívjon egy… nem is cigit, hanem jointot? Valószínűleg részegnek kellene lennie. De milyen körülmények között kezdene inni? Egy nagy sokk kellene, hogy érje. Mondjuk, hogy a legjobb barátja homoszexuális. Nem, az klisé. Akkor a srác elhitette a munkahelyén, hogy az, pedig nem is. De ez milyen munkahely? Hát, ahol a főnök a fiúkat szereti…

A karakterednek érdemes a fontos tulajdonságaira és a vágyaira koncentrálni, amikor azon gondolkodsz, milyen leckét tanuljon meg. Ez a lecke legyen univerzális: az olvasóid tudjanak vele azonosulni, vágyjanak rá, hogy ők is megtanulják, amikor a szereplőd megtanulja. (Például, hogy létezik igaz szerelem. Ezt mindenki akarja. Vagy hogy ha sokat dolgozunk, elérjük a célunkat. Ez is népszerű.)

És ha már megvan a hős, az antihős, és a lecke, amit megtanulnak ( azaz a végkifejlet), folytathatjuk a cselekmény lebontásával.

azaz hogy miket gondolok végig, amikor karaktert találok ki (hőst, antihőst, mellékszereplőt). Ingyen megkapod ezt a karakterívet két formában is:

Ha még többet szeretnél tudni karakteralkotásról, ajánlom a legújabb könyvemet: HOGYAN ÍRJUNK KÖNYVET?

Remélem, felpezsdített a mai cikk! Ha máris inspirációt kaptál, ne habozz, oszd meg velünk ötletedet a hozzászólások közt!