A párbeszéd központozása, tehát az, hogy milyen írásjelet teszünk és hová, még a gyakorlottabb írók számára is kérdéses lehet.
Valójában három fontos szabály megjegyzésével jól leszel:
1) Mindig gondolatjelet használunk az egységek között.
Azaz a hosszabbik fajta vízszintes vonalkát. Ezt nevezem gondolatjelnek. A rövidebb, a kötőjel, más célokra szolgál, jellemzően szóösszetételekben használjuk, pl. kisebb-nagyobb, és nem is szoktunk elé/mögé szóközt tenni.
A párbeszéd kezdésekor a gondolatjel ELŐTT nincs szóköz, csak utána.
A párbeszédben mindenhol máshol van szóköz a gondolatjel előtt és után is.
2) A „mondta” stb. narráció előtt sosem teszünk pontot (csak kérdőjelet vagy felkiáltójelet).
Erre gondolok:
– Gyere ide – mondta Bogi.
– Gyere ide! – mondta Bogi.
– Idejössz? – kérdezte Bogi.
– Nem tudom – felelte Bogi.
– Mi ez?! – kiáltott fel Bogi.
Figyeld meg, hogy a narráció (mondta, kérdezte, felelte) mindig kisbetűvel kezdődik, és pont soha nincs előtte.
Ha viszont az a szöveg, amit a szereplő által kiejtett mondat mögé kerül, nem arról szól, hogy a szereplő miképp beszélt, hanem egyéb mozdulatot, cselekményt ír le, akkor külön mondatokban írjuk le.
– Ez az! Jó fiú vagy! – A kislány megsimogatta a kiskutyát.
Mert ezt sortöréssel írhatnánk így is:
– Ez az! Jó fiú vagy!
A kislány megsimogatta a kiskutyát.
Vagy nézzük ezt a példát:
– Gyere ide – mondta Bogi. – Ez az! Jó fiú vagy! – A kislány megsimogatta a kiskutyát.
Ezt sortöréssel így írhatjuk le:
– Gyere ide – mondta Bogi. – Ez az! Jó fiú vagy!
A kislány megsimogatta a kiskutyát.
Figyelj rá, hogy ne vedd a párbeszéd narrálásának, ami nem az, tedd külön mondatba, ami nem felel meg a „mondta” szinonimáinak:
– Na viszlát! – Ezzel Bogi sarkon fordult.
– Én aztán nem! – A lány a vállára vette a táskáját.
Gyere regényíró tanfolyamra! Három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
3) Ha mondaton belül narrálod a párbeszédet , akkor az a rész közbeékelt tagmondatként viselkedik, így kell központozni.
Azaz a közbeékelt tagmondat előtt és után szóköz+gondolatjel+szóköz van, mögötte pedig vessző.
Nézzünk néhány példamondatot:
– Gyere ide – mondta Bogi –, mert különben megharaplak!
– Jaj – nyögte Bogi –, ezt nem kellett volna…
De ha a párbeszéd narrálását lezárod, és nem a szereplő által kimondott mondat közepére, hanem két mondat közé teszed a narrációt, akkor természetesen nem képződik közbeékelt tagmondat, hanem narráljuk az első mondatot, majd gondolatjellel hozzáillesztjük a következőt:
– Gyere ide – mondta Bogi. – Ez az! Jó fiú vagy!
Tipikus hibák
Mint a fentieken látod, a „mondta” stb. narráció előtt nemcsak „?” és „!”, hanem a „?!” és a „…” írásjel használata is elképzelhető, de kizárólag a leírt módon. Azaz a hitetlenkedés „?!” jele csak a szereplőid által mondottakra használhatóak, a narrátor magyarázata ugyanúgy ponttal zárul, mint máskor.
Tehát NE írj például ilyesmit:
– Miért ugatsz – kérdezte Bogi?
– Tessék – kérdezte Bogi?!
– Nem tudom – felelte Bogi…
A pont-pont-pont elgondolkodó vagy félbeszakított mondata is csupán a karaktereid szájából hangozhat el, és maga az írásjel inkább ne szerepeljen a narratíva („mondta”) előtt.
NE írj például ilyesmit:
– Jaj… – nyögte Bogi.
Figyeld meg pontosan, hogy hol vannak a mondathatárok. Ne válts nagybetűre ott, ahol még nem kezdődik új mondat!
NE írj ilyet:
– Nem. – mondta Bogi.
– Nem. – Mondta Bogi.
– Jaj – nyögte Bogi, – Ezt nem kellett volna…
– Na viszlát! – ezzel Bogi sarkon fordult.
– Én aztán nem! – vette a lány a vállára a táskáját.
(A helytelen, pirossal írt mondatok helyes központozással a helyes példamondatok közt megtalálhatóak.)
Ha konkrét kérdésed van, kommentként másold be a kérdéses mondatot és segítek!
-
Akciós termék
– KÖNYVTITKOK KLUB – Haladó regényíró tanfolyam, bérletOriginal price was: 90000 Ft.79900 FtCurrent price is: 79900 Ft. -
– SZTORILABOR – NOVELLAÍRÓ KLUB20000 Ft
-
– A regényíró tanfolyam: KNW NOVEL SCHOOL59999 Ft – 99999 Ft
Ha még nem iratkoztál fel a hírlevelemre, kattints ide, hogy megkaphasd a legfrissebb híreket, értesülj az új blogcikkekről!
Gyere regényíró tanfolyamra! Három nap alatt rengeteg írástechnikai és dramaturgiai ötletet, ihletet és motivációt kapsz, kattints ide!
Ha a kéziratodra szeretnél véleményt vagy szerkesztést kérni, ezen az oldalon találsz több infót.
65 hozzászólás “A párbeszéd helyes központozása – regényírás alapszabályok”
Az utolsóval nem értek egyet: ez a „… – vette…” szerkezet ugyanolyan „narrációszerű dolog” (formailag), mint a „… – mondta…”, és ezért szerintem ide kisbetű kell.
Természetesen ugyanez a tartalom más formában már nagybetű lenne:
– Én aztán nem! – Ezzel a lány a vállára vette a táskáját.
De ha narrációvá „sűríti” a szerző, akkor meg kell felelni az ehhez tartozó formai követelményeknek, nemde?
Sokszor van hasonló megoldás, amikor nem egyszerűen „mondta, kérdezte, felelte” típusú narráció van, hanem a beszéd közben végzett cselekmény szerepel állítmányként, vagy legalábbis valami további mondandó arról, hogy éppen mi történik (néha csak a változatos fogalmazás érdekében), ezekre is igaz ugyanez, pl.:
– Hazamegyek – fordult ki az ajtón.
– Nagyon vártalak már! – fogadta a barátját.
– Á, csak ülök itt – reszelgette tovább a körmét Nyuszika.
(Az sem világos nekem, hogy miért ne lehetne a narráció előtt pont-pont-pont-tal befejezni a szöveget, ha pl. bizonytalanságot stb.-t akarnék kifejezni vele… Az ilyen befejezetlenség, habozás pont egy szereplő által mondott szöveg végére való – miért ne tennénk oda, ha utána narráció van?…)
Az adott mondatnál nem a kisbetűs kezdés volt a gond, hanem hogy az akció nem a beszéd szinonimája. Az általad beírt példamondatoknál pontosan ugyanez a probléma. A pici mozdulatoknál, főképp mimikánál rendben van (pl. mosolygott, vont vállat, húzta fel a szemöldökét), és szögezzük le, hogy ez is magyar sajátosság, mert a brit/amerikai kreatív írás iskolákban ezt is kihúzzák. Azonban ha magyarul írunk magyar piacra, akkor sem kedvező a teljes testmozdulattal való narrálás, ugyanis a beszédet a szánkkal végezzük (pl. táncolt odébb, hajolt le, állt fel – ha belegondolsz, komikus).
A … meg a szerkesztők réme, mindenhonnan irtjuk, de párbeszédben (narráció előtt) nem maradhat. Az írásjelek halmozása a szabatos megfogalmazás helyett a Facebookra való. Maximum.
Sorkizárttal írva, bekezdés elején a gondolatjel utáni space megnyúlhat a rövid, félsoros párbeszédelemekhez képest, és nem ad egységes képet, könyvekben mintha nem így lenne, van erre valami formázási trükk? (vagy csak ne használjak excelt?) Előre is köszönöm
Az Excel egyáltalán nem alkalmas tördelésre. A nyomtatott könyvet tördelőprogrammal készítik, de a Word is egész jó, ha ismeri az ember a trükköket.Az említett esetben például sűrűbbre kell venni a betűtávot és így rövidül a szóköz is.
Nem aktuális már a kérdés valószínűleg :D, de egyébként a gondolatjel után nemtörő space-t kell használni, és akkor egységes lesz az oldal képe. Sajnos elég sok könyvben is látszik, hogy ezt nem használják.
Kedves Krisztina,
hogyan, milyen írásjelek közé kell írni párbeszédben a közbevetett mondatrészeket, gondolatokat?
Tehát kötőjel vagy gondolatjel, vagy esetleg vesszők közé kell tenni, ha a beszélő közbevet valamit a saját mondatába?
A Helyesírási szabályzat 251. ponttól kezdődő szabályai szerint gondolatjel kell (vagy zárójel) közbevetés esetén, de a gondolatjel szerintem megtévesztő, mert narrációt jelez a párbeszédben, a zárójel pedig egyszerűen „fura”, egy beszélő nem zárójelezi a saját közbevetését :).
Én kötőjelek (tehát a rövid vonalka) közé raknám a párbeszédben a közbevetéseket.
Pl.:
– Csöndet! – kiabált a vizsgabiztos. – A feladat része, hogy rájöjjenek – mindenki magától -, hogy mi a feladat. Piros tollat használjanak – ezzel már segítettem! – tette hozzá halkan.
(Vagy vesszők közé, de az egyéb tagmondathatárok, felsorolások, jelzők elválasztása miatt túl sok lehet a vesszőből így.)
Kedves Nándi, a kiskötőjel sem párbeszédben, sem közbeékelt tagmondatnál nem helyes. A nagykötőjel vagy a vessző formailag helyes, de ez előbbi a párbeszédet nehezen érthetővé teheti, így azt javaslom, írd át úgy a szöveget, hogy minél kevesebb vessző szerepeljen benne, mert azt olvassuk a legkényelmesebben, leggyorsabban.
— Ja — hangzott a velős és rövid válasz. — mit akar?
(Ez így helyesen van írva?)
Helyesen:
— Ja — hangzott a velős és rövid válasz. — Mit akar?
Kedves Krisz! Ide másolok egy szövegrészt, ami párbeszéd lenne. kérésem, hogy légy szíves mutasd meg, hogy ezt hogyan kell helyesen csinálni. Szeretek párbeszédesen írni de hogyan azt még senki nem mondta el, mutatta meg. „Leültek enni, közben beszélgettek. Hol a lányod és a férjed? Kérdezte Gréta. Suzann a barétnőjénél van, játszani, Jack pedig csak késő délután jön meg, a legelőn kerítenek új területet a növendék marháknak. Fejési időre jönnek meg az embereinkkel, mert, amit az útmentén láttál, azok fejős tehenek. Az a nagy fehér épület a fejőház. Holnap azt is megnézzük, ha nincs ellenedre, amit ott majd látni és érezni fogsz.
Remélem, nem halok bele, de ha nem tetszik, nem megyek oda többet. Suzannak hol van itt barátnője, hiszen házat, közel sem távol nem láttam másikat?
Grétám, -nevetett föl Jenn-, itt a szomszéd nem a fal túloldalán van, hanem félnapi járásra lóháton. Jut, eszembe tudsz lovagolni? Lovaglásnak ugyan nem nevezném, de ha, azt akarod kérdezni ültem e már lovon, akkor igen a válaszom, ha pedig azt félek-e a lovaktól, akkor nem, nem félek. Nagyapám tanított, de sajnos korán meghalt, tehát fölmerek rá ülni. És megszeretnél tanulni, vagy inkább egy egytengelyű bricskán zötyögjünk, ha kimegyünk egy kicsit szétnézni a birtokon, meg nekem dolgoznom is kell, és ha akarsz, velem jöhetsz. Mit dolgozol te ott kinn, hát nem csak a háztartást vezeted? Hát nem drágám, itt nem úgy megy, itt nem lehet a nő úriasszony, aki nem dolgozik, csak a lábát lógatja. Viszont lehet tisztelt, megbecsült, szeretett úrnője a birtoknak. Dolgozni kell, a munkásainkat tisztelni, határozottan kiadni a feladatokat, a nagymunkában besegíteni, vízzel kínálni az embereket, pár jó szót mondani nekik, és ha kell akár együtt hajtani a jószágokat is. És olyankor ki főz, vagy, hogy jutnak élelemhez? A nagymunkák úgy vannak beütemezve, hogy fölkészülünk hideg élelemmel, és csak este van főtt étel, de akkor bőséges, mindenki a hosszú asztalnál ül a szín alatt, még mi is, és együtt eszünk az emberekkel. Egyébként van egy segítségem a háztartáshoz is, de ő most szabadságot kért, elutazott a szüleihez.”
Köszönöm szépen előre is!
Kedves István, szívesen segítek, de nem érthető, melyik mondatot ki mondja. Amikor a másik ember szólal meg, nem az, aki eddig beszélt, tegyél sortörést és utána a sor elejére nagykötőjelet. Ha így bemásolod, már tudok segíteni.
Ezt pl. két külön ember mondja?
„Nagyapám tanított, de sajnos korán meghalt, tehát fölmerek rá ülni. És megszeretnél tanulni, vagy inkább egy egytengelyű bricskán zötyögjünk, ha kimegyünk egy kicsit szétnézni a birtokon, meg nekem dolgoznom is kell, és ha akarsz, velem jöhetsz.”
Ha igen, akkor:
„– Nagyapám tanított, de sajnos korán meghalt, tehát föl merek rá ülni.
– És meg szeretnél tanulni, vagy inkább egy egytengelyű bricskán zötyögjünk, ha kimegyünk egy kicsit szétnézni a birtokon? Nekem dolgoznom is kell, és ha akarsz, velem jöhetsz.”
(Picit belejavítottam, mert kellett bele egy kérdőjel is a kérdés mögé.)
Pontosan erre voltam kíváncsi, hogy ha két ember beszélget, hogyan jelezzük, hogy most a másik beszél! Köszönöm szépen a választ!
Szívesen 🙂
A közbeékelt tagmondattal kapcsolatban, mi van akkor, ha nem a vesszőnél ékelek közbe?
– Jaj – nyögte Bogi –, ezt nem kellett volna…
Ez az alap, de mi van, ha még az „ezt” szócskát a „jaj” után tesszük, és utána ékelünk közbe?
– Jaj, ezt – nyögte Bogi – nem kellet volna…
Jól írtam? A vessző ilyenkor előrevándorolt a „jaj” és az „ezt” közé, a gondolatjel után tehát nem kell? És a „Bogi” szó után ilyenkor sem jön vissza a pont?
Mindig kell a közbeékelt tagmondat mögé vessző. Fontos az is, hogy ott nem szakítjuk meg az idézetet (azaz amit a szereplő mond), ahol nem szerepel vessző.
A második tagmondat tehát két szempontból is hibás.
Kedves Krisz!
1.Ha az egyik szereplő a gondolatait írja le, ami éppen abban a pillanatban jutott de nem mondja ki hangosan, azt hogyan érdemes leírni? Idézőjellel esetleg?
2. Hogyan érdemes érzékeltetni írásban például azt, ha például egy atyai tanács jut eszébe, és szó szerint idézi édesapját?
Köszönöm előre is. a segítségedet.
Kedves Balázs, a gondolatokat általában dőlt betűvel érdemes írni, de ez függ a gondolat hosszától és a szövegben való lehelyezkedéstől.
Az atyai tanácsot valószínűleg bele lehet fogalmazni a narrációba, pl. „apja ilyenkor mindig azt mondta, nincsen füst tűz nélkül”. Ha bemásolod a kérdéses mondatokat, segítek!
Szia,
szinte áldás, hogy rátaláltam a blogodra. Igaz, még csak 12 éves vagyok, de minden álmom, hogy legyen jó könyvem. Alig olvastam el ennek a cikknek az elejét, máris éreztem, hogy a kezdetektől rossz felé tapogatóztam. Remélem, ez a cikk segít és egy kicsit kupálódom. Szerinted érdemes próbálkozni?
Blanka
U.I.: Amikor gépen írok utólag mindig észreveszem, hogy alig van vesszőhibám. Ez jó?
Nagyon örülök, ha már most könyvíráson gondolkodsz – ne csak álom legyen, írd meg! Szerintem csodás élmény a történetek kitalálása. Tegnap éjjel hajnali fél háromig írtam, nem bírtam abbahagyni 😀 És persze, hogy jó, ha kevés a vesszőhibád! Így tovább! Ajánlom még neked ezt a cikket is: http://www.krisznadasiwrites.hu/blog/regenyiras-kamasz-tizeneves/
Szia! Segítenél, hogy ez így helyes-e, vagy hogy kell helyesen írni?
– Tudom hogy sok rosszat tettem, de velem kéne jönnötök, bár nem nagyon hiszem hogy ő most járni tudna – Mutatott a földön fekvő fiúra. – Ha engeditek hogy segítsek, majd én viszem őt, és gyorsan meg fog nálam gyógyulni.
(ezt az egészet egy ember mondja, viszont nincs narráció, csak „mutatott”. Akkor az most kis vagy nagy betű, hiszen közé ékelődött, és a „járni tudna” után kell pont vagy nem?)
– Tudom, hogy sok rosszat tettem, de velem kéne jönnötök, bár nem nagyon hiszem, hogy ő most járni tudna. – A földön fekvő fiúra mutatott. – Ha engeditek, hogy segítsek, majd én viszem őt, nálam gyorsan meg fog gyógyulni.
—-
Így helyes a központozás, a nálamot is áthúztam, így jobb a szórend 🙂
Köszönöm!
Kedves Krisz! Köszönöm ezt a nagyon hasznos oldalt.
Kérdésem, hogyan kell eljárni, amikor egy szereplő a gyakorlatilag magában beszél (nem fennhangon)? Például helyes ez így:
– Kriszti, már megint ezt csinálod – figyelmeztettem magamat.
Jobb, ha fennhangon beszél, és akkor jó a központozás. A szereplő gondolkodása mindig lassítja a cselekményt, gyakran úgy, hogy vontatottá teszi, emiatt alapvetően nem javaslom (nyilván szöveg kérdése).
Köszönöm a választ. Ez egy fordítás, tehát adottak a keretek. Tehát ha jól értem, az ilyen jellegű kommunikációt nem a párbeszédes központozás szerint kell kezelni.
Kedves Krisz!
Ha E/1-ben van a narráció, végig az egész könyvben, jelen idő és vegyítem az expozíciót és a protagonista gondolatait, vagy a leíró részeket és a főhős gondolatait, akkor ugye nem kell dőlt betűvel kiemelnem részeket? Mert tulajdonképpen ő meséli az egészet és gondolkodik közben és érzései, érzelmei vannak, amit ugyanúgy hallunk, hiszen belelátunk a fejébe.
A másik kérdésem pedig az, hogy azt mondják, hogy álommal kezdeni, az pocsék kezdés, de nekem az egész regényemnek a lényege, ennek az álomnak a végére épül. Ilyen esetben is hanyagoljam szerinted, vagy ilyenkor megengedett?
Köszönöm szépen a válaszod!
Ha organikusan beleszövöd a gondolatokat a leírásba, akkor ne használj szerintem dőlt betűt, már csak azért sem, mert gyanítom, hogy elég sok lenne.
Az álom sajnos tényleg túlhasznált elem. Ha nálad ez alapvető fontosságú, akkor egyrészt tudnod kell, hogy az álmot unó olvasókat ezzel nem tudod megcélozni, illetve nem fog nekik tetszeni a könyv, másrészt ügyes marketinggel elkerülhető, hogy ez az elem központi fontosságú legyen, pl. ne szerepeljen a könyvcímben, és csak enyhén a fülszövegben, szinopszisban. Azért benne van ám a kalapban, hogy bestsellert írsz annak ellenére is, hogy a sztorid ellene megy egy sor tanácsnak, szóval magaddal légy őszinte, az a legfontosabb!
Nagyon szépen köszönöm a válaszod, nagyon kedves vagy! 🙂
Kedves Krisz!
A fenti leírás rengeteget segített. Nagyon köszönöm a munkádat!
Egyetlen kérdésem lenne, mégpedig az, hogy hogyan kell gondolatjelet írni a magyar billentyűzeten. Egyszerűen nem találom sehol.
Előre is nagyon köszönöm a választ!
Kedves Gabriella, sajnos nem tettek ilyet a billentyűzetre, másold ki és illeszd be vagy minden egyes alkalommal, vagy cseréld őket, ha készen vagy a történettel vagy egy részével. Itt küldök neked egyet szíves felhasználásra: –
Hú, végre erre is rátaláltam a neten… el sem hiszem!
Köszönöm!
ALT gombot lenyomva tartani és 0150
Kedves Krisz!
Érdeklődnék, hogy abban az esetben, ha az egyik szereplő visszaemlékezik egy adott eseményre, az lehet párbeszéd jellegű vagy inkább ezt mellőzve, csak leírás?
Kedves Hanga, magában a visszaemlékezésben valószínűleg jobb, ha nincs párbeszéd, de ha ezt valaki meséli, akkor ez így természetesen párbeszéd lesz. Ha nem nagyon hosszú a rész, amiről kérdezel, szúrd be ide kommentben és szívesen megnézem.
Sehol sem találom, a párbeszédben párbeszédet. Elkezdtem egy történelmi regény, amit a főszereplő mesél el. Amikor börtönbe kerül, egy másik nőnek mesél életéről. Itt viszont sok a párbeszéd. Itt megálltam, mert nem tudom mi a helyes.
Nehéz eset, mert nem néz ki jól (és nehezen is érthető), amikor az egyik szereplő mesél el egy párbeszédet is idéző történetet. Azt javaslom, idézzen röviden és formailag függőbeszédben. Így gondolom:
– Tegnap találkoztam anyámmal, jól összevesztünk, de a végén azt mondta, ha meggondolom magam, vasárnap elvár ebédre. Erre én azt mondtam, meggondolom, mire ő megrázta a fejét és otthagyott.
Köszönöm!
Tisztelt Hölgyem!
Az lenne a kérdésem, hogy folyószövegnél hogyan írjuk le az egymást követő párbeszédeket, kellenek-e a gondolatjelek és az idézőjelek?
Például helyes-e ez így:
– De szép ez a táj! – Így van! – Mire gondolsz most? (stb.)
Válaszát előre köszönöm!
Kedves Attila! Igen, kellenek a gondolatjelek, és külön sorban írjuk, amit egy új szereplő mond:
– De szép ez a táj!
– Így van!
– Mire gondolsz most?
Azt szeretném kérdezni, hogy mikor tegyünk új bekezdést a szöveg során, mert én már többféle módon tördelt szövegeket is láttam, szóval teljesen össze vagyok zavarodva.
Új bekezdést akkor kezdj, amikor az előző gondolati folyamnak vége, és a következő, amit leírnál, már kicsit más. Nyilvánvalóan ilyen, ha időben vagy térben picit ugrasz, de nagyon sokszor váltunk akkor is, ha más szereplő mozgását, gondolatát írjuk le, mint eddig. Lehet továbbá dinamikai oka a sortörésnek, erről elég sokat írtam a Hogyan írjunk könyvet? c. kiadványban, a szövegtempónál.
Illetve még egy kérdésem lenne. Ez így helyes:
− Elnézést asszonyom máris becsukom az ablakot! − mentegetőzött az ápolónő.
A párbeszéd központozása helyes, még az asszonyom elé és mögé kell vessző.
Kedves Krisztina,
Nagy segítség volt számomra ez a cikke is. Egy regényt írok, és fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne kényelmesen használni a párbeszédek előtti gondolatjelet. Ha megnyomom a jobb oldali Shift billentyűtől balra elhelyezkedő – jelet, akkor nagyon szépen lehet írni az egymást követő párbeszédeket. A Word kicsit beljebb kezdi és a következő sornál is követi ezt a rendet. Viszont ahogy olvasom, ezzel a karakterrel illene kezdeni a dialógust: –
Ez viszont nem tudom, hogyan lehetne könnyen és gyorsan előcsalogatni a billentyűzetből. Kiváltképp úgy, hogy beljebb is kezdődjön az egyszerű leírásnál.
Mindig manuálisan nyomjak egy „Tab”-ot a párbeszéd sora előtt? Elég fárasztó és megakasztó lenne így írni.
Ön milyen szoftvert használ az íráshoz?
Köszönöm szépen.
Köszönöm, örülök, ha hasznos a cikk!
A kézirat formázása kissé más kérdés: első behúzást állíts be a bekezdésekre (tegeződjünk, kérlek), semmiképp ne tabot üss.
Gondolatjel nincs a billentyűzeten, én vágólapon tartom és beszúrom, amikor kell (MS Word). Lehetséges még automatikus javítást beállítani rá, hogy két kötőjelet értelmezzen a szoftver gondolatjelnek. Sok sikert!
Köszönöm szépen
Kedves Krisz!
Tördelési szempontból szeretnék tanácsot kérni.
Az alábbi szövegrészlet tördelése hogy lenne helyes? Hová kerüljön a második gondolatjel, a sor végére vagy a sor elejére? (Ugyanaz a szereplő beszél, és a mesekönyvben rövid, középre igazított sorok vannak.)
– Én ezt nem értem – csodálkozott Gabi. –
Miért akarna valaki hamarabb hazamenni?
vagy:
– Én ezt nem értem – csodálkozott Gabi.
– Miért akarna valaki hamarabb hazamenni?
Előre is nagyon köszönöm a segítséget, eddig sehol nem találtam erre vonatkozó szabályt.
Az első helyes (pontosabban a második csúnya hiba), lapszélen nem kezdünk gondolatjellel, csakis bekezdés elején.
Kedves Krisz!
Nagyon köszönöm a szuper gyors választ!
Gondolom a közben elküldött második kérdésemre is ugyanez vonatkozik.
Még egy hasonló jellegű kérdésem van:
Hogy lenne helyes, hová kerüljön a második gondolatjel középre igazított rövid sorok esetén?
– Eddig sose tűnt fel, milyen kopott ez az épület –
állapította meg magában.
– Eddig sose tűnt fel, milyen kopott ez az épület
– állapította meg magában.
Köszönöm!
D.
Kedves Krisz!
Azt szeretném kérdezni, hogy a téves kötőjelet, hogyan lehet kicserélni gondolatjelre egy több száz oldalas word dokumentum esetén? Sajnos a keresés/csere nem megoldás a problémára.
Előre is nagyon köszönöm a választ.
Taródi Ági
Kedves Ági! Márpedig csak ez a megoldás. Egyenként kattintsd végig, azt az adott cserét kéred-e vagy elveted. Ne aggódj, 1-2 óra alatt megvan.
Ma már ez a párbeszédforma csak egy a sok lehetséges közül, inkább klasszikusnak számít, szóval nem kizárólag így „kell”. Lehet párbeszéd normál folyószövegben is, gondolatjelek és bármilyen extra központozás használata nélkül, rengeteg kortárs megoldás van erre.
Hogy írjuk le helyesen, ha egy cselekvést ékelnénk közbe? (Nem szabad beékelni?)
– Én csak azt mondom – csapott az asztalra a lány –, hogy ő a felelős ezért!
Nagybetűvel helyes?
– Én csak azt mondom – Csapott az asztalra a lány –, hogy ő a felelős ezért!
Vagy ilyet egyáltalán nem csinálhatunk, és az egyetlen megoldás ez lenne:
– Én csak azt mondom, hogy ő a felelős ezért! – Csapott az asztalra a lány.
Későn fedeztem fel ezt az oldalt, de most nagyon jól jönne egy kis segítség ezzel kapcsolatban.
Kedves Iza, az első formailag helyes, csak tartalmilag nem, hiszen azt nem „asztalra csapta”, hanem mondta a lány. Az idéző mondat beszéd szinonimával helyes:
– Én csak azt mondom – vágta rá a lány, és az asztalra csapott –, hogy ő a felelős ezért!
Vagy jó így is (a szórend nem fordul meg):
– Én csak azt mondom – a lány az asztalra csapott –, hogy ő a felelős ezért!
Vagy:
A lány az asztalra csapott. – Én csak azt mondom, hogy ő a felelős ezért! (egy sorban vagy kettőbe is teheted)
(A többi megoldásod nem helyes.)
Kedves Krisz!
Nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy a „pillantottam”, „néztem” és társaikkal (E/1-ben, mert az E/3 még könnyebben megoldható) ilyenkor mi a helyzet?
A cikkből kiindulva hivatalosan nagy betű lenne gondolatjel után – a gond az, hogy nekem kicsivel jobban tetszik (ha-ha ^^). Persze, nyilván át kellene fogalmazni valahogy az ilyen helyeket, de ahhoz meg túlontúl gyakran csúsznak ki a tollam alól. ^^
Ilyenkor mi a teendő? Hogyan lenne jó?
Á! Bár most tényleg kicsit elbizonytalanodtam, mert őszintén szólva, nem igazán töprengtem el még külön ezen, és azt hittem, folyton hibáztam ebben, de némi keresgetés után, csak megtaláltam a választ: „Ha megszólalás és a narráció szinte egyidejű, elhangozhat a cselekvés közben is” – és a gondolatjel után simán jöhet kisbetűvel az a bizonyos cselekvés…!
Bocsánat a korábbi, kissé elveszett kérdésért. ^^
Ne nézzenek a szereplőid: https://www.krisznadasiwrites.hu/blog/irastechnika-objektiv-narrator/
Kedves Krisztina,
Köszönöm a hasznos cikket!
Segítséget szeretnék kérni a félbeszakított gondolatok központozásához. Fordítok, és az eredeti szövegben hosszú gondolatjel van (előtte szóköz nélkül) az ilyen esetekben. De ez a magyarban felettébb furcsán néz ki.
A példa:
– Én…nos, csak lovagolni voltam M-mel – bökte ki végül a hercegnő – mi csak—
– Fel tudod fogni, milyen veszélyes egyedül, védelem nélkül kóborolni az erdőben?
előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Lilla, a kvirtmínuszt a magyar szövegben nem használjuk, ezt …-ra fordítjuk. Fontos az angol nyelv ilyetén mélységű ismerete a fordításhoz, ha valamit nem ismersz, légy nyitott arra, hogy fontos műfordítói feladatra bukkantál.
Pontosan:
– Én… nos, csak lovagolni voltam M.-mel – bökte ki végül a hercegnő –, mi csak…
Fontos javítások:
– az én után 3 pont van,
– mögötte szóköz,
– a név rövidítése esetén kitesszük a pontot,
– a közbeékelt idéző mondat mögött van vessző.
Jó szórakozást kívánok a fordításhoz 🙂
Azt szeretném kérdezni, hogy ha egy szereplő hosszabb, több bekezdésből álló beszédet tart, amit nem akarunk narrációval megszakítani, meddig mehetünk el, mennyi beszédre elegendő az egy gondolatjel.
Előre is köszönöm!
Bármilyen hosszan írhatod. Ha bekezdést törnél, megint ki kell tenni a gondolatjelet. (Igen, pedig ugyanaz a személy beszél tovább.)
Nagyon köszönöm!
Bocs, belezavarodtam!
„Bekezdést törnél”. Jól értem, ha közbevetek egy történést, vagy bármit narrálok?
Vagy közbevetés nélkül minden bekezdés egy gondolatjel? 20 bekezdés 20 gondolatjel?
– Beszél beszél beszél – mondta Józsi.
– Beszél tovább, sorokon át, mondja, csak új bekezdésben.
– És tovább.