A mai bejegyzés egy kérdezz-felelek játék része, amelynek indítójáról nem tudunk semmit, csak magát a játékot ismerem. Ennek lényege, hogy egy író két általa ismert, blogot vezető írónak küld el egy kérdéssort tíz kérdéssel. Ők a blogon válaszolják meg a kérdéseket és továbbgurítják a labdát.
Kíváncsiak vagytok, Mandy Kristóf miket kérdezett tőlem? Íme:
1. Melyik az a történeted vagy regényed, ami a legközelebb áll a szívedhez, amire a legbüszkébb vagy?
Kevin Cline mondta, hogy amikor megkérdezik, melyik a kedvenc szerepe, mindig azt mondja: a következő lesz az. Nos, ha minden igaz, idén megjelenik az a történet, amit úgy tíz éve érlelek magamban és tavaly-idén megírtam végre. Ez az a sztori, ami egy munkamániás lányról szól és arról az útról, ahogy megtanulja, mit is jelent igazán élni.
2. Hogy sikerült előlépned a névtelenségből és miként tettél szert az ismertségre és mennyi idő alatt?
A névtelenséget nem tartom jó szónak, mert mindenkinek van egy olyan ismeretségi köre, ahol megbecsülik. Én mindig is úgy éreztem, hogy annak ellenére, hogy meglehetősen elviselhetetlen tudok lenni, megvan az a társaság, aki elismeri az érdemeimet. Mondjuk az is igaz, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor diplomáciai körökben forogtam, és kaptam olyan hívást a Külügyminisztériumból, hogy ugyan segítsek már ebben vagy abban, mert ez vagy az a nagykövet ajánlott nekik. Szóval… ha az ilyesmi megtörténik az emberrel, hogy keresik, akkor az tényleg büszkeség, mert azt jelzi, hogy vannak olyan irányok, ahonnan őt megbízhatónak vagy szaktekintélynek tartják.
Az írásban inkább az írástanítás miatt lett ismert a nevem, bár több olyan történetem is van, amit sok ezren olvastak, és remélem, még lesz is. És hogy ennek a kialakulásához mennyi idő kellett? Nos, sok. Nagyon sok. Az egész életem. Mert nem tudtam volna megírni azokat az ötleteket vagy érzelmeket, amiket megírtam, ha nem lett volna meg a tudásom, a tapasztalatom, A regényíráshoz kikerülhetetlen, hogy az írónak valódi mondanivalója legyen, hogy szétszakítsa a lelkét egy sztori, aminek muszáj megszületnie. Ha nincs meg ez az indíttatás, akkor az a történet legfeljebb jó iparosmunka lesz, kevésbé alkalmas rá, hogy a szerzőjét ismertté tegye.
Hogy mégis mondjak valamit, aktívan három éve kezdtem foglalkozni könyvmarketinggel, önmenedzseléssel, és nagyon hamar, hónapokon belül láttam, hogy ez az út járható, az emberek kíváncsiak arra, amit mondok. Az, hogy az írás önellátó tevékenység legyen, másfél évembe került.
3. Milyen lenne egy napod, ha csak és kizárólag azt tehetnéd, amit csak akarsz?
Hmm, most is eléggé olyan, bár egy jó bejárónőt tudnék értékelni… Reggel korán kelnék, egyből írnék valamit. Regényt, novellát, cikket, új szakkönyvet. Megebédelnék, utána szerkeszteném valaki más könyvét, dolgoznék, aztán mennék edzésre, sportolni, az estét meg a családdal tölteném, akár úgy is, hogy közben olvasok…. amiből az látszik, hogy mondjuk a Facebookot szívesen elkerülném, nem bánnám, ha valami varázslat folytán az írói oldalam meg az összes többi egy önjáró masina lenne!
4. Miről szól a következő regényed, történeted és miként zajlik az alkotás folyamata?
A következő történetemmel kapcsolatosan a legnagyobb újítás, hogy diktálva szeretném írni. Már el is kezdtem, de az utcán diktáltam és sajnos a szavak nagy része elveszett, kénytelen leszek fedél alatt újramondani – de nem adom fel!
A tartalmat illetően pedig egy fiatal férfi lesz a középpontban, akit a szülei még kisgyermekkorában külföldre küldtek tanulni. A férfi érzi, reméli, hogy van valami oka annak, hogy nem maradhatott a családjával, sőt, nem is látta őket azóta, de egyszer csak eldönti, hogy utánajár és hazautazik Magyarországra. Ez egy családregény lesz, de nem abban az értelemben, hanem egy másikban: a családi titkokról és a család összetartó erejéről, az anyaság élményéről és dilemmáiról fog valójában szólni.
5. Ha egy időkapszulába, melyet majd száz év múlva nyithatna ki az emberiség, betehetnél öt könyvet, melyek lennének azok?
Először is megtudakolnám, rajtam kívül ki tesz még el könyvet, hogy eldöntsem, csupa magyar kötetet tegyek-e bele, vagy szerepeljen benne külföldi is? Összeválogatnám, különböző jellegű könyveket tennék el, amelyek mind máshogy hatottak rám. Belekerülhetne Ferdinandytól a Kagylócska, aztán egy Windows kézikönyv, mondjuk egy Radnóti összes, aztán egy Pom Pom… jaj, csak egy maradt? Akkor Gárdonyitól az Egri csillagok.
A külföldi írók közül Salman Rushdie-t beválogatnám, mondjuk a Haroun and the Sea of Stories c. művel. Jane Austentől a Pride and Prejudice. Agatha Christie-től a Murder on the Orient Express, és legyen egy gyerekkönyv is, Dr Seuss tollából, de melyik… talán az Oh, the Places You’ll Go. Jaj, majdnem minden író brit… ez most így sikerült.
6. Miért lettél író? Meg tudsz élni belőle? Mi értelmét látod?
Mindig író voltam. Azóta írok, mióta megtanultam az iskolában a betűvetést. Muszáj írónak lennem, mert tele vagyok mondanivalóval, akár figyel rám valaki, akár nem, tehát számomra mindenképp van értelme – persze jórészt azért, mert mindennap kapom a visszajelzést, hogy mások is értéknek tartják, amit átadok. És igen, én azok közé tartozom, aki az írásból és az ezzel kapcsolatos tevékenységekből meg tud élni. Persze ne egy felsővezetői fizetést képzelj el, de mondjuk egy középvezetői szintet hoz mindaz, amivel foglalkozom.
7. Ha a karaktereid léteznének és választanod kéne, hogy melyiket mentsd meg, kit választanál és miért?
Mármint hogy kit ne sodorjak bele a kalamajkába? Hát, szerintem mindenki épp azt kapta, amit megérdemelt. Így jártak 🙂
8. Melyik szerinted a legnegatívabb szereplőd? És miért?
A leggonoszabb, legostobább? Így gondolod? A legújabb regényemben van egy ötvenes nő, Marika, aki rettenetes. El van magától ájulva, pedig csak egy lufi, ja, és öltözködni sem tud. Az ilyen emberektől a valóságban falra mászom, talán azért utálom őt ennyire…
9. Szerinted mi egy jó regény ismérve? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie?
Ó, könnyű kérdés. Egyetlenegy dolog számít: hogy az olvasónak tessék.
10. Igen sokan írnak manapság regényeket. Milyen tanácsokat adnál nekik?
Hogy olvassák a blogomat. Közel 100 cikk szerepel már rajta, szerintem rengeteget lehet ezekből tanulni, főleg, ha az olvasójuk ki is jegyzeteli, mi az, ami ebből neki a legfontosabb, illetve fog egy papírt és ír is valami fogalmazást, ha ez egy írástechnikai tipp, vagy fogja egy korábbi szövegét és átfésüli. Aki pedig eldönti, hogy komolyan foglalkozik az írással, kezdje a szakkönyvemmel, a HOGYAN ÍRJUNK KÖNYVET?-tel!
A borítóképet köszönöm Mohácsi Lacinak!
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
