A Kossuth-nagydíjas Makkai Ádámmal találkoztam
Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia szervezésében volt szerencsém megismerkedni Makkai Ádámmal, aki az 1956-os események sűrűjében emigrált USA-ba a családjával. A Harvardra és a Yale-re járt, nyelvészettel foglalkozott, ő volt az, aki összegyűjtötte az angol nyelv idiómáit (azokat a kifejezéseket, amelyeket nem szó szerint értünk, pl. suba alatt, kiteszi a szűrét). Szerte a világon az ő gyűjtése alapján tanítják ezeket az iskolákban. Igen, még Angliában és Észak-Amerikában is!
Az Íróakadémia táborában Orbán János Dénes kérdezte Makkai Ádámot az életéről. A költőnek nyilvánvalóan nem állt szándékában a közönség untatása. Hogy ezt ti is érezzétek, megosztok veletek néhány anekdotát azok közül, melyeket elmesélt.
Anyám újságíróként kitalálta a Kroki rovatot gyerekszáj-történetekkel. Mire hároméves lettem, már megszoktam, hogy bármit mondok, egy hét múlva megjelenik az újságban.
Egyike voltam a 350 gyereknek, akit elkapott a gyermekbénulás-járvány. Míg a többiek lent rúgták a bőrt, én ültem a székben és olvastam az Isteni színjátékot. Ma is kívülről tudom.
Egyetemen a szobatársam okos fiú volt, 18 éves létére több nyelven olvasott hajnali négyig, vagy 200 könyv hevert az ágya körül. De a szigorlatokra nem járt be, mert azok délelőtt voltak, és ő azt vallotta, kultúrember 12 előtt nem kel fel. Át is ment jogászképzésre, mert ott délután is lehetett szigorlatozni.
Amikor Amerikába kerültem, tudogattam angolul, el is helyezkedtem egy szállodában, én küldtem fel az osztrigát és a pezsgőt a nászutas-lakosztályokba.
Volt egy kollégám, Kenneth Lee Pike, aki ha leült egy általa ismeretlen nyelvet beszélő emberrel, csupán fonetika alapján megértette a nyelv alapjait, és 90 perc után már tudott velük alapszinten beszélgetni.
Azért én foglalkoztam az idiómákkal, mert ehhez kell némi távolság, hogy valaki megkérdezze: de ez miért van így? Minden idiómát le kellett fordítani szó szerint, aztán megadni a jelentését, aztán írni egy példamondatot. A könyvből hat-hétmillió példány fogyott, ami az én munkám alapján készült. Nem baj, hogy nem nekem kellett elvégezni mindent, de azt azért bánom, hogy nem enyém a honor.
Nem igaz, hogy 27 nyelven beszélek. Ha most mondok nektek valamit szanszkritül, az azt jelenti, hogy én beszélük szanszkritül?
Indonézül az egy teknősbéka penyu. A többesszámot úgy fejezik ki, hogy megkettőzik a szót. Tehát a teknősbékák penyu penyu.
Egy hölggyel, az Artisjus vezetőjével sétálgattam a Margitszigeten. Mondom, menjünk be a Kaszinóba, hátha nyerünk 100 forintot. De az ajtónálló azt mondta: Bocsánat, ide nem jöhet be csak egy bizonyos féle hölgy. Mire a kíséretemben lévő hölgy: Látja, a saját hazámban kurvának kellene lennem ahhoz, hogy beengedjenek egy kaszinóba.
Makkai Ádámról mindenképpen tudni kell, hogy az idiómák összegyűjtésén túl az ő nevéhez fűződik a teljes magyar költészet legremekebb kincseinek kiválasztása és angol nyelvre fordítása. (Igen, az ősköltészettől napjainkig.) Ez egy 2500 oldalas munka! A költő és felesége, Ágnes asszony be is mutatták a Galagonya fordítását… bámulatos előadás volt. Makkai úr szavalta a verset angolul, Ágnes asszony magyarul – és pontosan ugyanazt a hangzást kaptuk, nagyjából ugyanazzal a jelentéssel. A költő elmesélte, hogy a galagonya angolul csupán két szótag (mayhaw), így keresett egy másik hasonló növényt, aminek a neve négy szótagból áll: így lett a galagonya burble berry a műfordításban.
Makkai Ádám és Ágnes asszony egy teljes napot töltött velünk. Köszönjük nekik!
Képek: Pál Dániel Levente / saját
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
