Képzeld el, hogy az idei kalandtábor nem arról szól, mint régen. Már nem résztvevő kisdiák vagy, hanem táborvezető kamasz. Most nemcsak a felhőtlen nevetésé a főszerep, hanem a felelősségé is. Persze a vidámság, a buli és szerelem sem maradt a bőröndben.
Romantikus. Kalandos. Meghódítja a szíved.
Ha szívesen olvasnád, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
A közös munka
Benkő Timi ifjúsági regényével keresett meg minket. Nagyon örültem, hogy dolgozhattam vele, mert érdekes ötletnek találtam, hogy egy kalandtábor mindennapjairól szól a történet. És van benne egy csavar: azok a kamaszok a csoportvezetők, akik korábban táborozók voltak! Timi ráadásul tanárként hitelesen mutatja be a tábori életet, egy percig sem hagyja unatkozni az olvasókat. A szereplők szerethetőek, egyéniségek, vágyakkal és célokkal, ami humoros, fiatalos lendületet ad a regénynek.
A lektori véleményben a legfőbb javaslatom az volt, hogy Timi a helyszíneket több részlettel mutassa be, mert fontos, hogy az olvasó fejében összeálljon a tér, azaz mindent tudjon a környezetről, ami a cselekmény zökkenőmentesen elképzeléséhez szükséges.
Az egész csapat drukkolt, hogy a kötet megjelenjen!
A szerző így élte meg a közös munkát
Már másodszor kértem a KNW csapat segítségét, az előző regényemet, a Tanárit is Krisz ötletei alapján dolgoztam át. Most, amikor elakadtam, evidens volt, hogy újra hozzájuk forduljak. Főleg a műfaj miatt volt szükségem a szakmai segítségére, hiszen ezúttal ifjúsági regényben gondolkodtam. A csapaton belül most főleg Petrával dolgoztam.
Kicsit imposztor szindrómás vagyok, szükségem van a visszajelzésre alkotás közben, nekem az ő véleményük a mankóm. A támogató, biztos, megingathatatlan mankóm.
Ha te is elküldenéd a kéziratodat véleményezésre, erről itt olvashatsz többet!
Olvass bele!
Mi történhet? Belevaló, vagány diákújságíró vagyok, van merszem bemenni a fiúk szobájába, biztatta magát. Mély levegő, kifúj, újabb lépcsőfok.
A földszint elrendezése hasonló volt, mint az emeleté. A folyosó elején két fotel egy dohányzóasztallal, itt majd sokat kell őrködni esténként takarodó után. Jobb oldalt az első ajtó a közös mosdó, majd a közös fürdő, a többi mind háromágyas szoba. A bal oldali első ajtó a csoportvezetőké.
Orsi legnagyobb meglepetésére az egyik folyosói fotelban Emma épp az amúgy is tökéletes szemöldökét formázta.
– Bárczi Szabolcsot keresem – állt meg újdonsült szobatársa felett.
Emma unottan felnézett rá. Hatalmas buborékot fúj a rágógumijából, amíg újra végigmérte, mint már az udvaron is. Hangos csattanással eldurrantotta, Orsi nem tudta, mit várt, hogy összerezzen?
– Ablak melletti ágy, online sakk – mutatott a szemöldökcsipeszével maga elé a fiúk szobájának ajtajára.
Hm, tehát már járt a szobájukban.
– Köszi – indult volna az ajtó felé.
– Mit akarsz tőle? – állította meg a lány követelőző hangja.
– Meló – lengette meg Orsi a füzetét, majd bekopogott a fiúk ajtaján.
Valaki kidörmögött, hogy nincs még öt óra. A lány benyitott, elmondta, hogy nem azért jött, hogy a medencéhez sürgesse őket. Ádám ugyanolyan pózban hadonászott a távirányítóval, mint egy emelettel feljebb Fruzsi, a középső ágy üres volt. Az ablak melletti ágyon fekvő srác valóban online sakkozott a mobiljába merülve. Az a jóképű volt, aki bőrbetegségnek hitte a dekupázst. Mellette az éjjeliszekrényen állt egy valódi sakktábla is egy megkezdett partival, míves, intarziás, faragott fabábukkal.
– Interjút kell készítenem veled – hadarta Orsi idegesen.
Érezte, most is nyirkos a tenyere. A fiú füle botját sem mozdította, nyomkodta a hülye mobilját tovább.
– Arról, hogy… megnyerted a nemzetközi matek diákolimpiát Japánban és a Középiskolai Matematikai Lap közölte az egyik ötletes, eredeti példamegoldásodat – próbálkozott Orsi tovább.
Semmi. Süket ez? Rátámaszkodott az ágyára, közel hajolt hozzá. Megérezte a pólója finom öblítőillatát.
– Figyelj, látom, baromi elfoglalt vagy, de tudomást vennél rólam egyetlen perc erejéig? – szinte súrolta az arcát.
Ha most sem néz rá, kiveszi a kezéből a telót, esküszik.
– Beléptél az aurámba – Bárczi Szabolcs ezt még mindig csak a mobiljának morogta.
Orsi, tudta, hogy csodabogár, de ekkora érdektelenségre a részéről mégsem számított. Legszívesebben azonnal otthagyta volna a megreccsent aurájával együtt, de nem fogja ilyen könnyen feladni. Nem kulloghat vissza üres kézzel Barnabás elé. Nem bukhatja el rögtön az első feladatot. Elég kínos volt már az is, hogy késve érkeztek.
– Oké, megmondom, mi lesz. Kommunikálsz velem végre, vagy kiveszem a kezedből a mobilt – nyúlt határozottan a fiú telefonja után.
Szabolcs villámgyorsan elkapta a kezét és végre ránézett. Intelligens, komoly kisugárzása volt. A tekintete azonban tele megvetéssel.
– Helyesbítek: második lettem. Az újság neve Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok. Legközelebb, ha megkörnyékezel egy interjúalanyt, előtte nézz utána a témának. Kutass. Minden fent van az interneten – oktatta ki Orsit.
Visszatért a sakkjátszmához.
– Ha most miattad mattot kapok… – morogta. A készüléknek.
Már megint nem nézett rá. Hát, jól van, zsenikém, fújtatott Orsi, mint egy versenyló. Fut még egy kört.
– Nyílt olimpiai szakkörre jársz kéthetente Budapestre a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumba, ahol Dobos és Pelikán tanár úr foglalkozik kiemelten veled. Gépészmérnöknek készülsz. Most tanulsz vezetni, már kétszer meghúztad a kocsitokat. Pingpongozol, versenyszerűen sakkozol, odahaza a fűnyírás lenne az egyetlen feladatod, de azt sem végzed el. Csak azt vagy hajlandó csinálni, amihez éppen kedved van. És a nevem Orsi – sorolta.
Végre olyan érdeklődéssel nézett rá, ahogy eddig a mobiljára. A lány tett egy utolsó próbát.
– Nyilván semmi kedved velem társalogni, bizonyára mélységesen megveted a helyi újságot is, hiszen ordít rólad a felsőbbrendűségi érzés. Pedig engem tényleg érdekel, mi az a horpadás a gimi dicsőség galériájában a legutolsó serlegeden. A rossz nyelvek szerint a kiértékelés után földhöz vágtad, mert nem voltál elégedett a teljesítményeddel, ami – most így megismerve téged – abszolút elképzelhető, de szerintem mégis sokkal prózaibb oka lesz. Akkor sérülhetett meg, amikor leadtad a poggyászod az oszakai reptéren vagy…
Egyáltalán nem volt kíváncsi az oknyomozó újságírói eszmefuttatásra.
– Nem kérdeztem a neved – ejtette dühösen a mobilját az ágyra. Felült. – Mégis hány cikked jelent meg eddig? Nyilván zéró, hiszen újonc vagy. Maximum a Tappancsba írhattál valami bugyuta mesét – válaszolta is meg rögtön saját kérdését.
Felpattant.
– Innom kell egy kávét – jelentette be és kiviharzott a szobából.
Orsi tanácstalanul álldogált, nem tudta, mitévő legyen most, hogy lejárt az audiencia őméltóságánál. Nem számított rá, hogy még faképnél is hagyja. Hogy nagy kegyesen kioktatja, aztán kikosarazza, az benne volt a pakliban. De hogy elvonul a konyhába őt itt hagyva, ez már durva.
– Ne vedd zokon – szólalt meg Ádám az ágyon. – Ő… ilyen – nyomogatta unottan a távirányító gombjait.
– Milyen? Tapló? Ezt akartad mondani? Hát én meg ilyen vagyok, nézd csak…
Odalépett az éjjeliszekrényhez, azt tervezte, leveri az összes rohadt bábuját a sakktábláról. Félúton mégis megállt a keze a levegőben. Hirtelen jobb ötlete támadt. Fogta a fehér vezért, a királynőt, aztán elsétált.
Tetszett a részlet? Ha szívesen folytatnád az olvasást, ide kattintva rendelheted meg a könyvet!
